Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

Weübull két választ kapott; a német G. Vintertől és a holland kézikönyv utolsó akkor még élő szerzőjétől R.FruintóI. Vinter szerint Veibull felfogása csak a svéd levéltárak helyzete alapján Kélhető meg. A svéd hivatalok csak a 20. században hagyták el a puszta kronológiai rendszert és tértek át a párisi-bruxellesi dosszié-rendszerre. Veibull elképzelése a német irattári rendszerben már a 18. században sem alkalmazható. A levéltártöredékeket ugyan nem kell szükségszerűen eredeti rendjükben visszaállítani, de ha uj rendszer szerint állítják fel őket, akkor annak előfeltétele, hogy a régi Jegyzőkönyveket és regisztrumokat leltárral ós indexxel pótolják. A másik eset, amikor Vinter szerint a proveniencia tanát nem kell alkalmazni az,, amikor szerves egységeket (néhány hivatal anyagát) mesterségesen rendezték és rendes elenchusokkal és indexekkel látták el. Ezek az esetek azonban kivételek és nem ingatják meg a proveníencia tanának két előnyét, hogy 1.. lehetővé teszi az igazgatástörténet rendszeres tanulmányozását és 2. feltárja a ku^ tató előtt a levéltári dokumentumok keletkezésének összefüggését a hivatali rendszeren belül. Veibull fellépése Vinter szerint két elvet hangsúlyozott: 4. hogy minden levéltárban valamennyi fondhoz generális indexet kell készíteni és 2. hogy a levéltárosoknak fokozott mértékben kell hatniok az irattári elvek kialakítására, Veibull fellépése egyébként megmutatta, hogy a rendezési módszerek bírálatánál mindig elsőnek kell ismertetni azt az anyagot, amely alapján a bírálat készült, a hollandok és Veibull közti vita ugyanakkor a levéltári terminológia egységének hiányára is rámutatott Fruin helyenként jó humorral megirt válaszában rámutatott árra, hogy a tárgyi csoportok a levéltáros szubjektív tulajdonságának (műveltség, személyes érdeklődés stb.) függvényévé teszik az anyagot Mi lesz a több kérdéssel foglalkozó anyaggal? És végül miért állna meg a levéltáros a fondok határánál, amikor a *kutató» érdeke az. hogy valamennyi egy tárgyra vonatkozó irat együtt legyen? Ha van «respect des íonds», akkor van belső rend is - vagy vége az egész proveniencia tanának. 3. Német adalékok a proveniencia tanához Két német levéltáros J. Schultze és H. Kaiser a drezdai állami levéltárak igazgatójának, V.Lippertnek Jubileumára 4934 ben kiadott «Archivstudien»-ben Jelentették meg tanulmányaikat a proveniencia tanáról. Schultze rámutatott a proveniencia tan holland megfogalmazásának német előzményeire, elsősorban az 4884-i porosz levéltárj szabályzatra, amely a régi jelzetet tette a rendezés alapjává, bár ez természetesen nem jelentette még a proveniencia elvének teljes diadalát Németországban. Schultze ezután a proveniencia tan alkalmazásának néhány akkori problé- 1 májára mutatott rá: I. A fond egyesítésének elve. Ezt az 4907-i porosz levéltári szabályzat az államhatár és a tartományi határ megváltoztatásának esetére mondotta ki, de megelégedett a fondnak a repertóriumban történő elméleti kiegészítésével. Schultze ilyen esetben fényképmásolat segítségével való kiegészítést követelt II. Az összekevert regisztraturák szétválasztásának kérdése. Schultze megkülönböztette a mesterséges rendezés következtében és a hivatal müködé.se-.roLyamán«.hftlytftlen-iratkftz«Iés^kö-vetlceztében megzavart regisztraturákat. Alapjában véve ugyan az eredeti rend helyreállításának szükségességét fogadta el, de a levéltári anyag gyakorlati használhatósága érdekében két esetben volt hajlandó kivételt tenni: a) A patrimonialis levéltárakban a kis igazgatási egységek anyagát a romanüzmus kora felfogásának megfelelően tárgyi csoportokba rendezték* és megfelelő segédkönyvekkel látták el. Az eredeti rend helyreállítása apró egységeket alkotna, ráadásul még segédkönyveket is kellene készíteni hozzájuk. Ez a proveniencia tanának tulleszitése lenné. 4 48