Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Szedő Antal: Levéltárügyünk eredményei és feladatai / 255–259. o.

Szedő Antal: LEVÉLTÁRÜGYÜNK EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának 4 éves fennállása, az 4950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet kiadása óta eltelt 8 év után azzal a kimondott céllal jöttünk össze, hogy az 4959. év muhkatervét megbeszéljük. Azonban szerintem akkor lesz értelme mai és holnapi munkánknak, ha egy kissé hátrább is tekintünk és ugyanakkor a Jövőből nemcsak a Jövő esztendőt, hanem több évet szélesebb perspektívát látunk magunk eíött A polgári múltra nézve csak egy-két megjegyzést. Nem volt centralizált levéltárügy, s az Országos Levéltárnak csak igen csekély beleszólása volt a megyei és városi levéltárak ügyeibe. ?jé A levéltárak munkáját ekjcpr nagym^r4élcí| passzivitás jellemezte. A minisztériumf&» »«gyék ÉP vá

" rosok egyes családok vagy gyűjtemények anyagán kivül más anyag nem került a levéltárakba, a levéltárak nem szóltak bele a selejtezés kérdésébe (kivéve a vármegyéket és törvényhatósági jogú városokat ahol a főlevéltárnok tagja volt a törvényhatósági bizottság által kik ildött selejtezési bizottságnak) még kevésbé az iratkezelés kérdésébe, - őrizték az anyagot, de kevés tőrtént az anyag feltárása és hasznosítása érdekében. Megnehezítette a levéltárak munkáját, hogy 4867-től kezdve Magyarországon az iratkezelés az európai országokban megszokott a minél íinomabb tárgyi tagolódás felé tartó íejlődés helyett fordított irányú íejlődést vett. A XVIH. sz.-ban és a XIX. sz. első felében már kialakult tárgyi tago* lódás egyre inkább a numerikus, kronológiai rendnek ad helyet Emiékezzünk az 4902-es vármer gyei ügyviteli szabályzatra. Már pedig korszerű repertóriumot csakis tárgyilag tagolt anyagról lehet készíteni. Ilyen körülmények között érte a levéltárakat a felszabadulás. Az a szemlélet mely a levéltárakban erődöt látott melybe senki illetéktelent nem engednek be mig egyrészt azt eredményezte, hogy a levéltárakban bent lévő anyag a kritikus 4944^-4948. években aránylag valóban csak cse* kély kárt szenvedett azzal, hogy a levéltár erőd falait iratpusztitások megakadályozására nem voít hajlandó elhagyni (kivétel ez esetben is a szabályt erősíti), ha nem is teljes egészében felelős, de nagy mértékben lehetővé tette, hogy a külső sserveknél a régi hulladékgyűjtő szakemberek erőszakos és gyakorlati szelleme a MÉlJ-en. PAHl>n keresztül jobban érvényesüljön és a magyar tör* ténelem legnagyobb terjedelmű iratpusztulásához vezessen. Hosszú időnek kellett eltelnie, amig a levéltárosok szemléletében a szocialista valóság, a dir cséretes módon gyűjtött egyre több külföldi tapasztalat változásokat hozott létre. Mindezt nem szemrehányásképpen mondom, hiszen más népi demokráciáknál is csak aránylag későn, velünk nagyjából egyidöben került sor a szocialista levéltárügy törvényi utón való rendezésére, ami már a szem" leletben bekövetkezett döntő változás biztos jele« Persze itt nem az 4947. évi 24. tc.-re gondolok, mert ennél egy az íróasztal fiókban porosodó polgári törvénytervezetet vettek elő és emeltek törvényerőre; «•*' belőle 3 évi hatályossága alatt ~* a Levéltárak Országos Felügyelőségét kivéve - gyá~ korlatilag alig valósult meg valamt Hanem gondolok az 1950. évi 29-es törvényerejű rendeletre. Ennek a törvénynek több alkati hibája van. Nem ismeri az egységes állami fond fogalmát a levéltári szervezetet kerületi levéltárakra épiti, melyek nem is léteztek és megvalósíthatatlanok, nem ismeri a Levéltári Tanács intézményét nem ad hatáskört a levéltáraknak iratselejtezések ellenőrzésében, iratkezelési rendszerek kérdésében, vagyis a magyar levéltárosokat megfosztja a szocialista levéltárügy szervezésének elég lényeges előfeltételeitől. Beszéd az állami levéltárak vezetőinek 4958 végén tartott konferenciáján 255