Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - Lengyel Alfréd: Nyugatnémet levéltári problémák a koblenzi 35. német levéltáros napon / 200–204. o.

újkor elejéről származó ilyen irásos emlékek nagyon komoly történeti értékkel birnak, az első világháborút követő irat-túltermelés szükségessé tette az ügyirafcanyag megtelelő szelektálását. Foko* zott mértékben áll ez a második világháború óta kialakult helyzetre, mely még inkább megkövetel*, hogy jys időnkínt beáramló aktatömegnek valóban csak a legbecsesebb, értékálló része kerüljön le* véltári megőrzésre. Eltekintve ugyanis attól, hogy egy esetleges atomháború bekövetkezése során a kulturjavak védelme amugyis mérhetetlen költségeket emésztene tel, a XX. század ügyiratai nagy / többségükben már csekélyebb értékűek, mint korábbi elődjeik. Erre mutatnak a kutatási igények is, melyek a legutóbbi két évszázad ügyiratai helyett egyre inkább más forrásanyag ok leié fordulnak, Á

5 levéltári őrzésre érdemes ügyiratok körét ezért a lehető legszűkebbre kell korlátozni, minek következtében egyes hatóságok, vagy igazgatási ágak aktái szinte teljesen kiválnak a begyűjtés munkájából. Jz előadó szerint a jelenleg is működő hatóságok esetében pl. el4|ségte lenne, ha a leVélttré*%iup*| olyan - gyakran nyomtatásban vagy sokszorosítás utján kéftdott * ügyiratokra (körlevelek, szeiszőíiések. Időszaki jelentések stbJ helyezné a lősulyt. melyekből az Illető hatóság munkájának, tevékenységének lényege visszatükröződik. Ugyancsak sok lelesleges iratanyagtól kk mélhetök meg a levéltárak, ha az összes hivatalos nyomtatványok beszerzése mellett, átfogó természetű statisztikai feldolgozásokat, közleményeket gyüjtenének be az egyes szervektől. Az a felfogás azonban, hogy a problémát legegyszerűbben a mikrofilmek segítségével lehet megoldani, nem állja meg a helyét. Sokkal helyesebb, ha már a külső szervek selejtezési munkája olyan irányba terelődik, hogy általa egyszerűbbé válik a begyűjtés, illetve a levéltári kiválogatás körültekintést igénylő feladata. Miként a középkornak és az újkor kezdetének is csupán összesüritett kereszt metszete maradt a későbbi századokra, a jelennek is ezekkel a követelményekkel be kellene érnie. Az ügyiratok hatalmas tömegét tehát levéltári szemszögből a jövőben az értékelés legszigorúbb mértékével kellene kezfelni és beható intézkedések volnának szükségesek *• ha kell, szerve* zett vonalon is - hogy a központi levéltárak túlterheltsége fokozatosan megszűnjék. A probléma megoldását hatósági levéltárak közbeiktatásával sem lehetne kellően elősegiteni, legfeljebb külföldi - elsősorban angol és amerikai - példák nyomán un. átmenő levéltárakat (irattári ler álcátokat) lehetne létesíteni az állami levéltárigazgatás keretében, melyek a már irattárivá érett, de még ki nem selejtezhető ügyiratokat tárolnák ideiglenesen. Réglíakttka* uj stratégia Georg Vllhelm Sante dr. wlesbadeni állami levéltári Igazgató referátumában azt taglalta, hogy a német levéltárosok érthetetlen konzervativizmussal kezelik még most is a beözönlő aktatömegek levéltári elhelyezését, még ha a legsúlyosabb helyszűkével küzdenek is. Szinte lépést akarnak tartani a hatósági szervek irat-tultermélésével. Teljesen helytelen álláspont előbb irathalmazokat begyűjteni, majd kísérletet tenni ezeknek selejtezés uttán való csökkentésére. A külső hatósági és egyéb szerveket kell arra szorítanunk, hogy ügyirat-termelésüket a lehető legszűkebbre méretezzék. A ttllir*áukc|inak kottfls oka van: i. az igazgatásnak egyre bővülő szétágazása a közélet minden területéréi mF% technikai eljárásoknak (írógép, távírás) az igazgatási tevékenységben való térhódítása, így az ügyiratok minősége ás értéke egyre csökken, a mennyiség állandó növekedésével párhuzamosan. A levéltáros feladata, hogy csupán a lényegeset, az értékállót válogassa ki tartós megőrzés céljából. Mióta történészek léptek levéltári szolgálatba, szakmai részről igen megcsappant az ujabbkori ügyiratok iránti érdeklődés, bár a területi (körzeti) levéltárak monopoliszttkus irányzatú gyűjtő tevékenysége folytán akaratlanul is megindult helyenkint az akia-áradaí egyáltalában nem kívánatos felhalmozódás! folyamata. A tudományos szempontokat kővető levéltárosnak ezért bizonyos követelményeket kell támasztania az iratanyagok jövőbeni begyűjtésével kapcsolatosan: i, A levéltár általában csak olyan hatóságok ügyiratait vegye át megőrzésre, amelyek alkotó tevékenységüknél fogva kiemelkedő szerepet töltenek be a közéletben. A többi hatóság iratanyagát akár látatlanul is meg lehetne semmisíteni. A hatósági szerveknek ez az osztályozása, besorolása természetesen az egyes levéltár-tipusok jellége szerint (állami, városi, központi, területi) egymástól eltérő lesz.