Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Nagy István: H. O. Meisner a levéltári és múzeumi gyűjtőkör elhatárolásáról / 568–570. o.

pontjából, még akkor sem, ha a technikai eljárások a levéltárak összességét illetően bizonyos egységesítést vonnának maguk után. Csak átfogó mechanizmus segítségével lehet az elérendő célt megvalósítani, mely abban áll, hogy a különböző provenienciáju levéltári anyagokból kialakult történeti anyagtest a hozzátartozó terület összes történeti vonatkozásainak valóban minél tökéletesebb tükörképévé váljék. Mindehhez természetesen az is szükséges, hogy a levéltáros állandó feltárási munkájával, majd másodsorban az egyes történeti részletkérdések tudományos feldolgozása utján egyre világosabban érzékeltesse a letűnt korszakok életének szövevényes, de valódi arculatát S az ügy érdekében minden segédeszközt igénybe kell venni, magától, értetődően a technika és szervezés vonalán is, bár igazi eredményt, kellő megértést és általá.ios helyeslést csak ugy lehet elérni e téren*, ha a levéltáros is kötelességének érzi majd azt, hogy relvilágositó és írói ténykedésével a nyilvánosságot előbb tájékoztassa, ezt követően pedig közfelfogását szinte nevelésszerüen meggyősze a kitűzött feladatok megoldásának szükségessége felől. A tanulmány fejtegetéseiből megállapítható, hogy a német levéltártudomány szakemberei a levéltári anyag fogalmának korszerű körvonalazásában már sokkal merészebb utakon járnalc, mint mi. Elméleti felfogásaink e tekintetben nagyon elmaradottak és főként ennek tulajdonitható, hogy számos társintézménynél (főleg könyvtáraknál, muzeumoknál) ma is olyan szoros értelemben vett levéltári anyagok-vártnak külső őrizetben, amelyeknek feltétlenül az illetékes állami levéltárakban volna a helyük. De az egymást érintő gyűjtési feladatkörök gyakori ütközése is sürgetően követeli, hogy e társintézmények közti határvonalak mielőbb világos és kimerítő értelmezést nyerjenek. Levéltárügyünk legfelsőbb szervére hárul a feladat, hogy legmagasabb szinten történő tárgyalások utján ezek a régóta, vitás kérdések a szakszem pontok figyelembe vételével véglegesen megoldódjanak. A fejlődés szükségszerű irányának követése csak ezen a sikon képzelhető el. Lengyel Alfréd I H. 0. MEISNER A LEVÉLTÁRI ÉS MÚZEUMI ÜYÜJTÜKOR ELHATÁROLÁSÁRÓL A gyűjtőkör elhatárolása az iratanyagot őrző különböző tudományos intézmények között évtizedes gyakorlati problémája ezeknek az intézményeknek. Eddig - elsősorban az anyag meny* nyiségéből kifolyólag - elsősorban a könyvtár és a levéltár viszonylatában került tárgyalásra és termelt ki nagyterjedelmü irodalmat. De ha az ottlévő anyag mennyiségét tekintve kevésbé áll is az érdeklődés előterében, elvileg nem kevésbé jelentős a levéltár: gyűjtőkör a múzeum felé történd elhatárolásának problémája seni. Mivel az utóbbi övekben e kérdés nálunk is felszínre került (gondoljunk csak pl. a sok helyütt még ma is muzeumokban iévő céhiratokra), érdeklődésre tarthatnak számot azok a gondolatok, amelyeket e tárgyban Heinrich,0tto Meisner, a potsdami Levéltártudományi Intézet professzora egyik legutóbb megjelent cikkében fejt ki. Cikkében a szerző a két rokonintézmény sajátos jellegéről, egymáshoz való viszonyáról, gyűjtőterületük elhatárolásával kapcsolatos problémákról és együttműködésükéi elősegítő lehetőségekről mondja el nézeteit. Fejtegetései bizonyos szempontból terminológiai jellegűek is. s a levéltár, részben pedig a múzeum íogalmi meghatározásához nyújtanak adatokat. Cikkének rő problémája azonban az, mi legyen a helyes álláspont a múzeumban lévő levéltári és a levéltárban lévő múzeumi természetű anyaggal kapcsolatban, továbbá hogyan minősítsük a gyűjtőterületek halárán lévő, pontosan el nem különíthető anyagot Elsőnek a két intézmény sajátos jellegét pórbálja meghatározni. A két intézmény közös vonása az, hogy mindkettő az emberi tevékenység mindenféle területéről származó dokumentumok őrzőhehe s ezek kincseskamrája. Ezen tuimenőleg azonban manapság a levéltár és múzeum munkája már annyira eltávolodott egymástól, hogy két külön világról beszélhetünk velük kapcsolatban.* Archivmitteílungen 1957 : 2. sz. pp. 38-41. 568