Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - A lengyel levéltárak negyedik módszertani konferenciája / 227–244. o.

részesiteni a thelyzet)elentésekeU, amelyek leiró formában Ioglalkoznak a legkomolyabb nehézségekkel is, s amelye': a titkársági, vagy a bizalmas iratok közt találhatók. A beszámolójelentésekben egy időben az volt az irányzat, hogy az elért eredményi nagyobbnak tüntessék Tel a ténylegesnél. A jövő kutatójának alkalmat kell adni arra, hogy ezt a tényezőt kiértékelje, s az erre lehetőségei nyújtó anyagot meg kell őrizni.. A könyvelési anyag elsősorban a beszámolókszempontjából érdekes. Tartós megőrzésre jelölendő ki ebből az anyagból az éves mérleg, az eredményszámlák, a kalkulációk. Ugyancsak a beszámolók szempontjából őrzendők meg az ellenőrzési jegyzőkönyvek, továbbá a különféle partezervezeti-gazdasági, szakszervezeti jegyzőkönyvek. 4. A személyzeti (munkaügyi) iratok. Maradandó érté kífeknék kell tartanunk a munka termelékenységére, a normák teljesítésére, a dolgozók származására, minősítésére vonatkozó iratokat. A jövő történész én ek érdeklődésére számot tarthat a dolgozók munka- és életkörülményeire vonatkozó anyag, tehát a munkavédelmi, higiéniai jolentés'ek, a munkásszállásra és más az üzemmel kapcsolatos szociális intézményekre vonatkozó iratok, 5. A műszaki és technológiával kapcsolatos iratok. £z an anyag is jelentős részben nyomtatványokból áll (normák, előírások stb.) és csak az tartandó meg belőlük, ami a kérdéses üzemre, annak termelésére, technológiájára vonatkozik. A készáru minőségére vonatkozó adatok részben a tervosztály és a statisztikai osztály anyagában »£ megtalálhatók, de ez nem meriti ki az értékelés valamennyi elemét, s ezért a szakértők jelentései és hasonló iratok megtartandók. Különösen óvatosan kell selejtezni azoknak az üzemeknek anya-' gát. amelyek egyedi gyártmányokat termelnek. 6. A jövő levéltárosát az ipari vállalatok irodájának és adminisztrációjának módja is érdekelni fogja. A normatív előírásokon kiv.ül (amelyek az 1. és Z. csoportba tartoznak), a levéltárosnak nagy erőfeszítéseket keli tenni, mert e vállalatoknál ezeket a kérdéseket általában nem értékelik. 7. Befejezésül a szerző felhívja figyelmet a beolvasztott vagy felszámolt vállalatok irattáraira, amelyek nem egyszer pusztulásnak vannak kitéve. A vállalati anyagnak amúgy is csak egész kis töredéke érdemes meeőrzésre, a teljes irattermelésnek mintegy 5-10 %-a, s esit a számot még csökkentik azok a vállalatok, amelyek egyáltalán nem termelnek maradandó értékű iratokat A gazdasági iratok bizottságának vitáján a felszólalok túlnyomó része elismerte, hogy ezen a téren a selejtezésnél nagy óvatosságra van szükség, mert a levéltárosok itt raa még nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel. Ma még nem hozható kötelező erejű döntés, igy nem dönthető el, hogy bizonyos iraífajtákat a kiállítónál, vagy a címzett felettes hatóságnál kéll-e a selejtezni. Általános volt az a nézet, hogy bizonyos területek (pl. a nyugati országrészek) és korszakok (pl. az 1950 előtti évek) anyagának serejtezésénél nagyobb óvatosságra van szükség. Ezzel szemben jelentős nézetkülönbség nyilvánult meg a titkos irattárak selejtezésének kérdésében, több felszólalás teljes egészében selejtezendőnek tartotta azokat A mezőgazdaság modern iratainak selejtezheióségével foglalkozó, harmadik bizottság ÍÖreferátumát Franciczek Cieslak és Vojciech Zysko közös munkája ;. i^^^^^^^^;^^§. áilapiC gazdaságok és; á termelőszövetkezetek maradandó eríéfcö iratai* képezte. A referátum címében foglalt kérdéssel már 1955-ben foglalkozott a varsói ÜX saódsfceri&nj koníerencia, de akkor a kérdést elsősorban az iratkezelés és az irattárak állapota, továbbá a& állami levéltárak feladata szempontlábóJ vizsgálták meg, most pedig az iratok történeti értékű alkotja a beszámoló tárgyát A beszámoló a lubeli vajdaság mezőgazdasági osztály ainak, a vajda Ságban lévő állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek iratanyagán alapul. Az iratok ér tekének megállapításánál a szerzők abból az elvből indultak ki, hogy az anyag a jövő tudományos kutatása, főképpen a regionális kutatás szempontjából szemléltesse a mezőgazdaság átalakulását az 1944. évi földreformtól kezdve. Figyelemmel voltak a legujabbkori iratok jellegzetes-