Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Horváth Ferenc: Két műhelytanulmány az abszolutkori megyei iratkezelésről: Vas megye közigazgatásának és iratkezelésének története és szervezete az abszolutizmus korában / 50–62. o.

8, A Járásíjjoíítskai igazgatás irattárai (1849--60) A Közigazgatástörténet c. fejezetben tárgyaltak alapján és a rendelkezésre á«c irattári adatok szerint *• Vas megyében az uj járási igazgatás 4849. november 1-vel veszi kezdetéi, 1848-cal szemben a 10 helyett 12 járással találkozunk: az uj járások a Jánosházai és Német* szentmihályi járás. Mindkettő korábbi járások területéről van kihasítva, s mindkettő ideiglenes jellegű. Levéltárunk adatai szerint 1849, november 1-én a következő járások kezdik meg működésükéi Kis~€ell (Celldömölk), Jánosháza. Körmend. Németujvár, Kőszeg, Pinkafő ("elsőoW, Ném#tszentmihály, Muraszombat, Sárvár, Szentgotthárd, Szombathely. Vasvár, Ami az első pillanattól kezdve jellemző annak a korszaknak iratiári tagolódására, az az állandó változatosság* Maga az iratkezelés tulajdonképpen 3 főrendszerre épül, «té ennek a három rendszernek olyan gazdag variánsaira bukkanhatunk, mint egyetlen korszakban sem. A) irattári rendszer Az első rendszer, amellyel általában a korszak elején és végén, valamint az elnöki és kihágási irattárakban találkozunk, a kurrens, általában évenként újra kezdődő iktatáson alapuL Az iratok érkezésük rendjében kapnak l°től kezdődő arabs sorszámot, mely egyúttal a iajaír OBI szám, s ezeknek a számoknak rendjében kerülnek a csomóba, az irattárba. A számot az érkezés dátumával együtt az irat külső, felső jobb szélén viselik, rendszerint tintával rájegyezve. Az elnöki iratoknál a számot törtjellel húzzák alá, s a «pr» betűket irják a szám alá

v ami praoaidialis, elnöki megkülönböztetést jelent, mig az 1857~-59. évekből fennmaradt kihágási iratokon a törtjei alatt rendszerint az «St.» (Strafsachen) megjelölés áll. A kurrens számos íktatásu és iratíározásu iratok csomózása többnyire a fraktur, az iratokat összehajtva kezelik, s nem tartják őket iratjegyzékben, minthogy erre szükség nincsen. A járási közigazgatási iratok keletkezési idejét illetően e rendszer leggyakoribb az 1849-53. és az 1859-60-as években, bár mint majd fogjuk látni, az egyes járások iktatása és irattározása a tekintetben teljesen eltérő, s ez arra enged következtetni, hogy az irafr kezelés első általános szabályozása és ellenőrzése 1854-ben a járások átszervezéséve; kezdődött, A kurrens iktatás és irattározás segédletei rendszerükben és sorozataikban nagyjából megegyeznek azokkal a modern iktatókönyvekkel, amelyedet 1950 előtt közigazgatási hatóságaink használtak. Általában kétféle segédlet divatos: az iktató (Beadvány! jegyzőkönyv, fiinrekhun&s-Proíoeoi;) és a mutató (index, Register, Betüsoros). Mindkettő végleges hermájában, előnyomott nyomtatványom bekötve, az 1854*es évben jelenik meg általában, az 1849^53. éviek a. legtöbb járásban vonala? c-d papíron, franciafejes felső rovaiozással házilag készültek, s a rovatok ennek megfelelően bár kevés és lényegtelen, de némi eltérést mégis mutatnak. Az iktató legáltalánosabb rovatai; maga az iktató (lajstrom) szám. amely azonos az irata, < számmal, a küldő hatóság neve. székhelye, ügyszáma, a beadvány tárgya, és az eíiníézés adáiai (ügyintéző neve, az ügyintézés ideje). A mutató általánosságban a nevek és tárgyak afec-s teáirendjében az iktatószámra utal. Az irattári rendszer első fajtáját a felsoroltak mellett legfeljebb az a körűiméay tarkítja, hogy egyes években, főleg az 1849-50-es években a kurrens szám néha megszakad az év közepén, : , újra kezdődjék, vagy, ami szintén eiőforduí, másfél, két éven át folyamatosan ha?ad. 55