Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - A lengyel levéltárak negyedik módszertani konferenciája / 227–244. o.

azért nehéz, mert a ^teljesség* megkívánná megtartásukat, megtartásuk azonban óriásivá duzzasztaná a bank levéltárát. Közbülső megoldásnak kinálkozik az iratok időleges szelekciója és a bank irattárában hosszabb ideig való megőrzése. A Mezőgazdasági Bank iratanyagából a gazdasági és tervezési osztály nagyobb időszakot átfogó jelentései az állami gazdaságok, a mezőgazdasági és erdészeti vállalatok részére, villamosítás és építkezés céljára nyújtott hitelek politikájára, továbbá a hitel lebonyolításának gyakorlatára, a bank belső szervezetére és működésére vonatkozó iratokat tartja a szerző megtartandóknak. A szerző külön felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Pénzügyminisztérium bank osztályának az egész lengyel pénz- és hiteléletre vonatkozó iratanyagát helytelenül a tB* csoportba sorolták be. Az ismertetett intézmények közül a Lengyel Nemzeti Bank tartja be mintaszerűen a selejtezési szabályzatot A Beruházási Bank már gyakrabban és könnyelműen selejtez, a pénzügyminisztérium bankosztálya pedig nagyobbára csak saját gyakorlati munkája szempontjából törődik az iratokkal. Az állami bankok vidéki fiókjainak az a jelentősége, hogy egyrészt a bankok föntebb ismertetett működésének regionális folytatását alkotiák, másrészt az illető terület felett gazdasági ellenőrzést gyakorolnak. A bankok szervezete hármas tagolású: a vajdasági fiókok föladata az ellenőrzés, a beiskolázás, a nyereségek összesítése és a beszámolójelentések készítése. AÍZ operatív intézkedés a városi fiókok feladata. A vajdasági fiókok anyagának értékes részei a tervosztály iratai, főképpen a beszámoló jelentések. A negyedéves jelentések részletesen tárgyalják a forgalmat, árutermelést, a beruhá zásokat stb. A jelentések tartalmát nem szabják meg utasítások, ennélfogva a tervosztály érdeklődése is helyi szükséglet szerint alakul. A. hitelekkel kapcsolatos iratanyagban csak kivételesen található megtartandó irat. Általános szabályt nehéz megállapítani ebben a vonatkozásban, az illetékes levéltárosnak egyedileg kell eldönteni a kérdést A városi fiókok iratanyagában a tervosztály stereotip jelentéseinek aligha van különleges értéke, ezzel szemben a hitelügyek - bár másutt is megtalálható iratokból állnak - de (kiegészítve a bank ellenőrzése alkalmával felvett jegyzőkönyvvel) olyan teljes egészet alkotnak, amely a kérdéses terület vállalatainak forgalmát teljesen felölelt Ezeket az iratokat nem szabad sematikusan az tA» és tB» iratok szempontjából tekinteni, han§m ugy kell felfogni, mint a kérdéses terület teljes gazdasági dokumentációját s ennek megfelelően rugalmasan kell selejtezésüket végrehajtani. Nagyjából ugyanez a helyzet a Beruházási Bank fiókjainak anyagával is. Ai két osztály, az operatív és a diszponáló osztály közül az utóbbi iratanyagában az ipari és építőipari beruházásokkal kapcsolatos valamennyi anyag íellelhető. A városi fiókok anyagában azonban itt is csa/ic kivételképpen találkozhatunk megtartandó anyaggal. Igen tanulságos eset Ireneusz Ihnatovicz: Maradandó értékű iratok az ipari vállalatoknál c. referátuma. A. bevezetésben a szerző elmondja, hogy beszámolójában az 4045-1.956 közt levetkezett vállalati anyaggal kíván foglalkozni, nem veszi, azonban figyelembe, az ipar adminisztratív szerveit. Vizsgálatát a vállalati irattárban található iratanyag tudományos felhasználására korlátozta, az iratok gyakorlati szempontból történő kiaknázásra nem tér ki. A vizsgálat alapjául a könnyűipari vállalatok irattárai szolgáltak, mégpedig az 1952-1956 közt a lodzi állami levéltárba átvett irattárak anyaga és a vajdasági iratselejtezési bizottságok által felvett jegyzőkönyvek. A szerző elsősorban azokat az ismérveket törekszik megállapítani, amelyek az ipari vállalatok maradandó értékű iratait meghatározzák. Ezek véleménye szerint a következők : 1. Míg ma a vállalati anyag iránt szociológusok, történészek, levéltárosok, közgazdászok, a műszaki tudományok képviselői egyaránt érdeklödnek, valószínű, hogy a jövőben a történészek érdeklődése növekedni, a többieké csökkenni fog, s ezért a maradandó értékű iratokat a történettudomány és a levéltárügy szempontjából kell megítélni. 236