Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

tárl anyagot részekre b mthaUuk? Az un. tizedes rendszer tulajdonképpen nem külön rendszer, hiszen lehet tárgyi alapon rendezni és tizedes rendszerbe osztani a tárgyi csoportokat, lehet területi alapon rendezni és tizedes rendszerbe osztani, mert ez nem a rendezés alapja, hanem egy séma. de nem külön rendszer ! - Abban, hfgy a tárgyi rendszer Jobb, mint a többi, mindnyájan egyetértünk. Ugyanakkor, amikor mi ezt. mint levéltárosok, egyöntetűen valljuk, más kérdés, hogy mikor és hogyan kell egy nem tárgyi rendszerben lévő levéltári anyagot átrendezni. De ugyanakkor, amikor ezt valljuk, a külső irattárakban egymásután visszatértek a numerikus rendszerre. Ez ellen fel kellene lépnünk. Ha ez az anyag levéltárakba fog kerülni, át kell rendeznünk. Gyökerében kellene megfogni a kérdést. —• A mi levéltárainkban a rendezés kérdését is, mint minden egyéb levéltári kérdést, döntően befolyásolja az a körülmény, hogy ellentétben a legtöbb külföldi levéltárral, nálunk egyes darabokkal van dolgunk, nem pedig tárgyi alapon kialakított iratkötetekkel vagy iratfüzetekkel. - (Marburgi tapasztalatait ismerteti.) SASHEGYI OSZKÁR; A mai ankéton a rendezési kérdésekben különböző álláspontok rajzolódtak ki. Ezeket csak ugy lehet egyeztetni, és a rendezési munkákat módszertanilag egységesen irányítani, ha tisztázzuk az elvi alapokat, amelyekre azután a levéltárak munkája épül. Mindenekelőtt a proveniencia különböző értelmezéseivel állunk szemben. A proveniencia tulajdonképpeni értelme eredetközösség. Az eredetközösség elvét a genetikus összefüggések értékelése Juttatta érvényre* az egyhelyütt létrejött iratanyag belső struktúrájának kérdése ebben a vonatkozásban másodrendű. A klasszikus porosz-holland értelmezés a regisztratura-rend respektusára is kötelez, mert abban is bizonyos genetikus és tartalmi összefüggések kifejezését láda. Ott azonban, ahol az iratanyag struktúrája ilyen összefüggéseket nem Juttat kifejezésre, a proveniencia holland értelmezése nem alkalmazható. Az első elvi megállapítás, ami számunkra a rendezési munkákkal kapcsolatbán adódik, az, hogy a fondok a levéltárban nyerik el végleges struktúrájukat Ez ellentétben áll a nálunk Herzog által képviselt felfogással, amely a levéltárost az eredeti irattári rend rekonstrukciójára szorította. De számunkra a németek szabad*proveniencia elve is szűk, mert az minden esetben csak az eredeti rend korrekcióját engedi meg, mig nálunk, ahol más a levéltári anyag eredeti szerkezetében adott kiindulási alap, mások, tágabbak a levéltáros feladatai is. Az ezzel kapcsolatos második elvi megállapítás az. hogy az eredeti irattári rend megőrzése vagy helyreállítása akkor indokolt, ha ez a rend tudományos vagy gyakorlati szempontból figyelemre méltó értékkel bír. A levéltári anyag lényegéhez tartozik, hogy informatív értékén kívül bizonyító értéke is van. Dokumentum tanúságot jelent; a levéltári dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az őket létrehozó szerv hogyan működött Ehhez a működéshez, ha nem is elsőrendű fontossággal, de hozzátartozik az iratok kezelése és tárolása is. Különösen indokolt esetekben tehát (ez inkább csak a feudális korra vonatkozik) már csak azért is megőrizzük az eredeti irattári rendet, hogy ezt a dokumentációs, levél tár történeti szempontot érvényre juttassuk. Az irattári rend gyakorlatilag annyira értékes, amenynyire az íratok megtalálását lehetővé teszi. Rendezés és segédletkészítés szorosan összefüggő^munkák. Mondhatni, hogy a rendezés célja a segédlet, a segédleté pedig a használat Felesleges tehát olyan anyagot rendezni, amelyhez Jó segédlet van, s felesleges olyan anyaghoz segédletet készíteni, amely anélkül is jól használható. A mit rendezzünk? kérdésének eldöntése után azt a kérdést kell eldönteni, hogy hogyan rendezzük az iratokat? itt sem lehet egyszerűen azt előírni, hogy a rendezés tárgyi alapon történjék. Hogy a rendezés milyen elv alapján történik, azt nagymértékben az anyag természete határozza meg. Mindenekelőtt az egyes fondok struktúráján belül általában három íőszintet kell megkülönböztetni. Legfelső szinten az anyagot a) funkcionális, ha ezt nem lehet, b) szervezeti; ha ez sem lehetséges, c) mechanikus módon keli csoportosítani. Középső szinten a) a betűrendes (személyi ügyeknél), b) a földrajzi (szerveknél), vagy c) a numerikus (tárgyaknál) csoportosítás megfelelő. Legalsó szinten az iratokat ügyiratokká kell összevonni (egy ügyiraton nemcsak a beadvány és a hozzá tartozó kiadmányfogaim ázat együttesét hanem az egy ügyre vonatkozó iratok összességét értve), s ha ilyenek nem alkothatók, akkor hagyjuk meg az individuális iratot levéltári alapegységnek. A következő feladat az volna, hogy tipusszervek iratanyagának rendezésére nézve kísérleti munkákat végeztessünk, s elkészítsük az ilyen tipusszervek rendezési típusterveit ' 48