Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

A válaszokból általánosságban kiderül, hogy a levéltári munkának ezen néhány alapvető kérdésében a felfogások igen-igen eltérőek. Egységes közvéleményről tehát aligha lel^tne beszélni. Ezt azonban sajnos csak részben lehet azzal magyarázni, hogy ki-ki az épp a gondozásában levő iratanyag szemszögéből vizsgálja a kérdést Kiderül a válaszokból az is, hogy a szakmai munka kérdéseivel, nemzetközi irodalmával, sőt saját tapasztalatainak átgondolásaival, rendszerezésével alaposabban elég kevesen foglalatoskodnak. A legtöbben igyekeztek mégis minden kérdőpontra válaszolni, így látott aztán napvilágot néhány olyan válasz, melyből egyéb konklúziót nem tudtam a magam számára levonni, mint azt, hogy ilyen zavaros stílus, ilyén zavaros mondatok csak megfelelően zavaros eszméket gondolatokat leplezhetnek, kár volna tehát kibogozásukkal bajlódnom. Ha egységes álláspontról nem is lehet beszélni, a válaszokból egészen homályosan mégis kirajzolódik két, egymástól alapjaiban .eltérő felfogás. Az egyik az iratanyag maradék nélküli fenntartásából, az iratok eredeti rendjéből és az eredeti segédletek adataiból ma is hasznosítható elemeket tartja elsősorban szem előtt s minden egyebet ezeknek rendel alá. A másik felfogás elsősorban a levéltárak megőrzésében lévő iratanyag kezelésének, felhasználásának megkönnyítése érdekében kész bizonyos engedményekre mind az iratok megrostálása, mind az iratok eredeti rendjének és segédletrendszerének megváltoztatása tekintetében. A két felfogás természetesen értelmetlen túlzásainak lenyesegetésével nem összeegyeztethetetlen. Sőt a két felfogás valóban megszívlelendő tételeinek egyeztetéséből kell megszülessen a levéltári munkáknak az a rendszere, mely az eredeti állapotok fenntartásával megvalósítható értékek minél kisebb sérelmével valósítja meg az iratanyag kezelésének és felhasználásának egy mind a levéltárosok, mind az iratok használói számára egyszerűbb, ésszerűbb és gazdaságosabb módját + + + VARGA EN D R E. korreferátumában a rendezés alapvető kérdéseivel csak a kormányhatósági szervek működésében képződött anyaggal kapcsolatosan foglalkozik, minthogy a más eredetű levéltári iratok rendezési problémáiról további korreíerensek fognak beszélni. Rövid történeü áttekintést ad, vázolja a különböző felfogásokat melyek a levéltári anyag rendezése tekintetében az európai levéltárügyben a XVIII. század óta a legutóbbi időkig kialakultak. Ismerteti a XYIH. században létesült nagy központi levéltárak berendezésénél érvényesült szempontokat, a metodikusok* levéltártani munkáinak rendezési elveit, az Archives Nationales rendszerét majd a XIX. század első felében Európa-szerte elterjedt iméthode par matieres»-elvet s káros következményeiket: az eredeti fond- és állagkeretek felbontását s összekevert irataiknak az anyagtól idegen, külső szempontok, esetlegesen megválasztott tárgyak szerinti átcsoportosítását A továbbiakban e módszerek hibáinak tudatosulásáról, a proveniencia-elv első, francia formájának, majd porosz-holland fogalmazásának kialakulásáról, az utóbbi forma *• a közhasználatban •provenienciaelv* alatt értett porosz-holland felfogás - elterjedéséről s a XX. század elején levéltárosi körökben általánossá vált tekintélyéről, gyakran kánonszerü tiszteletéről szól. Végül azokat az elv megmerevedésével és tulhajtásával kapcsolatosan Jelentkező, ellentétes irányú fejlődési vonalakat ismerteti (így a Weibull-cikk körüli polémiát a «szabad proveniencia-elv»-et stb.), melyek a levéltári szaksajtó alapján az utóbbi évtizedekben megfigyelhetők s melyek azt mutatják, hogy a levéltári felfogás az elv korábbi, francia formájához tér vissza, illetőleg ahhoz közeledik, az eredeti regisztratura-állapot tisztelete tehát csak a lond-keret fenntartásáig terjed, tondon belül az anyag átrendezése kerül előtérbe. A fentlek alapján a kérdés mai állását felmérve, a rendezés alapvető problémái tekintetében a nemzetközi szaksajtó szerint Jelenleg tehát 4 főirány különböztethető meg: 4. a ma is élő porosz-holland fogalmazásu levéltári elv, amely az eredeti rend megbontását rondon belül sem tűri meg; 2. a francia irány, amely a fond keretét tiszteletben tartja ugyan, de azonbelül a múlt században kialakult sematikus tárgyi szempontú átrendezéseket megengedi; 3. a «szabad proveniencia34