Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - Rajk Lászlóné: Levéltári tudományos könyvtárak Franciaországban / 253–256. o.

A dólfranclaorsságl Jevóltárosok gyülóaén felszólalt de FonWíéauIx, Vaucluae megye levéltárának vezetője la, Az ft % Levéltári /eltárak óa repertóriumok közös mutatója* clmü lelazólaláaa olyan problémára hivta tel a figyelmet,, mely * ha gyakorlatilag nem ia. de elvileg ós a leivetett kérdés tanulságos vonatkozásai miatt - minket is kell hogy érdekeljen. Előadó azt rejtegette, hogy minden kiadott JevettáH leltárnak részletes mutatót is kellene tartalmaznia, mint ahogy az a régebbi leltárakban nem egyszer meg is volt. Mivel a leltárak kiadására szánt hitelkeret elég szűkös, nem szükséges azonbaa,, hogy ez a mutató feltétlenül nyomtatott legyen, lehet az kéziratos ivformáju vagy vezethetik r I önyvtárakhoz hasonló nyilvántartási katalóguscédulán is. A lényeg tehát az. hogy minden levéltárnak az általa készített és területére vonatkozó leltárakhoz legyen egy közös, személynév helynév-és tárgymutatója, mely ilyen tormában a levéltárban kutató helytörténész vagy általános történész igényeit is nagyban ki tudja elégíteni. A Teíadat tehát az, hogy a levéltárban lévő összes leltárhoz és repertóriumhoz összeállítsanak egy közös mutatót. Előadó ezzel kapcsolatban olyan problémákat vet lel melyek egy ilyen mutató összeállítása közben előadódhatnak. Első ilyen probléma az, hogy névmutató esetén a nevek nem abban az alakban fordulnak elő, amelyben a leltárban szerepelnek, A ieílár ugyanis gyakran megőrzi a névnek az iratban használt régies tormáját, az ily módon összeállított mutató azonban a mai helynév-alak alapján kereső kutató számára a kutatást nem egyszer bizonytalanná teszi. Ezt áthidalandó, előadó azt lejtegeö, hogy kicédulázva valamennyi, a leltárakban elöíorduió régies névalakot, mutatócédulákkal kell áthidalni a régi és az uj alak közötti eltéréseket, kialakítva ennek során a nevek minden szempontból egységesített tormáját A helymutató készítését illetőleg előadó a hely fogalmát messzemenőleg kibővitL Szerinte külön^-külön kelt felvenni és kimutatni a leltárakban emiitett épületeket, majorokat, templomokat, intézmények székhelyeit, de ezeket mind a vonatkozó helynév alatt kell összefoglalni. Előadó a levéltár leltáraiban tárgyalt anyagról egy közös tárgymutató elkészítését is szükségesnek tartja. Ez a tárgymutató tartalmazná egyrészt a leltárakban különleges terminus technicusokkal megjelölt fogalmakat, másrészt nera tartalmazná a majd minden iratnál vagy ügynél előforduló olyan általános fogalmakat mint eladás, vásárlás, elismervény stb. A ritkábban előforduló tárgyaknak: (például osztály, bérleti szerződések) külön címszót kellene nyitni. A Font-Réaulx előadásában kifejezett kívánalom nem újdonság: hasonló problémákat vet&it U néhány évvel ezelőtt egy angol levéltárosnak á Levéltári Híradóban ugyancsak ismertetett és igyancsak a helytörténetirás érdekeit szem előtt tartó cikke. Egyes magyar levélíárákban id tapasztaltunk már hasonló törekvéseket, a levéltár anyagából különböző fondokról készítendő tárgyés helymutatóra. A francia javaslat persze előnyös helyzetben van abból a szempontból, hogy Franciaországban nem az anyagot, hanem csak a tárgyi rendszerű anyag már igen nagyszámú kötetben kiadott leltárait kell közös mutatóval ellátni. (Ezért kapcsolódik előadása, is könyvtári témákhoz,) Minálunk, ahol hasonló esetben magához az anyaghoz kellene íorduüü, ez persze nehézkes és korai is. Felvetése azonban (esetleg első lépésben a megye egészére vonatkozó valamennyi nyomtatott kiadvány egy közös hely- és névmutatója elkészítésének formájában) a mi figyelmünket is megérdemlt Rajk Lászlóné LH 8. évt (1958) 234^-236. 1, 256