Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A fondképzés néhány tapasztalata Debrecen város feudális kori iratai alapján / 80–92. o.

hivatal önállósága költségvetési tekintetben, Knyázév lerögzíti azt hogy <ha egy szerv funkciói megváltoztak és nem egyszerű átszervezésről és névváltozásról van szó, akkor a szervet megszűntnek, az általa létrehozott levéltári rondoí pedig befejezettnek kell tekinteni.* Ez a felfogás érvényesíthető az egész történelmi fejlődés során, de mint látni fogjuk, az egységes költség* vetés mint Járulékos iondtagoló tényező* Debrecen város levéltári íondjainak kialakításánál elhanya* goiható* A feudális Debrecen íondjainak klasszifikációjánál tehát a hivatalszervezet működése és változása döntőbben kerül előtérbe, mint a költségvetési önállóság* A magyar levéltártudomány a fond meghatározására mindezideig induktív módszer igénybe* vételével nem tett kísérletet Mindenesetre a LOK érdeme, hogy egyáltalán felvetette és rendeled ben körülirta a fohdképzés alapvető követelményeit s ha a rendeletben vannak is vitatható ellenk mondások az elméleti állásfoglalás és a gyakorlati példatár között az a tény. hogy a levéltárak dolgozóinak figyelmét elsőizben egy hivatali fórumon megszületett rendelkezés hivta fel, föltétlenül arra mutat hogy ezzel a kérdéssel a szakirodalomban komolyabban kell foglalkoznunk. A L0K»nak ilyen irányú kezdeményezése a levéltártudomány történéti fejlődésének megírásánál föltétlenül pozitív lépésként értékelendő, mert 1958. év végre meghozta azt a fordulatot, amely a helytelen töm ténetSeg indokolatlan regisztratura-szemlélet kizárólagosságát feladta és a fondképzést állította elő* térbe, mint az iratok klasszilikáciőjának alapvető kritériumát Ez a rendelet ugyanakkor a íondkép* zés kiindulópontjává a legtöbb esetben a hivatalszervezetet tette, vagyis elfogadta a haladó polgári és a szocialista szovjet levéltári elmélet maradandó eredményeit, bár minden téren nem tudott idr kristályosodott nézetet kifejezésre juttatni* Maga a fond fogalmának felvetése, tisztázásának kísérlete, példatára ösztönző, továbbfejlesztésre alkalmas állásfoglalás volt De éppen a fentiek teszik érthetővé, miért nem foglalkozhatunk a magyar fondelmélet kér^ déseível a fentebb utalt rendeleten és azon a tanulmányon kívül, amely a Levéltári Híradóban Vörös Károly tollából megjelent (1958* évi* 1~2* sz. 107*420* old*) • . v Legutóbb Ember Győző a fondot meghatározva, lerögzítette, hogy ífondnak tekintjük és ne* vezzük azt a levéltári anyagot amely vagy egy regisztratura, vagy pedig egy levéltári gyűjtemény. Regiszíraturának mondjuk azt a levéltári anyagot, amely valamely személy vagy szerv működésével kapcsolatosan keletkezett és rendeltetésszerűen nála maradt .»»» Ez a -» nem kifejtett-* meghatára&zás figyelmen kivül hagyja azt a körülményt hogy azonos hivatal működése során több regisztratura is létrejött, mert többféle funkciót fejtett ki egyetlen hivatal, tehát a regisztratura nem lehet alapvető kritériuma a íondnak sem a feudális korban, sem a polgári időben. A reudálís kqr kormányszerveinél meghatározott resszortok fejlődtek ki s aki ezeket a kormányszerveket veszi alapul, az láthat azonosságot a regisztratura és a hivatal ügyintézése között De a területi s főként önkormányzati szervek tevékenysége nem volt annyira szilárd s inkább széttagolódott az irattá?. E tanulmányban mi sem tehetünk kísérletet arra, hogy a fond fogalmát általános érvénnyel meghatározzuk. Ehhez ismernünk kellene minden történelmi korszak hivatali működését társadalmi szerepét* De annyi bizonyos, hogy nálunk a fondot a gyakorlatban nagyon sokféleképpen ér^lmezik a levéltárosok és sokszor azonosítják a regisztraturával, sokszor az egyes hivatalok funkciójával* De vigasztaljon mindnyájunkat az a tudat* hogy ** mint láttuk »*: ugyanilyen tisztázatlanságy uráBc©* d|k az európai szakirodalom nagy részében is azzal a különbséggel, hogy ott legalább igyekeztek tisztázni az ellentmondásokat mig nálunk a proveniencia-regisztratura (= fond) helytelen értelmezése megfékezte a további vitákat és már indulás előtt kifullasztotta az érdeklődőket Amikor most Debrecen esetében és kizárólag a feudáliskor! iratok egy részénél ** mert az egész nagyon hosszú tanulmányt kívánna - vizsgáljuk ezt a kérdést, mindjárt először alá kell húznunk* hogy a feudális korban hivatalszervezet és irattár nem elválaszthatafc* Ián fogaim ak. Egyetlen hivatalszervezet több irattárat hozott létre a gyakorlatban városunk* ban s ezek az irattárak természetesen kialakították a maguk mesterséges, vagy szervesen továbbfejlődő regisztraturáját '. Emiatt a fond elméletek megállapításai a feudális korra nézve helyenként módositandók a ml területünkön. Talán azt le lehetne rögzíteni, hogy^ általánosságban a fondképzés kiindulópontjának a feudá* Iis korban is a hivatalszervezet volna tekintendő, de ettől az elvtől el kell térnünk, ha egy-egy hi84