Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - Balázs Péter: A területi állami levéltárak 1957-ben / 5–28. o.

Területi levéltáraink iratanyagának Q&-&7 Jrtff állványokon őrizzük, s csak 3-4% a kupacolt anyag. (Ennek egyötöde is csak ideiglenesen - a Szolnoki Állani Levéltár költöztetése miatt -- állvány ozattan. A Budapesti 2. sz. Állami Levéltárban található 224 m** kupac olt anyag - ez a legnagyobb tétel a kimutatásban - uj állványok építése révén az 4958-as esztendőben szintén állványra kerül.) Ugyanakkor a levéltárak rendelkezésére álló üres állványok a levéltárak felénél az 4958as gyarapodás részére is biztosítlak az iratanyag polcokon való elhelyezését ha a gyarapodás a szokásos évi átlagot nem haladja meg. Kivételes helyzetben csak a Budapesti 4. sz. Állami Levéltár van, m&iynek üres állványkészlete iöbb'évi iraigyar-apödás befogadására is elegendő. Hogy a területi levéltárak az évről-évre növekvő iratanyag polcokon való elhelyezéséről gondoskodni tudtak, nem kis mértékben a levéltári dolgozók leleményességén is múlott; megszűnt irattárak állványzatának átvételével, meglévő állványaik ésszerűbb -igen gyakran házilag végzett átépítésével, a régi rendszerű faállványoknál olcsóbb, illetve könnyebben beszerezhető anyagból való építésével nagyban elősegítették ércnek az igen nagy költségitihatásssJ és nagy anyagbeszerzés! nehézségekkel járó beruházási feladatnak sikeres megoldását" Megközelítőleg sem ilyen kedvező a helyzet akkor, ha a területi Í3véltárak raktárainak zsúfoltságát ^esszük szemügyre* Természetesen - jelen körülményeink között - irreális célkitűzés lenne, ha a. területi levéltárakban is az Országos Levéltár megfelelő állva nyközze! épített, létra néh fcül-használható állványrendszerét akarnok egycsapásra megvalósítani. Egyee területi levéltáraink ban azonban a m^-re jutó állvány, illetőleg iratmennyiség a raktárak olyan zsúfoltságáról tesz bizonyságot, ami már - a keskeny állványközök, tulraagas (4-5 m) állványok, a normái mérettől eltérő magasságú és mélységű polcok (innen van több levéltárnál is nagy eltérés a poicméíer és az ir átfolyó méter között) következtében ** az iratanyag hozzáférhetőségét és kezelhetőségét nagymértékben megnehezíti, sőt nem egy esetben a levéltári dolgozók testi épségét is komolyan veszélyezteti. Elégséges talán a Szegedi Állami Levéltár példájára hivatkoznom, ahol az egyik 'raktárban 5 m magas állványok vannak 40~iS polccal, itt s még jónéhány ehhez hasonló raktárban az iratanyag kezelése nemcsak nehézkos és körülményes, hanem egyenesen életveszélyes is, amint'ép* pen ebben a szegedi raktárban történt is már - szerencsére nem súlyos kimenetelű - üzemi baleset (Megjegyzem, hogy Székesfehérvárott a m^-re jutó polc és iratmennyiség ieltünően kedvező aránya onnan adódik, hogy a levéltárnak egy nagyméretű, de jelenleg még csak kis részében beállványozott altemplom raktára is van.) 8 * Személyi ellátottság 4957. végén a levéltárakban dolgosok összlétszáma (beleértve a. központi levéltárakban dolgozókat is) 499 íő. (Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy az Országos Levéltár esetóhena fotólaboratórium, a restaurálomtihely és könyvkötöm ühely dolgosóit - mivel ezek a részlegek- összlevelíári feladatokat látnak el - nem saroítam az em'itett levéltár létszámába. A nyíregyházai és "zalaegerszegi levéltáraknál a levélíárvezetöi, a szombathelyinél egy tudományos állás betöltetlen volt) h területi levéltárakban dolgosok, létszáma 127 íő. Ebből tudományos dolgozó 42.5 &, levéltári : C 28,3 %,-levéltári munkaerő 27.53, egyéb 1.6 %. 6 ierüieií levéltárban a levéltárvezetőn kívül más tudományos dolgozó nincsen. Aííí'üietiíevéítáraírtv.a dolgozók közül 94.6 % a Jevéltár székhelyén lakik és csupán 5.4% jár be naponként más városból munkahelyére. Ha az egyes területi levéltárak dolgozóinak számát az őrizetükben lévő iratanyag mennyiségivel vetjük össze, kitűnik, hogy a Budapesti 1. sz. Állami Levéltár az átlagosnál jóval kedvezőbb (egy dolgozóra 398 ír átfolyom éter jut), s a Szentesi Állami Levéltár pedig kedvezőtlenebb helyzetben van (itt egy dolgozóra 4448 iraü'oiyóméíer- jut). Bár az egy dolgozóra jutó iratmennyiség arányosításának alapelvként való elfogadása elhibázott lépés lenne -- hiszen a levéltári munkákat egyéb tényezők is í pl. az iratanyag rendezettsége, a. gyűjtőterület nagysága, a helyi kulturális igények 40