Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Maksay Ferenc: Rákóczi szabadságharc kori iratok keletmegfejtései / 25–28. o.

határt ezzel kb. egy esztendőre szűkítettük. Mivel Barkóczi működési területe mindvégig a Tisza vidéke maradi ezen a nyomon nem haladhatunk tovább. Főispáni cinének ugyancsak nincs korhatározó értéke} már IJu korától (4686-tól) viselte, A szövegben emiitett többi közéleti méltóság rangja sem visz közelebb a meghatározáshoz. Andrásai György a szécsényi gyűlés idején is generális volt és később sem vitte többre. Károlyi Sándor pedig 1704 óta a szabadságharc végéig folytonosan irányított tiszántúli seregeket. Radics András Kassa bevételétől (1704) csaknem a vár elestéig volt a kassai őrség kommendánsa, Seldmayer ezereskapltány 1705 utáni sorsáról csak keveset tudunk. A szabadságharc folyamán létesített intézményeknek az utasításban előforduló korhatározó elnevezései közül a *portális gyalogokét* legfeljebb a már megállapított 1705-ös terminus post quem megerősítésére használhatnánk fel: a megyei nemesség <portális* katonaállitása ez év tavaszától öltött végleges, szervezett formát, A döntő szót ezek szerint annak a képnek az alapján kell kimondanunk, amelyet az utasítás a közállapotokról és a hadihelyzetről elénk tár. Hogy a hadak <el oszlottak*, a föld népe elfutott és praedálók széledtek el, s hogy ezért a népet pátensek utján biztatják, a seregeket összegyűjtik, a fegyverforgatókat harcba hívják és a várakat megerősítik (a mi esetünkben Kassát) : ez minden állandó hadszintéren gyakori Jelenség, de különösen a Rákóczi-szabadságharc-kori magyar Alföldön, . ahol nemcsak a kuruc sereg nagyobb vereségei után szóródtak szét csapatok és polgári lakók egyaránt, hanem a császári seregek szinte évenként megismétlődő átvonulása idején is (a kuruc hadak egy része már az otthon meginduló nagy mezei munka, vagy néha minden különösebb ok nélkül is szétugrott 1. pl,: Archívum Rákóczlanum. 1. sorozat t. 441,), A legerősebb megbolydulást mégis az Erdély felé masirozó vagy Srdélyből visszavonuló seregek okozták: HerbevQle-é 1705 őszén és Rabutin-é 1706 nyarán vagy 1707 őszén (az előbbi a Csallóközből menetelt Erdély felé, az utóbbi 1706-ban hagyta el a fejedelemséget s 1707-ben nyugatról vonult be újra. Az 1705-ös hadjárat előtt a kurucok tervszerűen is kiürítették a nagyobb helységeket). A mi esetünkben is ilyen ellenséges vonulásról van szó, de vajon az 1705-ösről-e. vagy az 1706-osról? (Az 1707-est a fent rögzített terminus ante quem eleve kizárja*) Az instrukcióból kirajzolódó hadállás inkább az előbbire mutat: a kuruc hadvezetés az ellenség tiszai átkelésére vagy Erdély felé nyomulására számított, ahogyan ez Herbeville menetelő seregéről feltehető volt 1706-ban is lehetett ugyan arra számtani, hogy a Várad felé távozó Rabutin a Tiszának kanyarodik vagy éppen visszafordul Erdélybe, ez azonban kevésbé volt valószínű. (Rabutin seregének egy része csak később, 1706 őszén ment vissza Erdélybe, amikorra az irat kelte egyéb okokból, mint láttuk, nem tehető.) S ami végül eldönti a kérdést: a Rákóczi nevében irt utasítás szavaiból nyilvánvaló, hogy a fejedelem az instrukció kiadása idején Erdélyben vagy legalábbis Erdély hatarán tartózkodott (<Ha... az ellenség ide Erdély felé nyomulna*,,* «passuson igyekezzék, hogy velünk conjungálhassa magát, be Jőnt>.) Rákóczi 1705-ben és az utána következő években gyakran szánt meg Erdély szomszédságában, az északi Partiuraban, de Erdélyen belül csak 1705 október-decembere közt (és 1707 tavaszán). Az utasítás ezek szerint csak 1705 őszén, intézkedéseinek szelleméből kivehetően pedig csak a zsibói csata (nov. 11.) előtt keletkezhetett, Amint a hozzávetőleges dátumot megállapítottuk, könnyűszerrel utánanézhetünk, nem találunk-e a ránkmaradt leveleskönyvek és levélsorozatok megfelelő időkörén belül utasításokat olyan eseményekre, adatokra, amelyeket az instrukció csak mintegy mellékesen érint Ilyen adat mindenekelőtt a Kassán tartózkodó és a továbbiakban Seidmayer ezredeshez irányított meggyes! németek elégedetlenségének említése. Ezek a németek az erdélyi Meggyes 1705. Június 15-i kapitulációjával estek kuruc fogságba s ez után álltak be a. fejedelem seregébe. Seidmayer ezredes 1705. okt 5-én kelt levele (Rákócziszb. h. It Ií. 2. e./A) éppen az ő panaszaikat sorolja fel, Rákóczi okt. 30-án Radicshoz írott levele pedig (Ráday Pál iratai I. 454.) az utasítással egyértelműen említi azokat a meggyesieket, akik tez magyar ügyet néminemű rossz beszédekkel illették* $ közülük azokat, akiket a lefolytatandó vizsgálat után felmentenek, Seidmayerhez küldeti. Rákóczi leveleskönyveiből azt is mégtudjuk, hogy az instrukcióban említett sárosi portális gyalogokról néhány hónappal korábban intézkedett a fejedelem (Arch. Rák. I. 367.) s végűi a Barkóczi és 27'