Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Bekény István: Levéltárosképzés Franciaországban / 577–579. o.

LEVÉLTAROSKÉPZÉS FRANCIAORSZÁGBAN A levéltárosképzés napjainkban, mikor a levéltárak feladata az előző évtizedekhez képest hallatlanul kibővült, világszerte a levéltárügy fejlesztésének alapvető kérdésévé vált Az e terű* léten megindult kezdeményezések mutatlak, hogy a levéltárak valóban felismerték e kérdés fontosságát és minél tökéletesebb megoldására, egyre több kísérletet tesznek. Saját eddigi kezdeményeink értékelése, valamint levéltárosképzésünk továbbfejlesztése szempontjából'ugy véljük nem lesz tanulság nélkül való ha Albert Mirot a Gazette des Archives 24* kötetében (1957) megjelent vázlatos cikke alapján ezúttal a francia levéltárosképzés menetéről és problémáiról igyekszünk bizonyos áttekintést nyújtani* Mirot cikke annál is tanulságosabba,mert a levéltáros képzést nemcsak elvontan mintegy elméletileg ismerteti, hanem rögtön megvizsgálja annak a levéltáros gya» korlati munkája szempontjából jelentőséggel biró vonatkozásait is* Cikke bevezetőjében Mirot leszögezi, hogy a továbbiakban levéltárosokról szólva elsősorban^ a franciaországi levéltári igazgatóság státusába tartozó archiviste paléographe^ról beszél. Sok archiviste'-'paléographe teljesit szolgálatot autonóm levéltárakkal rendelkező minisztériumoknál (külügyminisztérium, tengerentúli Franciaország minisztériuma, hadügyminisztérium, tengerészetügyi minisztérium) és több nagyobb városban, de itt elsősorban az Archives Nationales és a megyéi levéltárak levéltárosainak képzéséről óhajt szólni. A levéltárosképzésnek három szakasza van, melyek közül az első kettőt a hallgató még az École des Chartes-t diplomájának megszerzése előtt végzi el. Az első fázis során az általános ismereteket szerzi meg; megismeri a laün nyelvet, Franciaország történeti és történeti földrajzát, s azokat az idegen nyelveket, melyekre későbbi tanulmányainál szüksége lesz. A felsorolt ismeretekre ui. a jelöltnek szüksége van ahhoz, hogy az École des Chartes felvételi vizsgáját megszerezze. A felvételi vizsga nagyon szigorú, mert évenként legfeljebb húsz Jelöltet vesznek fel. A jelentkezők száma évenként 60-*80 között váltakozik, tehát a jelentkezőknek csak negyedrésze vagy harmadrésze jut be a főiskolára* A főiskolába való felvétel után kezdődik a képzés második szakasza, melynek során a hallgató megszerzi annak a módszernek és szemléletmódnak alapját, melyre későbbi mestersége föly* tatásánál szüksége lesz. Az École des Chartes*nak tehát nem az a célja, hogy hallgatóinak megtanítsa mindazt, amit a levéltárról, annak különböző vonatkozásairól tudnia kell, hanem megfelelő előadások során egy biztos módszert sajátíttat el a hallgatóval, melyet az később használni fog tudni. A tananyag, mely három évre van beosztva, az alábbi tárgyakat öleli fel; francia és latin paleográfia, romanisztika (ófrancia és provenc^al)* bibliográfia (ide értve a könyvtörténetet is)* diplomatika, Franciaország intézményeinek története, középkori Franciaország történeti forrásai, a levéltárak, jogtörténet francia archeológia. Ezeket az ismereteket a hallgató disszertációjában .hasznosítja, melynek témája vagy paleográfiai vagy diplomatikai vagy filológiai vagy Jogi, tehát az oktatott tudományágak bármelyikéből meríthető* Ez a második szakasz az* melyben a leendő levéltáros elméleti tudása kialakul, mert szellemét és kritikáját állandóan ébBren kell tartsa ahhoz, hogy adatainak szilárdságát ellenőrizze* - A képzés harmadik szakaszát a gyakorlati ismeretek megszerzése tölti ki, A Irancia le^ véltáraknak nemcsak történeti, hanem közigazgatási jellegük is van. Más tőkés országoktól éltérő.en a francia levéltárak központosítottak és minden levéltár iratanyaga számára évtizedek óta azonos osztályozási keretek (cadre de classement) érvényesek. Ezek természetesén lényegesen kibővültek létrehozataluk óta. Ma már nemcsak az a levéltáros feladata, hogy az ancien régime polgári és egyházi fondjaival foglalkozzék, hanem át kell vegye, kezelnie kell és segédletekkel kell ellássa az állandóan gyarapodó feladatokat ellátó, mai, modern szervektől származó iratokat is. Jelenleg a vállalati, a gazdasági iratok vannak a levéltári érdeklődés előterében, melyek csaknem kizárólag legujabbkoriak. Gazdasági válságok idején ideiglenes szervek létesülnek, melyeknek ira* tei a szervek megszűnte után késedelem nélkül megérkeznek a levéltárakba. De az École des Chartes levéltártudományi előadásai, melyeket a második évben heti egy órában tartanak a megyei, községi és szeretethází levéltáraknak szentelt néhány kiegészítő elő•••-'-. ' 577 \