Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Halaga, R. Ondrej: Kassai városi könyvek, 1394–1737: Práce Archivu mesta Košic, zv. 3. / 518–549. o.

Az 4489—1528. évi városi könyvben a 187. fólión tiltakozás található isuper Kóschyczky Janus* az 4504. esztendőnél. - Az 4546~28-AS évek mákulatóriuraában a 25v. fólión a névsorban 4522. esztendőben Franciscus Cassoviensis-t olvasunk. A fenteralitett könyvben egy évvel később (4523) a 387v. fólión már Franciscus Cascher-nek irják. - Ssemmelláthatólag ugyanarról a családról van itt szo, csali a neve van lefordítva. Melyik fordítást kell tehát a név eredeti hangzásának tekinteni? Kosicky (4504). Cassoviensis (4522), Kascher (4523) vagy Kassay (4553)? . A kérdés megoldásában az nyújt segitséget, hogy a kassai városi könyvekben milyen mértékben használták ezt vagy azt a nyelvet A latin nyelv, mint a folyó irodalom nyelve, csak a név nem eredeti voltára, ellatinosodására nyújthat bizonyítékot. A német nyelv a városban könyvszabály volt. A könyvekbe történő bejegyzések előtt ugyanis egész tételeket élnémetesitettek. Az eredetiségre vonatkozólag tehát ez nem lehet bizonyíték. Álnevekben a magyar alaknak, mint honi formának a használata különösen mindjárt a Zápolyai uralom (4533-4552) alatti erőszakos magyarositás után, kétségét ébreszt a Cassay alak eredetiségéi, illetőleg. Hiszen az irnok részéről a féllel szemben az akkori társadalom szemében udvariassági tény lett volna, ha nevét a műveltség nyelvéről (a latin nyelvről) vagy a városi nyelvről (a német nyelvről) vagy pedig a honi nyelvből (a magyar nyelvből; a iaiakon kívüli egyszerűbb nép nyelvére (a szlovák nyelvre) forditottá volna le? Éppen azért, mivel a legnehezebben a szlovák nyelv törte át magát a kassai városi könyvekbe, sőt a feudalizmus idején sohasem juthatott el odáig, hogy bennük egyenértékű funkciót tölthessen be, a <Kosicky> név eredeti voltában láthatjuk a legmegnyugtatóbb bizonyítékot. 7. A kassai városi könyvek kialakulása és tárgy szerinti csoportosítása A tisztázott városi könyvek, miként az elmondottakból is következik, kialakulásuk szempontjából három csoportba oszthatók: a) A bírósági bejegyzések (Acta ludiciaria) és a bíróságon kivüli vagyis tanácsi bejegyzések (Nóta extra iucicium, iudicium consjlii) könyvei. b) A városi nagy könyvek (Liber civitatis maior). A városi protokollumok (protocollum sessionum magistratualium). Az elveszett városi könyvek nagy része (4404, 4406, i424, és az 4394. évi könyvet megelőző feltételezett könyv) valószínűleg az «a.» tipusu könyvek csoportjába tartozott Miként a bíróság és a közigazgatás mákulatóriumjai, éppen ugy a gazdasági igazgatás regiszterei is elsősorban a hivatal belső segédletei is voltak. De használták őket a hivatali és bírósági bizonyítási eljárások során is. Való igaz azonban az is, hogy a városi nagy könyvbe történt bejegyzésre, vagy pedig a városi oklevél bizonyságtételére mindig mint biztosabb garanciára tekintettek. Minden városi hivatal vezetőjének elszámolási registeri kellett vezetnie és az egészévi elszámolással a tanács elé terjesztenie. A nagyobb hivatalok (kamara, cassa contributionalis) a makulatóriumok mellett tisztázatot is készítettek, s közülük egyeseket éppen olyan gonddal és reprezentatív módon köttettek be, mint az un. városi nagy könyveket k 406 ... A taxatorokról már a legrégibb könyvekben, de az ujabbakban is olvashatunk. J>cheutzlich leltára a XVI. század elején 4420-tól 4504-ig terjedőleg feljegyzi a városi számvevőség regisztereit összefüggő sorozatukban. A fennmaradt városi regiszterek csoportjai azonban csak a későbbi évekkel kezdődnek, és hozzá még hézagosan. Annyira hézagosak, hogy helyesebbnek véltük, ha együtt hagyjuk a csoportban a makulatóriumokat és tisztázat okát 536