Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - FIGYELŐ - Nagy István: Levéltárszervezés és levéltári rendszerek történeti összefüggései / 214–216. o.

A szerző A. Brenneke •*» V, Leesch, Archivkunde c. müvének ahhoz a megállapításához füz megjegyzést, hogy a levéltárak történetében az egyes rendezési elvek, eljárások időrendben követték egymást Brenneke ugyanis azt állítja, hogy a régi levéltári rendezésnél (a 46. század előtt) a sorozati elvet követték, a 46. és 47. században az iratok származására, a proveniencia elvére tekintettel nem lévő praktikus-induktiv eljárás volt a használatos (különléle szervek anya* gát az iratokból adódd tárgyi vagy egyéb csoportokba osztották), a 48. században a deduktív módszerrel kialakított rend honosodott meg (különíéle szervek anyagát «* a provenienciára való tekintet nélkül - előre kialakított sémák szerint csoportosították), ugyancsak a 48. században Jöttek létre a régibb tipusu gyűjtemények. A 49. század első leiében Jutott uralomra a francia londelv (azonos a deduktív eljárással, csak a londok anyagának egymással való összekeverését tiltja meg), a 49* század második felében pedig a regisztraturaelv (az egyes Iondoknál az irattárban kialakult rend szigorú megtartása mellett tört lándzsát* ez a szigorú proveniencia elve*) Schmidt szerint, lőleg a porosz állam területén kívül eső levéltár aknái, ez az időrendi szabály még általánosságban sem lelhető fel. Nem mondható az, hogy egyes levéltárak meghatárc* zott időben egységes rendezési módszerekhez folyamodtak volna. A 46. és 47. században például nem mindenütt alkalmazták az induktív, illetve a deduktív rendezési eljárást Sokhelyütt - pL Olaszországban és Franciaországban is - érintetlenül'meghagyták a provenienciákat és az iratanyagot nem rendezték át Ezt az eljárást részben gyakorlati szempontok, részben az iratoknak rendezés nélküli használhatósága tették indokolttá. Ott, ahol az iratok régi rendje teljesen felbomlott, valóban praktikus-induktiv, illetve deduktív eljárást alkalmaztak. Ezt ugyanúgy gyakorlati célból tették, hogy az iratokat meg lehessen találni. Eleve induktív, illetve deduktív eljárást kellett alkalmazni a dinasztikus célokat szolgáló un. kiválogatott iratokból álló levéltárak (Auslesearchiv) felállításánál, amelyek iratait úgyis különféle provenienciákból szakították ki. (Ilyen levéltár magyar viszonylatban a magyar kamara archívuma Az ismertető megjegyzése.) ' A legújabb levéltártörténeti kutatásokból az derül ki, hogy a proveniencia elvének alkalmazása jóval régibb keletű a 49. század negyvenes éveinél (ekkor mondották ki ennek az elvnek az alkalmazását a francia megyei levéltárak rendezési szabályzatában). Az alkalmazás ugyan nem volt tudatos, tőképp gyakorlati szempontok miatt (kevés személyzet időnyerés, az iratokat igy is lehetett használni) foglaltak állást ekkor is az egyes fond ok megtartása mellett A francia forradalom után megalakuló központi hatósági levéltárak - bár nem tudatosan - többnyire már a proveniencia szerint rendezték állagaikat Az egyes központi levéltárak felállítására rendszerint akkor került sor, amikor a közigaz* gátasban átszervezés történt, s a levéltár megkapta a megszűnt hatóság anyagát A felállított levéltár később az uj hatóság levéltári megőrzésre érett anyagát is átvette, s rendszerint a megszűnt hatóság által adott keretekbe (annak osztályaiba) osztotta be. Ez a két hatóság iralanya* gának összekeverését idézte elő. Ennek a kiküszöbölésére dolgozták ki a német levéltárakban a 49. sz. II. felében a regisztratura-elvet (Az eredeti irattári rend kötelező megtartásának elvét kimondó «szigoru» provenienciá-elv») hozzájárult a proveniencia elvének levéltári rendezési törvénnyé való kimondásához az is, hogy a historikus szemlélet az egyes megszűnt hatóságok l?véltárában mindinkább szerves történeti képződményt látott, amelynek megtartása a levéltárakban folyó történeti kutatások miatt is fontossá vált A különíéle rendezési eljárások tehát nem ugy következtek egymás után mint az építészeti stílusok. A proveniencia és a pertinencia elve csak két lehetőség volt a levéltárak rendezésére.' Schmidt, G„ Die Ordnungsmethoden innerhalb der Archivorganisationstypen (Rendezési eljárások a különféle le vél tár szer vezeti típusokon belül) Archivmitteilungen, 4958 Helt 3. 84*-84. 215