Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Bónis György: A Mohács előtti magyar törvények kritikai kiadásáról / 45–49. o.

Veszedelmesnek látszott valóban az a törekvés, amely a magyar papságnak és nemességnek a hagyományos törvényszövegekre, sőt ezeknek kiterjesztő értelmezésére alapított Jogait egyegy újonnan feltalált decretummal esetleg megingathatta. Ez a félelem akadályozta meg, hogy a Kovachicok szándéka szerint «iure postliminii* beiktassák a hiányzó törvényeket a régi Corpus Jurisba, Ez a Telelem a törvénytár corpus clausum jellegéről szóló tan osztálytartalma. Ez okozta, hogy még a magyar feudalizmus utolsó törvénygyűjteménye, az 4844-í kiadás sem vette be az akkor már javarészt ismert hiányzó decretumokat holott maga az ifjabb Kovachich szerkesztette ! De ha a Corpus Juris merev lezárása jellemző a hűbéri rendi Magyarországra, nem ke* vésbé Jellemző ennek az elvnek a fenntartása a kiegyezés utáni polgári korszakra, Wenzel, Raffay, Kérészy, Molnár mind a hagyományos szerkezet mellett foglaltak állást, s a Corpus Juris máig használt millenniumi kiadása is csak legfeljebb jegyzetben közölte a kimaradt szövegeket De nemcsak a törvények körének kibővítése, hahenymég a köztudatba átment szövegek kijavítása is akadályokba ütközött. Hiába irta meg az iíjatibiKovachich, hogy a Corpus Juris szövege • csak a másolatok másolata, éspedig nagyon is rossz it(á£oIata». Az úgynevezett Corpus Juris - a Jelző HaJnóczyé, az idősebb Kovachich munkatársáé ! • túlélte a magyar feudalizmust* és még a Horthy-korszak is makacsul ragaszkodott hozzád A korszak Jogtörténetirásának jellegzetes képviselője, az ujabb kritikai cikkekben Sajátos döfjön mindig elhallgatott Illés József éppen a most íelvetktt teljes kiadásról irta tankönyvében, hogy ez ^nemcsak a kiadás külsőségeit érintette volna, hanem valójában a

1 hagyomány bfclső erejét feszítette volna széjjel, s igy a Corpus Juris Hungarici értékéből vont volna le, annak létét tá.madta volna meg épp a legérzékenyebb oldalról,.* De nemcsak a szöveg ilyen kibővítése nem emelte,' sőt leszállította volna egy ujabb kiadás értékét hanem a szövegnek olymérvü átalakítása sem»,mely az öslszes kézirat gyűjtemények hiteles eredeti szövegeit összeszedve törekedett volna megállapítani a törvények lehetőleg tökéletes szövegét A hagyománynak itt is el kell ismerni szentesítő erejét* (Idézeteink Párniczky Bátyka Lm. 88, 94.) Megszabadulva a feudalizmusban és a hűbéri maradványokkal terhelt polgári korban fennál lőtt akadályoktól, pusztán történeti és Jogtörténeti forrásnak tekintve a decretumokat most pontosan azt akarjuk megvalósítani, amit a Hajnóczy gondolatköréből merítő Kovachicok terveztek, s ami ellen az ellenforradalmi kor vezető Jogtörténésze tiltakozott A Mohács előtti magyar törvények uj* kritikai kiadása tehát elvi állásfoglalást jelentene a felszabadulásig érvényesült «zárt test* tanával szemben, minőségileg gyökeresen ujat népi demokráciánk hatalmas méretű forráskiadásának méltó kiegészitését Ezen túlmenően azonban egy flyen kiadás mind az oktatás, mind a kutatás számára fogható gyakorlati haszonnal is járna. Nyilvánvaló, hogy a decretumok szövege nemcsak a jogtörténetnek, hanem a történetírás valamennyi ágának is nélkülözhetetlen forrása, A történeti és mellesleg' a jogi oktatásban is olvasnalc feudális törvényszövegeket s a hamis szöveg hamis képzeteket ébreszt téves következtetéseket sugall. Ennek felismerésére vall, hogy már közel egy évtizede, 4954 ben megjelent litografált alak ban Szilágyi Loránd Árpád-kori törvénygyűjteményének egy része az akkori hallgatók nyelvismeretét figyelembe véve magyar szövegbea, Maga ez a kiadvány azzal a tanulsággal járt hogy az Árpád-korban nemcsak a teljes és hiteles verzió helyreállítása, hanem egyes decretumok keltezése is megoldandó feladat s erre egy ilyen átfogó munkálat megfelelő alkalmat nyújt A magyar feudalizmus kialakulása szempontjából nem mindegy, hogy valamely rendelkezés I. László uralkodásának végéről, vagy Salamon idejéből származik, S az okleveles anyag csekélysége még sürgetőbbé teszi a XI—XIL század törvényeinek teljes, kritikai kiadását Hogy a történetírás szempontjából még a későbbi decretumok uj kiadása is mennyi fölösle ges kerülőuttól mentesítene valamennyiünket azt egy-két példán mutatnám be. Hajnik Imre a személyes jelenlét helytartójáról szóló kitűnő tanulmányában (Ért a tört tud. köréből XV. 4, Bp. 4892. 44,) helyesen figyelte meg a XV,, század első relében kialakuló királyi személyes jelenlét bíróságának azt a vonását, hogy nem a nyolcadokra, hanem a király mindenkori tartózkodási helyére és határozott napra idézett Az 4397 i temesvári országgyűlés nagy jelentőségű decretuma (kiadta Knauz, MT III. 4857. 489 242) ezt a gyakorlatot a főúri réteg érdekében elitélte. A törvénynek a személyes és a különös jelenlétről rendelkező részei ezzel a csonka mondattal zárulnak; «,,» citaciones, evocaciones et proclamaciones quelibet non ad quindenas alicuius termíni. sed ad 46