Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - A levéltári rendezés egyes kérdései / 6–19. o.
Első rendezésünk tapasztalataiból általános érvényű szabályokat még nem lehet megállapítana Az átrendezések kérdését azonban felszínen kell tartani és az 1960. évben néhány levél^ tárnak tervbe kell Iktatnia ilyen jellegű munkálatokat tengyelAltréd; 4* tárgyi tagolású levéltári rendezésnél a fond Jeljege, illetve anyagának irattári (levéltári) rendszere dönti el a munka végrehajtásának célszerűségi módozatát, A sorozat romájában őrzött, numerikus rendszerű iratanyagok esetében általában a tematikai tagolást tartanám célravezetőbbnek. Ha gzónban a fondképző szerv működésében ügyköri szétágazódás észlel hető, ső( ez a funkcionális elkülönülés kútfők alakjában az iratok csoportosításában külsőleg is kifejezésre Jut akkor feltétlenül figyelembe kellene venni ezt a körülményt* Konkrét eseteket említve* pt a főszolgabírói, a főispáni iratsorozaiokal tematikailag* az alispáni és polgármesteri (tanácsi) fondok kútfők szerint csoportosított anyagát ügyköriieg lehetne tárgyi tagolású rendezés alá vennt (A Győri Állami Levéltárban az alispáni anyag 1888. utáni része 17* a polgármesteri iratok a tanácsi anyaggal együtt 1901-től 12 kutíö szerint, vannak csoportosítva* (Az utóbbi eljárás volna helyesebb a közigazgatási bizottságok kutfös anyagánál* var? lamint a vállalati, üzemi, pénzintézeti fondok esetében is* 2. A magam részéről helyeslem azt a megoldást, mely a tárgyi tagolású anyagátrfrnde~ zések helyett inkább kartoték-cédulák készítését Javasolja. Ezáltal ugyanis nem kell az, iratanyag eredeti rendszerét megváltoztatni, feleslegessé válik a konkordancia-jegyzék időtrabió készítése és kevesebb munkával is elérhetővé válik a főcél; a kutatás megkönnyítése, a dokumentáció elősegítése* A karíotékcédulák szisztémája igen rugalmas összetett ügyekről több hivatkozás is készíthető és a cédulaanyag a mindenkori szükségletek, szempontbövülések szerint bármikor szaporítható* 3* Helyesnek tartom, hogy kísérletképpen egyes tipusszervek iratanyagában tárgyi, tago* lásu levéltári rendezések induljanak meg, mivel csak a gyakorlat során alakulnak ki azok a módszerek és alapelvek, melyek a Jövőbeni hasonló munkálatok irányításához szükséges típus* tervek kidolgozását lehetővé teszik. Vidéki viszonylatban elsősorban az egyetemi székhellyel bíró és személyileg jobban ellátott területi levéltárakra gondolok, ezeknek már a következő évi munkatervébe bele lehetne Uleszteni ilyen természetű feladatokat 4. A tanácsok, vállalatok, üzemek..pénzintézetek stb. tárgyi tagolású iratkezelését nem tartom megoldhatatlan feladatnak, A kérdéses szervek működése során előforduló ügyíajok alapján, az egyes osztályokon, csoportokon belül irattári terveket (Akté nplan-okát) kellene összeállt' tani, de olyképpen, hogy azok a levéltárak által követett tematikai szempontokat is figyelembe vegyék, A kétféle érdek (irattár-levéltár) összeegyeztetése csak ugy képzelhető el, ha a LOK irányítása mellett az ériftt#it szervek szakemberei, valamint irattárosai a levéltári követelményeket is figyelembe vevő iratkezelési rendszerben megállapodnának* Az igy kialakuló egyöntetű gyakorlat megteremhetné annak lehetőségét, hogy az egységes irattári-levéltári rendszer létrehozása iránti törekvések idővel reális eredményekkel járjanak. Mattioni Jézsel: * 1. Tárgyi tagolású levéltári rendezésnél a funkcionális (ügyköri) tárgyi tagolást tartom célszerűnek (főleg az újkori állagokpál). Ez a rendezésmód felel meg legjobban az iratanyag jellegének* Az ügykőri felbontást annak idején maguk az iratokat létrehozó szervek alkották meg. (Bár nem ennek a rendszernek megfelelően kezelték az iratokat) Tehát e rendezési elv nem 12
