Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Schmidt Ádámné: Egy amerikai mozgófilm archívum munkája / 612–615. o.

Kutatószolgálat A filmek megkímélése érdekében sokan elzárkóznak a kutatók kérései elől. Viszont nincs értelme a Hímeket őrizni akkor, ha senki sem használja azokat, fiz a probléma főleg olyankor merül fel, amikor régi filmet gyakran használnak fel ujak készítéséhez. Mert természetesen min* dig az eredetiről készített legjobb másolatot kívánják a producerek. Ha ilyen kívánság a filmet elöV állitó cég részéről merül fel, akkor ennek a kívánságnak a film-levéltáros mindig köteles eleget tenni. A cikk irója által vezetett levéltár azt a gyakorlatot alakította ki

r hogy minden filmről egy használatlan mesterfílmet őriz meg* Állófilmek esetében ugyancsak ez volna kívánatos. ** Másik probléma, amellyel a Umlevéltáros szembekerül, a •kannibalizmus!. Tegyük feU ftogy egy film 4950* ben készült-* 4955-ben megállapíták, hogy annak egyes részei elavultak és uj film készítése szükséges. A producer » esetleg takarékossági okokból ** azt kívánja, hogy a régebbi film szétvágása után annak elavult részei helyébe kerüljenek az ujak. Ha ezt a Hím-levéltáros megengedné, akkor történeti emlék, változást és fejlődést bemutató filmdokumentum nem maradhatna fenn. * Jól ismert a fényképek felhasználásának főbb módja: keresik szövegek eseüeges illusztrálásához. íestészeti munkákhoz, az elmúlt élet történeti kutatásához, tudományos kutatáshoz és jogi bizonyságul. Mozgó* Hímeket uj produkciók alapjaként, történeti és televiziós filmékhez, Jogi esetekhez, tájékoztatási és propaganda* valamint tervezési célokra használnak fel* A kutatókat rendszerint nem a fűmet készítő szerv érdekli, a film-levél tarosnak azonban ezzel is mindig tisztában kell lennie már csak azért is. hogy a film használatára vonatkozó esetleges megszorításokat a íHm további felhasználásánál figyelembe vehesse* ** Az álló és mozgófilmek az irásos emlékekéivel azonos megszorítások alá esnek, ide értve a biztonsági minősítésből származó megszorításokat is. Ezen felül a képek gyakran az élőÉlitó vagy fényképező copyright-ja alá esnek £ a képen szereplő személyek* nek joguk van a képmáshoz és kártérítést követelhetnek, ha a róluk készült felvételt engedélyük nélkül felhasználják. A legtöbb mozgófilm természetesen nem elég régi ahhoz, hogy a copyright törvényei szerint a közhasználatba átmehetett volna* ezen túlmenően gyakran olyan szerződések alapján készülnek, amelyekkel az előállító fenntartja az* előadási, televiziós stb. jogot a világ bizonyos tájaira vonatkozóan. A filmek zenéje rendszerint külön copyright tárgya. A teljes íflm kiszolgáltatásánál tehát mind a zenére, mind a képre előbb meg kell szerezni a publikálási-engedélyt. Kormányszervek által készített filmeknél ez a probléma nem merül fel, ezek tehát kivételek az elmondottak alól, ü A film-levéltári szolgálatot rendszerint dijazás ellenében nyújtják az igénylőknek 4 a dijak megállapításánál a különböző drága müveletek (lehalványult filmek reprodukálása, régi filmek kijavítása síbj költségeit is figyelembe veszik. A filmlevéltáros munkája eredményét láthatja a televízióban, népszerű magazinokban, könyvekben, reklámfflmeken stb., de ezen túlmenően a legnagyobb szolgálatot akkor teszi a közjónak, hajó kutatószolgálatával fölöslegessé teszi pl* egy költséges kísérlet megismétlését vagy segítségére lehet egy mérnöknek problémája megoldásában, • I ' Selejtezés Amikor a cikk irója még kezdő volt pályáján, mindig csodálkozott azon, hogy a selejtezés olyan egyszerűnek látszó feladatát miért bizzák idősebb és jól begyakorolt munkatársakra. Pedig ez érthető, hiszen a filmek és fényképek selejtezésénél a film-levéltáros saját ítélete a döntő, ő határozza meg, hogy mi megtartandó és mit lehet selejtezni. A selejtezést végző film-levéltárosnak különböző ismeretekre van szüksége és különböző szempontokat kell íigyelembe vennie, ismernie kell a származtató szerv funkcióit, hogy megállapíthassa, lehet-e még szüksége a filmre vagy sem. Figyelembe kell vennie a megőrzés, keselés és rendezés költségeit is, A Légierő film levél tárában sokat foglalkoztak eddig a selejtezés elvi problémájával. Az a gyakorlat alakult ki, hogy egyes filmeket vagy képeket állandó értéküeknek, másokat bizonyos idő (pl. 3 év) múlva kiselejtezhetek* nek minősítettek, Schmidt Ádám né 645