Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Szedő Antal: Az olasz állami levéltárak / 55–79. o.

törvénnyel, A közbejött háború miatt azonban csak a háború után kerül sor a levéltári törvényben előirt felügyelőségek felállítására. Feladatuk a felügyelet (vigiíanza), az állami levéltárakra is, de eh sösorh&n az állami levéltárakon kivüleső állami vagy történetileg fontos dokumentumok épségének megőrzése tekintetében, ezek elidegenítésének megakadályozása, külföldre kerülésének lehetetlenné tétele. Hatáskörük egy-egy egyesülés előtti állam területére terjed ki. Működésüket gátolja a sstí"mélyzeí csekély volta, egyes felügyelőségeié túlságosan nagy területe (pl. a nápolyié), az, hogy a feladatot sokszor egy nagy állami levéltár igazgatója mellékfoglalkozásként üzi. Bár az 1953, évi 340„ számú törvény szétválasztja a két funkciót még ma is gyakori a perszonáluniót Yannak javaslatok, melyek a felügyeleten kivül a módszertani kérdéseket is a felügyelők feladatává tennék. Különálló jelentősége van a központi állami levéltárnak, ilyen jellegű intézmény 1875 óta van, akkor a neve a királyság levéltára volt. Ez a központi levéltár hosszú ideig csak a központi szervek jelentéktelen anyagát őrizte, így a római állam! levéltár egy osztályává süllyedt Hatáskörét tisztán csak a többször említett 1939-es törvény körvonalazta, Az ^943-45 évi nagy történeti földindulás, az 1946 évi nagy szervezeti változások (többek közt a királyság köztársasággá alakult) rengeteg hivatali, de személyi levéltári anyagot is zúdítottál a levéltárakba. Ennek következtében kialakult a központi levéltár profilja* Elsősorban a minisztériumi irattárak anyagát őrzi, bár nem minden minisztérium adja át szívesen anyagát, és sok csak hézagos anyagot küld' a levéltárba. Baj az is, hogy a központi levéltár nem ismeri tökéletesen a központi és felső szervek felépítését hatáskörét összefüggését így nem lehet tökéletes az a rendszer sem, amely szerint állványra rakják a beérkező iratanyagot Épület mindezideig a római állami levéltár épülete, sőt 1952-ig a központi levéltár anyagát Is a római levéltár munkatársai kezelték. Ma már készenáll az EUR. a tervezett római világkiállítás terű-; leién egy uJ épület, azonban ebbe az épületbe a mai napig még nem köliözött át a központi levéltár. Az állami levéltárak az egyesített Itália egyesülés előtti államainak központi levéltárai. Az egyesült Olaszország ievéltárügyéí ugy szabályozták 1870 és 1875 között, hogy Közép- és Észak-Iíáliában 14 állami levéltárai. Déliíáliában csak két állami levéltárat állítottak fel. be délen meghagyták a volt Nápoly-Szieiiiai kettős királyság tartományi székhelyein a volt tartományi levéltárakat is, melyek ezekből a tartományokból bizonyos intézmények anyagát begyűjtötték. Ez sem Észak-, sem KözépOlaszországban nem volt meg, a levéltárak az intézményeknél maradtak, és. sokszor váltak a nemtörődömség áldozataivá. 1911-ig anyagi nehézségek miatt nem sok tört?ni az állami levéltárak szervezése terén, számuk 19-re növekedett, viszont a déli provinciális levéltárakat államosították. Az' 1939 évi levéltári törvény e*lőirja»^hogy minden tartomány székhelyén kell lenni egy levéltárnak, m a tartomány területéről begyűjti a levéltári anyagot Ezek a tartományi székhelyen működő levéltárak a Sezione nevei kapták, bár ezek tulajdonképpen nem függenek attól az államj levéltáriul, amelynek a *íiókjaí». Ugyanis ezek a fiókok is közvetlenül a belügyminisztérium keretében m levéltári főosztálytól függenek, 1939-ben 50 tartományban kellett fiókot szervezni, ez a szerve:ború miatt nagyon I&ssu volt és ma sincs még befejezve ez a feladat 1952-ben 60 állami levéltár és fiók működött . Ugyancsak az 1939 évi törvény honosította meg a Soítosezione intézményét Ezt az un. közjegyzői levéltárak tették szükségessé. Ezek a levéltárak ugyanis nagyon értékes anyagot tartalmaznak, s nem akarták őket keletkezésük helyétől elszakítani. Később a sotto-sezione-kba bekerültek a városi íratok és a város/területén lévő megszüntetett vallási és egyéb-intézmények iratai. Ha nincs is törvényesen szabályozva, vannak azonban bizonyos feltételek, amelyek meglété eseíéh lehet csak sottosezioneí létesíteni. így a városnak biztosítani kell az épületet, a íeíszere* •lést és az igazgató fizetését Viszont az illetékes levéltári felügyelőség annyira szoros felügyelei alatt tartja ezeket az alosztályokat (amelyek megint nem függenek az illetékes állami levéltár-tői), hogy még a kiadott másolatokai is láttamozza. Ha a felügyelőség bármilyen szabálytalanságot észlel, megszünteti a soííosezioneí és az anyagot az illetékes állami levéltárba szállítja be. A soítosezione vezetőjének egy levéltári iskolát el kell végeznie, diplomát kell szerezni és csak kivételes esetekben kap erre 2 év haladékot á városok nem szívesen adják át a távollévő állami levéltárnak anyagukat inkább vállalják a. soítosezione létesítésének költségeit sőt ha a beszállítás veszélye fenyegetné őket. maguk lesznek kezdeményező lépéseket egy alosztály létesítésére. A levéltári központ pedig előmozdítja az Ilyen alosztályok létrehozását hiszen az állami levéltárak férőhelyei korlátoltak, s az .olasz arehivissükai nézeteknek egyik aTapelVe az iratok keletkezési helyen való hagyása, mert 58