Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - A lengyel levéltárak negyedik módszertani konferenciája / 227–244. o.

A vajdasági tanácsok jegyzőkönyveire vonatkozólag különleges vizsgálatot kell folytatni a tanácsok irattáraiban, mert a központi hatóságoknál a vajdaságok kérdései más anyagban is megtalálhatók, a Jegyzőkönyveknek pedig csak helyi Jelentősége van. Hiba, hogy á dossziékban lévő anyag és a dossziék címszava közt sokszor semmifélé oszszefüggés nincs, az általános címszavak alatt teljesen jelentéktelen ügyek találhatók, amelyeket bátran ki lehet selejtezni Az egyik legnehezebb probléma szerző szerint az irattárak és á levéltárak közti szorosabb kapcsolat kiépítése. A veszedelem nem, az irattárban fenyegeti az iratokat, hanem még mielőtt oda kerülnének. A hivatalos közlönyben megjelent rendelet pl egy tanácsi előadó szerint nem volt megtartandó, mert nyomtatásban már ugy is megjelent Ezért a levéltárosok nem szorítkozhatnak egyedül az irattár vizsgálatára és a vele való összeköttetés fenntartására, hanem figyelmüket az előadókra is ki kel azt terjeszteni. Ka ma nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel, akkor nem egy irattár válik a makulatúra termelőjévé. A közigazgatás alsóbb fokain keletkezett iratanyagot a bizottság elsősorban ugyancsak a tanácsok viszonylatában vizsgálta. Vojctech Kostus, Maradandó értékű iratok az államigazgatás helyi szerveinél c. referátuma bevezetésében azokat a változásokat emelte ki, melyeken 1944-Í957 között" Lengyelországban a közigazgatás helyi szervei mentek át 1944-50 között a rendes állami közigazgatási szerveken kívül helyi önkormányzati szervek és nemzeti tanácsok működtek; előbbiek a két világháború közti időszak közigazgatási elvei alapján, mig az utóbbiak uj elemet képviseltek. Az 1950. március 20-i alkotmány ezt a kettősséget (állami igazgatás - önkormányzat) megszüntette, és helyükbe egy szervet létesített az 1952. július 22-1 népköztársasági alkotmány pedig a nemzett tanácsokat is bekapcsolta az állami közigazgatás helyi szerveibe. Ez azonban még nem jelentette valamennyi igazgatási funkció egyesítését, mert még ma is léteznek a nemzett tanácsoktól független közigazgatási szervek. Az 1954, évi módositások azután végleg a tanácsokat tették az egyes területek gazdájává, A rendelkezések azonban nem egységesítették a tanácsok ügykezelését, mert az erre vonatkozó utasításokat a tanácsok nem elég pontosan, vagy egyáltalán nem hajtották végre. Bz az 1944 utáni iratanyag feldolgozásánál nagy nehézségeket okoz. Az 1950. évi reform előtti anyag azonban túlnyomórészt elpusztult amint azt a községi tanácsok anyagának átvételére irányuló akció mutatta, A maradandó értékű iratok kiválasztása nehéz kérdés, mert a történeti, jogtörténeti, gazdasági stb. kutatás által támasztott követelmények igen széles skálájuak és ezért nehéz az általános és részletes ismérvek kidolgozása, A maradandó értékű iratok közé kell sorolnunk: 1. A politikai és társadalmi-gazdasági változásokat tükröző iratokai, 2. az adott terület társadalmi-gazdasági viszonyait tükröző iratokalt, 3. az irattermelő hatóság történetére vonatkozó iratokat A maradandó értékű iratok általában két csoportra oszthatók: olyanok, amelyek minden iratanyagban megtalálhatók, amelyek csak egy-egy hatóságnál vannak meg. Az iratok kiválasztásánál mindig figyelembe kell venni a ranglétrát tehát pl, azt hogy a járási tanács iratainak egy tészé megtalálható az alárendelt községi, illetőleg a felettes vajdasági irattárban. A maradandó értékű iratok első csoportjába sorolandók : 1, a hivatalos közlönyben meg nem jelent jogszabályanyag, 2, a központi hivataloknak csak a vajdaságok részére megküldött normatív anyaga, 3, a kollégiumi, konferenciákon, értekezleten fé vett Jegyzőkönyvek, 4, terv és statisztikai anyag) csak az ugyanazon irattárban lévő másolatok selejíezendők), 5, költségvetés és annak végrehajtásáról szóló jelentések, statisztikák, 231