Levéltári Híradó, 8. (1958)
Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - A csehszlovák levéltárak a népgazdaság szolgálatában / 223–226. o.
A pénzügyi vonatkozások mellett külső alakja és kiállítás) módja révén sok minden más dolgot is elárulhat a kibocsátó vállalatról. Ilyen szempontból különösen a képek, ábrázolások, a ^"án..• i on levő címzések, dájtumok stb. birnak fontossággal. ' A kapitalista korszakban a magáncégek számadási okmányaikat néha 10 £vig is megőrizték. Az őrzésminimális határideje két év y olt 10 évet sokszor csak azok a. számlák értek meg,, melyek valamilyen módén közvetlenül kapcsolódtak ioníos irományokhoz., a, közönséges számlákat pedig 4 év multán kiselelteziák, * népi tulajdonban lévő vállalatoknál, is. vannak napi értékű számadási okmányok,, melyek rö» vid határidő után selejtezhetoek,, Az értékelésnél fontossággal bír a számlán feltüntetett összeg, is. Így az 5000 Márkán aluii számlák' hamarabb selejtezhetoek, mint a nagyobb összegről szóló okmáv nyok. Pontosan körülhatárolt őrzési idő ma sincs megállapítva, 2. vagy 4 év után a vállalatok belátásuk szerint selejtezhetnek mindennemű számlát A levéltárosok által összeállított ügykörjegyzék a 10, illetőleg 5 évig, való megőrzés mellett foglalt állást. A számlák közül levéltári értéket csak azok képviselnek, i^elyek valsnailyen különös vonatkozásuk miatt (export nagyarányú beruházás*, egyéb történeti érdekesség stbJ megérdemlik, hogy az 1 időtálló iratokhoz sorozzuk őket A második cikk hivatkozik az 4955-ben és i95o"ban megjelent rendeletekre,' melyek a könyvelés rendjét szabályozták a népi tulajdonban lévő vállai átoknál. E rendeletek a könyvelési iratok irattári őrzési határidejét 2-40 évig állapítottak meg, A bizonylatok ezután selejtezésen mennek át s csak a komoly értékek kerülhetnek be a vállalati levéltárakba. , Az őrzési határidők vonatkoznak a negyedévi, íéiévi üzleti jelentésekre, a íízetési jegyzékekre,, a kalkulációs iratokra stb. is. Az utóbbiak őrzési határideje 5 esztendő. A könyvelési iratokkal foglalkozó levéltárosnak általános tájékozódást kell szereznie a különféle könyvelési eljárások és iraü'ajták ismerete tekintetében s nem szabad megelégednie a szabályozó rendeletek puszta áttanulmányozásával. Mindhárom ismertetett cikk csak hozzászólás kivan lenni és egyik sem. lép fel a kérdések végleges megoldásának igényével. Mindenesetre figyelemre méltó bennük - a problémák rokonvoltán tul az a részletekbe menő érdeklődés és a jól megalapozott tárgyalás.*, mellyel a kérdéseket ;res:elífc, ' 4 CSBRSZLQViK t&yfefrTA g AK. A , jtóP GAZDASÁG SZOLGÁLATÁBAN . A csehszlovák levéltárak - mint azt már a Levéltári Hirádó egy korábbi számában megjelent összeállításból is láthattuk - igen lényeges feladatuknak érzik a népgazdaság megsegítését Bár ez a törekvés nálunk is megvan, a csehszlovák levéltárak módszerei a mienkétől eltérnek. A magyar levéltárak e kérdésben általában megelégesznek a segítés legközvetlenebb, szinte irattári formáival az őrizetükben lévő, népgazdasági szempontú anyag egyszerű rendelkezésre bocsátásával. A csehszlovák levéltárak ezzel szemben aktive igyekeznek kezdeményezni s az egyszerű anyagkiadáson tul !a lényeges iratok már bizonyos tudományos félfeldolgozásával is igyekeznek anyagukkal szemben érdeklődést kelteni. Jól tudják ugyanis hogy az illetékes gazdasági szakterületek szakemberei nem mindig ismerik fel azonnal a terület múltjára Vonatkozó dokumentáció aktuális feladatokhoz is felhasználható voltát- tehát azt megfelelően elő kell készíteni' csoportosítani kell. s olyan állapotba kell hozni, hogy előnyei a szakemberek számára is azonnal szembetűnők legyenek. Ennek megfelelően a csehszlovák levéltárak az ilyenfajta adatoknak mindenekelőtt rendszeres, az egész anyagra kiterjedő szolgáltatását igyekeznek Megszervezni. Levéltári Híradó 1956. 2-3. sz,' 23022a A levéltári anyag gyakorlati felhasználása Csehszlovákiában,, 246.1.
