Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Ankét a levéltári rendezésről / 25–49. o.

emiitettem ~ a megkérdezettek egy része szerint nem helyes az iratok alapos megvizsgálását igénylő selejtezéssel együtt végezni, A nagymennyiségű kiselejtezhető iratot tartalmazó fondok anyagát (árvaszéki, számvevőségi iratok) egyesek szerint a rendezés folyamán selejtezni is kell* éppen a rendezési munka érdekébea. A tekintetben, hogy ki végezze a rendezést és ki a selejtezést, a felfogások szintén eltérnek. Van, aki azt tartaná helyesnek, ha az a levéltáros, aki egy anyagot rendezett, közvetlenül a rendezés után selejtezze át az anyagot, mert az anyagot a rendezés során jól megismerte. Mások szerint (elsősorban numerikus rendszerű anyag esetén) a rendezési munkát kevésbé képzett dolgozó is jól elvégezheti, mig a selejtezést csak nagyon jól képzett levéltáros tudja jól lebonyolítani. «Talán paradoxul hangzik - irja válaszában az egyik kartárs - a selejtezés a legmagasabbrendü történészi képzettséget kívánja meg. Annak, aki selejtez, nemcsak kora történettudományának kutatási igényeivel, érdeklődési körével kell számot vetnie, hanem* kései nemzedékek hasonló igényeivel is»» í?L A negyedik kérdés az volt; <Hány fokozatban történjék a fondok rendezése? Helyesnek tartja-e, hogy először un. durva rendezéssel egyszintű kutathatóság állapotába hozzák az egész levéltári anyagot s utána kezdjenek un. finomabb rendezéshez, vagy az a véleménye, hogy ha egy rendezetten fondhoz hozzányúl, akkor ezt azonnal a legalaposabb rendezésnek vesse alá?» Az előző kérdésekre beérkezett válaszokhoz hasonlóan a szavazatok és ellenszavazatok számát akárcsak hozzávetőlegesen is, megállapítani szinte lehetetlen. A válaszok erre a kérdőpontra is - nyilvánvalóan helyesen -* igen sokféle, egymástól legtöbb esetben eltérő indokokból, számításba vett körülményből következnek, melyek még a fogalmazásukban néha azonos válaszoknak más és más értelmet kölcsönöznek, A válaszok kiértékelése ezért csak egészen hozzávetőleges lehet Arra a kérdésre; «Hány fokozatban történjék a fondok rendezése? néhány csaknem kizárólag országos levéltári dolgozó által szerkesztett válasz helyteleníti a rendezési munka lépcsőzetes módszerét azzal az indokolással, hogy a rendezés első fázisa során szerzett ismereteket tapasztalatokat esetleg évek múlva, vagy más dolgozó által végzett finom rendezésnél nem lehet hasznosítani. Azoknak a levéltáraknak a dolgozói viszont, melyek anyaga még ma sem teljesen áttekinthető - tehát egyes vidéki levéltárak dolgozói - a fokozatonkénti rendezést tartják helyesnek, más szóval az iratanyagnak fondok, esetleg kisebb részek szerinti csoportosítását tartják mindenekelőtt elvégzendő feladatnak. Ugyancsak a fokozatos rendezést javasolják az "egészen nagy terjedelmű fondok. valamint a teljesen ömlesztett iratanyag esetére is. De ez sem általános, van olyan válasz is, mely szerint egy nagy kiterjedésű fond elsőfokú, durva rendezése annyit jelent, mint az ágy alá söpörni a szemetet A szemét megmarad, csak épp nem látszik. J A kettőnél több fok beiktatását általában nem tartják 'Célszerűnek. i * A kutathatósági szint általános megvalósításával kapcsolatosan a vélemények - ha lehet még jobban megoszlanak. Mint fentebb már emiitettem, a vidéki levéltárak dolgozói az anyag fölötti áttekintés érdekében bizonyos elsőfokú rendezést javasolnak. De ugy látszik ezt nem kutathatósági. hanem csupán áttekinthetőségi szintig óhajtanák elvégezni, mert a kutathatósági szint általános megvalósitását kevésbé helyeslik. Nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a fondok rendezésének sorrendjét az anyag forrásértéke, kutatottsága szabja meg, «A rendezésnél - irja az egyik kartársunk — a kutatói és nem a 34