Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - A lengyel levéltárak negyedik módszertani konferenciája / 227–244. o.

ballaszttól megszabadul ahelyett, hogy pozitív dIcí4át:iratok levéltári megőrzésre való átadását is értékelték: volna. Pedig «selejtezés* aíatt az iratoknak a tudományos értékűi:, az állam és a lakosság szükségletei*szerinti értékelését kell érteni. Bieíinska hangsúlyozta, hogy a selejtezés fogalmának vissza kel! adni ezt a pozitív értelmet. Ennek megleleiően emlékeztetett arra, hogy 1956-ban a gdanski levéttárvezetöi értekezleten a Selejtezési Bizottság működésének megtárgyalása kapcsán *pfa törekedtek, hogy meghatározzák a maradandó értékű iratokat Az eddigi kutatások a következő tételeket fogadták eí: ii A levéltári főigazgatóság által 1957-ben kiadott ö6,\?sáilami iratjegyzék két követelménynek tesz eleget: először megállapítja, hogy milyen olyan iratok keletkeznek, amelyek az állami levéltári fondlioz tartóznak - másodszor mintául szolgál a speciális selejtezési jegyzékek készítéséhez: 2. A selejtezési jegyzék csupán irányadó és a teljes értékelést nem tartalmazza. 3. Véget keli vetni annak as állapotnak, hogy a levéltárak időt és munkái pazaroljanak a nem maradandó értékű iratanyagra. A napjainkban keletkező iratok maradandó értékének megállapítása - folytatta, referátumát Bielínska elvtársnő- a levéltárakon kivül történik, miután az 1944 utáni anyagból a levéltárakban még csak kevés van. Kérdés azonban, hogy hol keii ilyen iratokat keresni? Minden hivatalban, vagy csak egyesekben? A firenzei lll. levéltári kongresszuson forradalminak minősítették azt az élvet hogy csak bizonyos hivatalok anyagát vegyék át, ez az elv azonban a. józan ész és a következtetés elemzés határán belül mérlegelésre érdemes. Ezen a téren 4 lengyel levélíárügynek is vannak már tapasztalatai. 1955-ben a hivatalokat intézményeket és váll utatokat három csoportra osztották : olyanokra, amelyek történeti szempontból értékes iratokat termelnek olyanokra, amelyek általában nem termelnek ilyen iratokat és végül olyanokra, amelyek egyáltalán nem termeinek ilyeneket Hogy az igy megkezdett munka ne maradjon féibe, ujabb elemzést kell végrehajtani most már a szakminisztériumok szerint vertikálisan. A hivataloknak és vállalatoknak ez az elemzése két csoportot alkot, az egyik érdekli a levéltárost, a másik nem larthaí számot érdeklődésre. Az utóbbihoz tartoznak a községi vállalatok, a kereskedelmi hálózat, a közlekedés, a híradás vállalatát a bölcsődék, óvodák, egészségügyi intézmények stb. Csak a drága idejét vesztegeti a?, a levéltáros, aki ezekkel az irattárakkal foglalkozik. A szerző ezután megvizsgálta'a szovjet levéltárak által 1938-ban javasolt iratldválasztási rendszert s megállapítja, hogy ez a rendszer nem határozta meg elég konkréten a maradandó értékű iratokat A cseh selejtezési rendelkezések már konkrétebb jelleggel bírnak, s a közigazgatás, igazságszolgáltatás és gazdasági élet kérdései alapján tárgyi sorrendben határozzák mog a maradandó értékű iratanyagot. Bieíinska szerint ezt is ki kell egészíteni az anyag megismerésével: automatikusan nem alkalmazhatók. A nyugati levéltárosok - akik nem rendelkeznek ekkora forrásbázissal - ma még tisztán a történeti szempont szerint határozzák meg az iratok ériokét A lengyel minisztertanács által az állami levéltári fondról hozott rendelkezés sáerte! az állami levéltári íondok a történeti, politikai, társadalmi, gazdasági és tudományos jelentőségű levéltári anyag alkotja. Ez a meghatározás azonban nemcsak elégtelen, hanem - amint azt a következmények mutatták - veszedelmes is. Az állami levéltári fond fogalmát ui, ugy kell kidolgozni, hog'y az megfeleljen a jövő történészeinek is. Ez persze nem is lenne nehéz, ha jövő kutatás irányát a jelenlegi kutatás irányának analógiájaként fognák fel, Amellett már itt meg kell jegyezni, hogy as iratok értékelésénél a levéltáros egyedül sajátmagára száraithat és csak kivételes, spéciéks ebetekben vehet igénybe szakértőket A levéltárosnak kiegészítő ismereteket kel! szereznie tehái a műszaki tudományok, az ipar, stb. köréből, aszerint, hogy miiyen anyagot dolgoz. Jel és selejtes. Lengyelországban az első ilyen kísérletet a Tervbizottság kezdte meg. Mi a íeladata Levéltári Főigazgatóságnak a maradandó értékű anyag biztosítása terén? & cél, hogy kidolgozzák az ilyen jellegű iratok általános jegyzékét £z nem azonos a hivatalokban ás intézményekben készülő selejtezési jegyzékekkel, melyek az illető hivatai működése során keletkezett valamennyi iratot tehát a megsemmisítendőket is felölelik. Ez a munka természetesen nem szo-