Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Meisner, Heinrich Otto: A levéltártudomány és az oklevél- és irattan kutatásának kérdései: Archivmitteilungen, 1957. / 181–185. o.

V amelyek az Írásbeli forrásokkal való foglalkozásnak vannak szentelve, tehát a paleográfiát a diplo» matikát és irattant, továbbá a kronológiát és a numizmatikát a heraldikát és a szfragisztikát vala* mint a filológia bizonyos ágait végül bizonyos mértékben a jog- és alkotmánytörténetet, a közigaz* gatás- és hivataltörténetet a gazdaság- és társadalomtörténetet is. Amint látjuk, a levéltártudomány számára a tananyag egész terjedelmét igénybe vették. Ha azonban *a történeti segédtudományoknak*, vagy «alaptudományoknak*, vagy *a történelem forrástant különtudom anyainak* - akárhogyan kívánják is nevezni i* tág területét bevonnék a levéltártudomány fogalmába, akkor olyat tennénk, ami még a történettudomány hasonlithataflanul tágabb határai között sem lehetséges és szokásos, A segédtudományok periferikus szomszédtudományok, melyeknek jószomszédi segítségét a levéltárosok igénybeveszik és a segítségnyújtásra kötelezik is őket de nem tartoznak a segítségüket igénybevevő tudomány magvához és lényegéhez. Az úgynevezett történeti segédtudományok nagy részükben tagadhatatlanul egyúttal levéltári segédtudományok is, területük a levéltártudomány körül koncentrikus körben helyezkedik el, de nem alkotják a levéltártudomány lényegét Levéltártudomány, specifikusan levéltártudomány sokkal inkább az a terület mély más tudományokkal nem osztozik, mely csak a levéltárhoz tartozik. «A német levéltári terminológia alapjaidnak l* pontla igy szól; «A levéltártudomány, mint a levéltárügy tana ön* álló különtudomány,,* Ez egyrészt azt jelenti, hogy a levéltártudománynak megvan a maga, saját elméleti és gyakorlati fundamentuma, másrészt azt, hogy a levéltártudomány, mint különtudomány megr határozott körhöz fordul* Tudományunknak íme ez a két tartalmi ismérve. Ami mármost e fogalom terjedelmét pontosan illeti, a levéltártudomány magában foglalja a; is, levéltárelméletet 2* levéltártörténetet 3. levéltárjogot és 4. tudományos levéltártechnikát E négy rész kimeríti ennek, e kizárólag levéltárosok részére szükséges műveltségi anyagnak különböző ismérveit Már nevük első tagja is mutatja, hogy a levéltárhoz tartoznak* Azonos értelemben nem beszélhetnénk levéltárpaleográfíáról, levéUárnumizmatikáról, levéltárkronologiáról stb. E négy rész összesítve egy különtudomány feltételeinek is megfelel, mind mennyiségileg, mind minőségileg. Más irányban azonban mindenesetre szükséges a levéltártudomány fogalmának kibővítése* Hiányzik a Jelen fogalmazásból ugyanis a szakmai szempontból oly fontos levéltári gyakorlat ül. levéltári ügyviteli gyakorlat; a tudnivalók azon összessége ez, amely a szakmabeli kollega számára hivatása gyakorlásánál kötelező és melyekben őt a tapasztalat szabályai és a levéltártudomány ismeretei irányiüák. Ezt a levéltári gyakorlatot azonban nem lehet a levéltártudomány fogalmához mint ötödik összetevőt hozzáadnt hanem helyette alkalmazott levéltártudományról beszélhetünk. Mint csúcsfogalmat amely szakszerű alaptudást és gyakorlati magatartást összefoglal, azonban csak az archfc visztika kifejezést ajánlhatjuk, és ezzel más országok terminológiájával összhangban vagyunk* egyébként ezzel párhuzamos-a szóképzések a német nyelvben is vannak, mint lingvisztika vagy germa nisztika. Az archivisztika szón egy, a szaknyelv nemzetközi szótára számárakészült nyomtatásban még meg nem Jelent francia tervezet a következőket érti tama diszciplína az. mely mindazzal foglakozik^ ami a levéltárak elméletére* módszereire és gyakorlatára vonatkozik*, tehát röviden; levéltári elmélet és levéltári gyakorlat ^z archivisztika német szinonimájaként a levéltártudomány szó van beiktatva. Ebben az összefüggésben nem arról a finomabb megkülönböztetésről van szó, amit levéltártudomány és alkalmazott levéltártudomány között tettünk; sokkal fontosabb számunkra, hogy a nemzetközi szaknyelv a levéltártudomány fogalmat a szorosan vett archivisztikának abban a specifikusan koncentráló értelmében használja, ahogyan azt fentebb bemutattuk, fiugen Casanova tArchivisticáHának * Távola delle materie»-jébe vetett egyetlen pillantás meggyőz bennünket erről a tényről. 3» Jogosan beszélünk-e egy (középkori és újkori oklevél- és iratt a n»-r ó 1 ? Itt két testvérdiszciplina összekötéséről lenne szó, amelyek közül az egyik, a középkori oklevéltan, évszázadokra Visszanyúló dicső létre tekint vissza, mig a másik, az úgynevezett irattan csak néhány évtizede keletkezett és még Javában fejlődésben van, Ennek az időbeli egymásutánnak 182