Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Bélay Vilmos: Tanulmányúton a Szovjetunió központi levéltáraiban / 41–49. o.

nem láttam, ügy gondolom, hogy a restaurálás munkája kézi erővel történik, csak természetesen sokkal nagyobb méretekben, mint nálunk, mert tízszer, húszszor annyi kéz foglalkozik vele, mint a mi műhelyünkben. » i központi restaurálomühelyhez könyvkötőüzem is tartozik, hiszen a szovjet levéltárakban az iratok nem szálanként vannak, mint a mi iratkezelési rendszerünkben, ahol egymásba helyezett és nem összevarrt iratok alkotnak egy aktát, hanem össze vannak füzve

a általában ugy. mint nálunk. pl. egy vékonyabb iktatókönyv. Ennek feltétlen előnye a mi iratkezelési rendszerünkkel szemben* hogy a kutató egész füzetet kap kézbe, az is mind le van fóliáivá, ki van tehát zárva annak a lehetősége, hogy összekeverje az iratokat Az orosz és szovjet iratkezelési rendszer előnye a mi numerus eurrens-es iratkezelési rendszerünkkel szemben az, hogy egy-egy őrzési egységen belül az iratok tartalmilag is összefüggnek, nem az tehát a helyzet, mint minálunk az egész faseicu" lust kézbevevö kutató esetében, aki gyakran a legkülönbözőbb, tartalmilag egymással össze nem függő iratokat kénytelen végigfutni, hogy kutatási témájához anyagot gyűjtsön. Ugyancsak a központi restaurálómühelyek feladata az. hogy a levéltári iratok befogadására szolgáló kartondobozokat elkészítse a levéltárak szükségleteinek kielégítésére. A szovjet levéltárak* ban ugyanis az iratok nem ugy vannak a raktári polcokon, mint minálunk, ti, fasciculusban. azaz kartonlemezek közt hevederrel átkötözve, hanem minden oldalról teljesen befedve, szabványdoba zokban* Egy~egy ilyen levéltári doboz mérete: hossza 43 cm, szélessége 31 cm, magassága 19 cm. A dobozok mind egyforma szinüek, halványzöldek. Keskenyebb oldalukkal kifelé fekszenek áü~ ványpolcokon. kb. ugy. mint a cipőkereskedésekben szoktak nálunk a cipősdobozok sorakozni, Az iratok a dobozon belül, természetesen, fekvő helyzetben vannak. Minthogy a polcok egymásközti magasságbeli távolsága 40 cm-nél valamivel több szokott lenni, két doboz egymáson fekszik, így még mindig a beszorulás veszélye nélkül, könnyedén ki lehet emelni, de ugyanakkor a helyet is jól kihasználták. A polc mélysége éppen egy ilyen doboz hosszának felel meg, azaz 43 cm. így csak egy sorban állnak (horizontális értelemben) a polcon a dobozok, vagyis minden egyes dobozt láthat a raktári utcán járó levéltári dolgozó, és nem kell egyet sem levenni azért hogy valamit mögüle kivegyen, mint ez pl', a mi szabványállványainkon az egymás mögött három sorban álló fásciculusok esetében mindennapos eset A doboznak kifelé látható rövidebbik oldalán ráragasztott fehér cédulán olvashatók a jelzetek:, a levéltár neve. a fond száma, évszámok stb. Meg kell mondanom, hogy a központi levéltárakban egyetlen olyan raktárát sem láttam, amelyekben az iratanyag nem a fenn leirt módon lett volna elhelyezve. Viszont a két leningrádi területi levéltárban (szervezeti formát tekintve a mi megyei levéltárunknak felel meg), láttam a minálunk szokásos fasciculus-rendszer szerint tárolt iratokat is; itt tehát az iratok doboz nélkül, csupán két kartonlap között hevederrel átkötve, álló helyzetben sorakoztak a polcokon, A központi le véltárakban őrzött iratanyag viszonylagos nagyobb értéke magyarázza azt hogy tárolására nem sajnálják a kétségtelenül igen költséges doboz-rendszert amely az iratokat a portól is védi (minálunk például Pest megye feudáliskori közgyűlési iratai vannak hasorűóképpen dobozokban, de álló és nem fekvő helyzetben). A szovjet levéltári raktárak technikai berendezését illetően nem kivá nom elismételni azt, amit R. A. Lavrov elvtárs, a Marxizmus-leninizmus Intézete levéltárának helyettes vezetője mondott el a 4955 decemberében Budapesten tartott előadássorozatában és ami a Le« véltári Híradó 1956. I. számának 30-37. oldalán olvasható. Csak annyit tehetek az ő szavaihoz hozzá, hogy a tűz oltófelszerelésen kivül (ami a mi levéltári raktárainkban is rendszeresítve van) a levegő nedvességtartalmának ellenőrzésére szolgáló pszichrométereket is láttam és a levéltári rak* tárak ablakai, legalább is Moszkvában, mindenütt speciális üvegből voltak. A leningrádi Történeti Levéltár a város szivében lévő műemlékben van elhelyezve, nyilván ez az oka annak, hogy ott a régi szenátus épület hagyományos ablakai vannak ma is. Mint nem érdektelen apróságot még azt jegyezném meg, hogy a levéltári dolgozók, becslésem szerint 80^-ban nők. Ugyanez ált talán még fokozottabb mértékben a könyvtárak és muzeu* m ok dolgozóira. A Lenin könyvtár alkalmazottai közt (Moszkva) pl. egyetlen férfi dolgozóra sem emlékszem. 47