Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

vulgarizálódásának idején is működtek oklevelezésünk területin az egykori magister ékhez méltó irásvirtuózok. Á szász scribák keze alól kikerült rendkívül gyér anyagunkból bemutatott irásmintánkon (XYJ/4. 'sz. rács.) a megvastagított nyakú s-ekre a felső betüszárak szögletes tört elhúzására, a sorfeletti röviditésjelekre, a merev a-ra és a h mereven lerántott szárára kívánjuk, mint 467 — • •* jellegzetességekre felhívni a figyelmet A'z oklevelek és a regisirumok sajátos kurzivái közötti átmenetet alkotó írások közül egy különlegesen tüskés és egyben szálkás iráscsoportot mutamnk be* mely a XIV-XV. század fordulóján több változatban élt az igész magyarországi irásterüieten (XVn/l-3., XYIH/l-'6. sz. facs.). Ezek a változatok nem látszanak hosszú életüeknek. Az általunk tanulmányozott anyagban alig néhány évtizeden át fordulnak elö és éppen abban az időszakban, amikor a gótikus irás formái általában is a legidegesebbek voltak. Előzményei azonban megtalálhatók a £H1. századvégi és a XIV. századeleji szálkás kurzivákban (XVII/4, sz. facs.).'

168 Megannyi finom szálka és tüskécske az egész irás, amelyeket az iró kéz ideges ránditásokkal rótt a papírra. A szavak az éles szögekben gyorsan forduló toll alól egységként folynak ki és olykor egészen megközelítik a mai értelemben vett íolyóirásokat (XVli«3.» XVHI 4. sz. facsj Az irás nyugtalan külalakját egészen a végletekig felfokozzák a sietősen lerántott és a sorközökbe benyúló élekben és hegyekben végződő hajszálvonalkák. (XVHI 3-6. sz. facs.) Ezek a szálkás vagy bajuszos vonalkák adják meg az Irás egészen különleges jelegét. Ilyetén való kiformálásában vitathatatlan szerep Jutott a regiszírumírásoknak. feltételezhető azonban, hogy a további kutatás ma még ismeretlen irás oktatási mozzanar tokát esetleg felderítetlen külföldi kulturösszeköttetéseket tárhatna fel ennek az irásesoporinak a beható elemzése során. A gótikának a XV. század második negyedében meginduló lehiggadása folyamán ez az irás is világosabb, gondosabb "lett(XVlll/2. sz. facs.). a hajszálvonalkák fokozatos elsorvadásával, közeledett a többi iráscsoportokhoz, mskéssége, valamint a lerántott betüszárak Újszerűsége azonban továbbra is jel'emzője maradt c) A regisztrumirások alkotlak a folyóirások leggyorsabb és leggyakoriaübb ágát fiaJtuk volna az irás laikussá válása a legjobban tanulmányozható. Az elemi Írásoktatással való sz*ros kapcsolataik következtében ugyanis ezek az írások terjedtek el leginkább az írással nem hivatásszerűen foglalkozó rétegek körében. Ezzel az írással vetette papírra a kereskedő üzleti feljegyzéseit, többnyire ezzel készültek a megyei és magánoklevelek, a városi jegyzőkönyvek, az oklevelek fogaimazvanyai, a hiteleshelyi kiküldötteknek a terepen irt jegyzetei, az oklevelekre irt perközi rájegyzések, a missilisek és általában a sietős egyéni feljegyzések. Sőt - a korábbi magyarországi gyakorlatnak megfelelően - hiteíeshelyi, vajdai okleveleken kívül olykor királyi oklevelekben is találkozhatunk ezzé! az irásíajtával. (XVlü/4. sz. facs.) A kurziva kötetlen formáinak a meghonosodása az oklevélírás terén nyitotta tágra a kancelláriák kapáit a XIV. század második felében a regisztrumirások előtt. A XIV-XV. század fordulóján a vajdai, nádori, országbírói és hiteíeshelyi kancelláriákból kikerülő kisebb fontosságú oklevelek j3lentős részét már ezzel a villámgyors, de a íormákra mit sem adó. írásokkal állították ki. Ezeknek á regisztrumir-ásoknak a fejlődését mindvégig a kurziva és a könyvírás párhuzamos hatása alakitotta, a kettő közül azonban fokozatosan az előbbi lett a döntő tényező. Az oklevélkurzivával való szoros kapcsolata tette lehetővé, hogy a reyisztrumirás rendkívüli gyorsasága és technikája nagymértékben közrejátszhassék a valódi modern íoivóir-ás kialakításában. • A regisztrumirások még az oklevélkurziváénái is több változatot mutatnak. £s íeljeson érthető is. hiszen a sietős feljegyzések közben érezhette az iró az iskolában tanult szabályoktól legkevésbé kötöttnek magát s ereszthette leginkább szabadjára egyéni irásmegoldásaít. Ennek ellenére a regisztrumirások minden változatát egyaránt jellemzi a rendkívüli sietösségen kivül az energikus, de száraz vonalvezetés, általában mereven húzott apró betüíagok, kapkodás és zsúfoltság, amelyei a gyakori rövidítések idegesen elhúzott és szinte egymást érő Jelzései végletekig felfokoznak. A regisztrumirásokat általában a toll élével írták; ezért olyan vékonyak és merevek ezek az irások. A toll mindig hegyes szögben fordult a kézben és ezáltal apró tüskék, élek szernet-báníó halmazává vált az egész irás. A toll olykor annyira gyorsan és könnyedén száguldott a papíron, hogy akárcsak a mai gyors Írásban, egyetlen idegesen elhúzott enyhén hullámos vonal helyettesit egész szótagokat; máskor pedig csak a tol! hegyéből kibuggyant kicsi pontocskák pótolnak benne egyes betűket 147