Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

lajstromai 4945 januárjában itt az épületben semmisültek meg; az elenchus^ótló áttekintő jegyzék elkészítése volt itt a legcélszerűbb és a. legcélszerűbb megoldás. Persze ezeknek a családi rendezéseken keresztülment iratoknak a kialakított rendszerben való megtartása azzá. a következménnyel jár, hogy a rendesés során nem lajstromozott s a rendezés időpontja után keletkezeit iratokai e rendszerbe utólag beilleszteni nem lehet (egyes igen gyér esettől eltekintve, amikor erre mód nyílik) s ezekbő kialakított tárgyi csoportok lényegében egyesnek a családi rendezésen keresztülment iratok rendszerének tárgyi csoportjaival, azonban ezen a megfelelő mutatók elkészítésével lehet segíteni. Az elmondottakból - ugy hiszem - nyilvánvaló, hogy a családi levéltárakat rendezni csak a tárgyi csoportok kialakításával lehet Az egyes tárgyi csoportokba az iratok tartalmuk döntő jellemzője alapján soroltatnak be. Véleményem szerint a rendezések során elkészített áttekintő jegyzékek használhatósága, hiányosságai azok, amelyek az egyes nagyobb tárgyi csoportoknak kisebbekre való bontását vagy fordítva összevonásukat szükségessé tennék. A rendezésnek eredményeképpen elkészülő segédlet magának a rendezésnek menetével áll szoros összefüggésben: segédletet sokszor csak akkor lehetne jobbá tennünk, ha a rendezésnél a segédlet irányában íelállitott követelményt szem előtt tartjuk. A selejtezéssel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy e tekintetben a családi levéltáraknál még vannak megoldatlan kérdések: valójában ezzel a kérdéssel ebben a viszonylatban mindezideig nem foglalkoztunk mélyrehatóan. Volt a kalmam ismételten rámutatni arra, hogy lehetséges bi- . zonyos selejtezés, azonban az eddigi tapasztalat szerint csupán a rendesés során az anyagban levő s kétségtelenül kiselejtezhető anyagra vonatkozik: postai feladóvevények, rádiónyugták, újságkivágatok, amelyek a család valamelyik tagjának pillanatnyi szeszélyéből, vagy érdeklődéséből kerültek a levéltárba (tehát nem családtagról szólnak s nem családtag irta őket). Kétségtelennek látszik azonban az, hogy ezen túlmenően vannak kiselejtezhető iratok, ám mint mondottam, ezek jellegéről határozott álláspontot nem foglalhatunk el. Nyilvánvaló azonban, hogy ott. ahol számadások vannak s megvannak mind a számadásraellékletek, mind a számadásíestek s ezekbe minden adata a mellékletnek be van vezetve, a számadásra ellékletek ki volnának selejtezhetök: azonban itt megint igen óvatosnak kell lennünk: mernének-e egy Maulbertsch vagy Pollák nyugtát kiselejtezni még akkor is, ha az adatok a száraadástestben bennfoglaltatnak. S ha az elmúlt századokra nemleges választ adunk, adhatunk-e a jelenre is, vagy a XX, századra, amikor valamilyen tormában egy-egy szobrásznak, akár Írónak a nyugtája valamelyik uradalmi levéltár gazdasági anyagában benn feküdhet? A darabról darabra való selejtezés viszont a családi levéltáraknál nem hiszem, hogy gazdaságos lenne. Véleményem azonban itt általában az; hogy a lentebb már emiitett s első kézbenvételre kiselejtezhető anyagot kivéve, selejtezni csak rendezett állapotban lehet, hiszen az önmagában jelentéktelen irat a megfelelő tárgyi csoport összefüggésében forrásértékkel birhat A rendezés fokozatosságának kérdését a családi levéltáraknál nem tartom megvalósíthatónak. Mi lenne az az első íok, amelyet elérve egy későbbi időpontban újra elővéve az iratanyagét, tovább leneíne fejleszteni? Egy kutíő-tétel-alapszára felépítésű anyagban elképzelhető, hogy először az egész anyagot kútfőkig, vagy tételig stb. csoportszámig rendezzük. Legelhibásoíiabb megoldás lenne az évrenaezés. Nagy terjedelmű anyagnál nyilvánvalóan nem év, hanem idörendezésről lehet csak szó. A keletmegfejtés stb. sok időt vess igénybe, ami a további rendezésnél elveszett idő., De - s es szerintem a legfontosabb ~ az t elsőfokú* rendezésnél is az a cél, hogy a kutató használhassa az anyagot. Hol lehet megtalálni később egy tárgyi csoportba sorolt anyagnál a napi dátum szerint idézettet? Tapasztaljuk ezt a Festetics levéltárnál, amelyet korábban - felboniva a még a Directoraíus segédkönyvekkel ellátott, iktatószámos anyagát - idörendestek. Alakítsunk előbb nagyobb tárgyi csoportokat? De ha már kézbevettük az anyagot, akkor megállapítottuk, hogy az egy pl. Vörsi jobbágy végrendelete, kezeslevele. Érdemes ezt tkösségi irat* vagy «jobbágy* címszó alá sorolnunk most. hogy majd évekkel később a «Vörs község* iratai között cjobbágyvégronáeletek* címszó alá helyezzük? Véleményem szerint ugyanez áll a levelekre is, Milyen fáradtságos munka mind a kutatónak, de nekünk a rendelkezésre bocsátó levéltárosoknak is a legkülönbözőbb kelet alatt fekvő egyazon levélírótól származó leveleket kiszodegetni - mert a kutató nyilván nem az 4768. évi leveleket keresi, hanem Jobbágy Dániel, tiszttartó vagy Bethlen Gábor vagy 40