Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Levéltárak és irattárak viszonyának kérdése a holland szakirodalomban / 178–186. o.

számadás volt, melyet különböző természetbeni számadások, havi elszámolások stb. egészítették ki. 49Ö0rban ez a rendszer annyiban változott, hogy az erdészet külön.számadást vezetett, s á két számadást a főpénztár fogta össze. Ez a változás a rendezésben uj sorozatok megalkotásával jut kifejezésre. Az ellenőrzés anyagát nehezen lehetett volna akár egyik, akár másik számadáshoz csatolni, mert rendszerint valamennyi számadást érintette, s ezért külön sorozattá rendezték. d) Térképek és tervrajzok Bzekből mindössze néhány darab maradt fenn, ezeket külön helyezték el, de az iratanyaggal való összefüggésüket egyelőre nem kutatták. Erre a részletes reldolgozás során vissza kell térni. IV. Leltározás A leltár bevezetését Konarski felfogása szerint tervezik, tartalmazni fogja az uradalom történetét, a fond kimerítő történetét, a levéltár Jellegzetességét, a használhatóság leírását és végül a feldolgozásról relvett Jegyzőkönyvet. f A leltár második része a leltári egységek leirása. Egységnek tekintik a hivatali könyveknél a könyvet, a számadási anyagnál az egy számadási időszakra vonatkozó főkönyvet annak mellékleteivel együtt, a fascikulált anyagnál a csomót, az iktatószámok szerint rendezett iratoknál az egy és ugyanazon íktatókönyv egy esztendei anyagát. A leltározás sorrendje A) Hivatali könyvek, B) az eredeti segédkönyvekhez tartozó iratok, C) Száraadások, D) Térképek és tervrajzok. Az iratok további felosztása: a) rascikulált'iratok 4797-ig, b) Tascikulálatlan iratok -1797-ig, c) fascikulált iratok az iktatókönyvek szerinti sorozatok alapján, d) íascikulálatlan iratok, e) iktatás nélküli iratok. A leltárt a bevezetésre is kiterjedő név- és tárgymutató egészíti ki. Hasonló módon ismerteti a szerző még két, másik levéltár anyagának rendezését és arra az eredményre jut, hogy a nagybirtok levéltáránál általában a kővetkező három eset valamelyikével állunk szemben 1. a levéltár eredeti rendje helyreállítható* 2. A levéltárt mesterséges rendezésnek vetették alá, megfelelő segédkönyvekkel látták el, ideális rekonstrukció csak a lehetőséghez képest hajtandó vőgre. 3. A levéltárból csak töredék maradt meg. amelyet nem lehet vagy nem érdemes rekonstruálni, akkor a mai ismereteink alapján mesterségesen rendezendő. LEVÉLTÁRAK ÉS IRATTÁRAK VISZONYÁNAK KÉRDÉSE A HOLLAND '-"••- • ••" •;:" 1 "r""'ti»'l ,;•„-•„•„•. v . ni ..hiu.ui-,,.,.., SZAKIRODALOMBAN - - • '.- n/ii' A korunkra jellemző hatalmas arányú iratterei élés, mely az igy keletkezett iratanyag átvételére kényszerülő levéltárost egyre nehezebb feladatok elé állítja, természetszerűleg kelti fel a levéltárosban az irattermelés rendszerének már in statu nascendi során, még a szerveknél történő befolyásolására irányuló igényt is. Szemben a szocialista országokkal, melyekben az egységes állami levéltári fond elvének érvé nyesitése a probléma megoldását elvben már biztosította - ha teljes megoldása elé gyakorlatilag helyenként még nem egy ak idály tornyosul is -, a tőkés országok levéltárosa számára még az ezt megelőző lépés: a magántulajdonban lévő iratok intézményes megőrzésének biztosítása sem könnyű feladat. E helyzet következményeként azután sokhelyütt az az álláspont alakult ki, hogy levéltáros és irattáros munkaterületét egymástól élesen el kell határolni, s a levéltáros feladata, csak az iratoknál; az irattárból levéltárba való átadásával kezdődik. Ezt az álláspontot vallotta különben a holland 178