Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - FIGYELŐ - Bekény István: A levéltárak selejtezési munkája Franciaországban / 437–440. o.

Hibák azért történnék, rendszerint ugy, hogy nem helyesen alkalmazzák a szabályzatokat. A levelezés kérdése igén bonyolult kérdés. Ezeket nagyon alapos megfontolással lehet csak selejtezni. Fenti elvek ós kritériumok alkalmazása csak akkor ad Jó eredményt, ha elmélyülten, pártosan ós komplex módon alkalmazzák, Beiay Vilmos A LEVÉLTÁRAK SELEJTEZÉSI MUNKÁJA FRANCIAORSZÁGBAN A selejtezés kérdése és a selejtezés munkájának megszervezése a levéltáraknak világviszonylatban is, egyik legtöbb nehézséget okozó problémája. Levéltárak és irattárak kapcsolatának e fontos és a levéltárak továbbfejlődése szénipontjából alapvető fontosságú kérdése igy nem véletlenül került a haírmadik Nemzetközi Levéltári kongresszus tárgysorozatára sem. A problóma nemzetközi vonatkozásaínak felmérése az egyes résztvevő országok levéltári igazgatóságaihoz kiküldött, a kérdés mindén részleiét felölelő kérdőívek utján történt. A francia levéltáros egyesület folyóirata, a La Gazette dés Archives közölté á francia levéltárak é. tárgyban adott teljes válaszát, mélyét Jacques Levron. Seiné-f&Oise megye főlévéltárosa állított ősszé. Az ebből a írancia levéltárak selejtezési gyakorlatát illetőleg kibontakozó kép országaink társadalmi rendszerének különbözősége ellenére is számunkra is igén sok tanulságot nyújt. Levron a megyéi levéltáros főbb féladatainak meghatározásával kezdi beszámolóját, - s szó szerint idézi a francia levéltárosok szakmai feladatait szabályozó 4921. július 1-i rendelet, illetőlég az azt kiegészítő megyei levéltári ügyviteli szabályzat 25. szakaszát. «A levéltáros a raktáraiban elhelyezett iratokat rendben őrzi. Azokat rendezi. Azokról repertóriumokat ós leltárakat készít . .•-.' előkészíti az értéktelenné vált iratok selejtezését.! 1924-ben e feladatok közül tehát a •selejtezés előkészítése* meglehetősen háttérbeszorult, mintegy mellékes levéltári munkát jelentett. Ma - mint Levron beszámolójából kiderül: Franciáor^ szagban is - a levéltárosok majdnem legszámottevőbb Ieladata. Hiszen a selejtezési munkálatoktól íügg a raktári férőhely. - A legutóbbi évtizedek során ugyanis az eddiginél sokkai nagyobb tömegbén áramlott be a levéltárakba iratanyag, s ez magyarázza meg. hogy a selejtezés problémái egyre inkább napirendre kerülték, sőt a Levéltárak IIL Nemzetközi Kongresszusa is súlyponti kérdésként kezelle a selejtezés ügyének megvitatását, Levron kihangsúlyozza, hogy beszámolója sem a problémák hiánytalan felsorolását, még kevésbé azok megoldását nem adhatja, bemutatja azonban a francia levéltárosok felfogását és annak gyakorlati megvalósítását a selejtezés kérdésében. Az iratmegőrzés és selejtezés alapvető élvéit Franciaországban az 1844. június 24-i körrendelét majd az 192Í. Július 4-i ügyviteli szabályzat fekteti le. kimondva, hogy az 1800 előtti válá> mennyi dokumentum, továbbá a Jogbiztositó és a történeti értékkél biró iratok feltétlenül megőrzendők, viszont megsemmisithetők azok az iratok, melyeknek főbb adatai más összefoglaló jellegű iratban (nyomtatásbán stb.) megtalálhatók, valamint amelyeknek időleges jelentőségére megállapított határidő letelt E tömören megfogalmazott előírások értelmezése a levéltáros számára nem mindig egyszerű, sőt néha komoly problémát

1 és fejtörést^ jelent eldöntenie, hogy valamely irat csakugyan biztosit-e bizonyos Jogot egy állam, szerv, testület vagy magánember számára. Még nehezebb azonban annak kimondása, hogy a kérdéses dokumentumnak van-e vagy lesz-e a Jövőben történeti jelentősége, • Semmi sem Jelentéktelenebb és fölöslegesebb, mint egy mosócédulat - mondja Levron - *és mégis, ha ez a mosócédula a Temple foglyainak ruhadarabjait sorolja fel. a történészek számára jelentőssé válhaük. Hiszen épp egy ilyen jellegű iromány segítségével sikerült az egyik történészkartársunknak La Gazstte des Archives 1956. Július. 20. szám 15-23. lap. 437