Levéltári Híradó, 10. (1960)
Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.
A levéltárnak a Handleiding i. paragrafusában található meghatározása Mullertöl származik. A Handleiding keletkezését megelőző levelezés kapcsán a holland Országos Levéltár akkori főigazgatója kifogásolta az akták előtti • irott, rajzolt vagy nyomtatott* jelzőket. «Ezt a megkülönböztetést, mint feleslegeset el kell hagyni* - irta. Muller azonban ezen a téren nem engedett. Később maga Fruin is meg állapit otta, hogy Jobb lett volna ezeket a jelzőket elhagyni, mivel •az utánuk álló fogalmat szükségtelenül korlátok közé szorítják és ennek következtében a meghatározás ezen a ponton máris elavult, mert a gépelt és a fényképezett darabok nem esnek alája*. Panhuysen véleménye szerint azonban ezt az 1. paragrafust még egy másik ponton is módosítani kellene. A levéltárosok egyesületének 1893-as meghatározása szerint •A levéltár azoknak az aktáknak összessége..., amely a írtaknak az a rendeltetése, hogy annál a hivatalnál vagy annál a tisztviselőnél maradjanak*. A Handleiding •az a rendeltetése* helyett •az volt a rendelteié se »-t hoz. A magyarázatban hozzáfűzi, hogy helyesebb az •az volt a rendeltetése* kifejezés, mivel az iratok későbbi máshova helyezése nem szüntetheti meg azoknak levéltári Jellegét. B módosítás következtében viszont ez a meghatározás nem alkalmazható még élő levéltárakra. Panhuysen szerint ugyanis ha a holt levéltárak mellett a meghatározást az élő levéltárakra is alkalmazni kívánjuk, ugy az 1. paragrafusnak a következőképpen kell hangoznia: •A levéltár azoknak az aktáknak összessége, melyeket valamely hatóság, vagy annak egyik tisztviselője ex offició kapott vagy készített, amennyiben ezen aktáknak az volt vagy az a rendeltetése, hogy annál a hatóságnál, illetőleg annál a tisztviselőnél maradjanak.* Mivel ebből a meghatározásból következik, hogy valamely irat rendeltetése határozza meg, hogy az illető darab levéltárba tartozik-e s ha igen. ugy melyikbe, és mivel ez a rendeltetés a továbbiakban is meghatározza a levéltárban az illető irat megfelelő helyét, igy döntő jelentőségű annak megállapítása, hogyan határozható meg ez a rendeltetés. Van H oboken szerint - mint Panhuysen idézi - a rendeltetést magának az illető iratnak lényeges elemei határozzák meg. mint példáuí cime és tartalma, tehát ez a meghatározás nem a tisztviselő önkényétől íügg. Ez a felfogás Panhuysen szerint is helyes és igy valamiképpen a H andleidingban is rögzítendő volna. Bz alapelvek körül félreértések keletkeztek, melyeket feltétlenül korrigálni kell, de amelyek némiképpen mégis magára a Handleidingra vezethetők vissza. A 2. paragrarus semmiképpen sem érthető félre, és a hozzáfűzött magyarázat minden kétséget kizár: •A levéltár organikus egész, élő organizmus.* Ez azt jelenti, hogy a levéltár egy organizmushoz hasonló, felépitettsége organikus. Más szóval, különböző alrészeknek egy meghatározott célra irányuló rendszeres összetétele. Bs mivel a levéltár ilyen organikus egészet képez, ezért kell a levéltárosnak a levéltár rendezésénél és leltározásánál ezt az egészet a maga eredeti összefüggésében respektálni és fenntartani; hiszen ha egy részét megbolygatjuk, általa az egész szenved. Ezt a paragrafust igy fogták fel annak idején annak fogalmazói és igy fogták fel holland s nemzetközi viszonylatban a modern levéltártudomány művelői. Igy gyakorolt mély és lényeges befolyást a levéltárügyre mindenütt. A 2. paragrafushoz fűződő magyarázat azonban egyetlen szóval sem tesz emlitést annak a hatóságnak szervezetéről és beosztásáról, ahonnan a levéltár származik. Ennek ellenére a fenti tételt magyarázzák ugy is, hogy eszerint a levéltár felépítésének és elrendezésének követnie kell-e azon iratképző szerv beosztását és szervezetét, ahonnan származik és a levéltár csak akkor képez • organikus egységet*, ha ennek a követelménynek megfelel. Ez a magyarázat - emeli ki Panhuysen - azonban teljesen helytelen s ellenkezik a Handleiding íróinak felfogásával. Szerintük ui. a levéltár azért organikus egész, mert saját felépítése organikus jellegű. A félreértést valószínűleg a Handleiding 16. paragrafusa okozta, amely előírja, hogy a levéltár rendezésének az Ulető levéltár eredeti organizmusán* eredeti organizációján kell felépülnie, s ehhez még hozzáfűzi, hogy ez az eredeti organizáció fővonalaiban általában megegyezik annak a hatóságnak beosztásával* ahonnan a levéltár származik. Ez az utóbbi megjegyzés azonban csak egy tényt kivan megállapítani, amely ugyan nagyon fontos, de melynek megállapításával a H andleidingnak nem az volt a célja, hogy irányt is szabjon. Hiszen minden ilyen irányú félreértés kiküszöbölése céljából maga a Handleiding is megjegyzi, hogy amennyiben a levéltár organizációja valami oknál fogva nem felel meg az illető hatóság organizációjának, ugy a rendezésnél * N em a hatóság szerve159
