Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Halaga, R. Ondrej: Kassai városi könyvek, 1394–1737: Práce Archivu mesta Košic, zv. 3. / 518–549. o.
5, A a íörök könyv* és a m a k u l a t ó r í u m a) A nótárius és az Írnokok viszonya a bejegyzésekhez Kassán már a középkorban fontos adataink vannak a kétféle városi könyvek; a nagy és a kis könyvek vezetésére, A városi nagy köhyv (Liber civítatis maior, das grősste Stadtbuch) nem keletkezhetett szervesen, a könyvnek magán a tanácskozáson történt vezetése által, hanem \ 44 alkalomszerűen, a nótárius kancelláriájában (in hospitio Notarii). Ezt már az a íokozoüabb gon dosság is megkövetelte, amit a nótárms a beirás alkalmával a gondosság és a szépírás terén alkalmazott. A városi kis könyvbe (Das kleine Stadtbuch) viszont magán a tanácskozáson történtek a bejegyzések. Mintegy -10 cm-rel keskenyebbek a kis könyvek,, mint a nagyok. (11x32,5 cm) A XVI. század közepétől kezdve már «Maculatorium# az elnevezésük. Az 1584^5 esztendőtől a 4 fi makulatórium ok a nagy könyvek méretében (21x32,5 cm) készültek és össze is vannakJfüzve. Tény az is, hogy mind a nagy, mind pedig a k;s könyvekbe papírlapokra (cédula) készült tárgyalási feljegyzésekről makulatórium jellegű bejegyzéseket is bemásoltak. Sok mutat arra,, hogy a makulatóriumot tilos volt a hivatalból kivinni, továbbá, hogy a tanácskozásokon kívül hivatalosan el voltak zárva és csak a nótárius férhetett hozzájuk. Általános érvényű volt az az elv, hogy a bejegyzés készítője nem lehetett az a személy, akire a bejegyzés vonatkozik, Az 4394HL405-ÖS könyvbe a bíróságon kivüli bejegyzések (nóta extra iudlcium) közül a legünnepélyesebb bejegyzések az oklevelek formájával történnek; 47 Iudex et iuratí cives Casscha tenoré presentium signíficamus, quod „.» Ha azonban a bejegyzés a biróra vonatkozik, akkor az intitualatioból kihagyják a «biró» szót- Nos consules Civítatis Cassoviensis fatemur publíce ner hec scripta, quod prudens vir Jacubus Stoyan, noster iudex, coram nobis fassus esU»* A jegyző is, amikor 4405-ben a reá vonatkozó bejegyzést eszközli, eltér a bírósági bejegyzéseknek már bemutatott lakonikus tipusátóL amikor hozzáteszi, hogy a bejegyzés az egész tanács tudtával történik. • • \ • Johannes nótárius ad scitum totius consilii super Hannus **ek fi C XJX quod sumptum confessus est» ^ Ez az elv Kassán talán csak a makulatóriumba való bejegyzésekre vonatkozik. A tisztázott városi nagy könyvek állandóan egyazon kézírást mutatják azoknál a bejegyzéseknél is, melyek közvetlenül arra engednek következtetni, hogy mások és nem a nótárius irták őket. így a Lib,er actorum iudiciaríorum ugyanazzal a kézírással készüli noha magára János nótáriusra vonatkozó, hozzá még kifejezetten objektíven fogalmazott bejegyzések is találhatók benne. «,... promiserunt solvere Johanni notario nostro «....*» (126. lap) Hasonlóképpen egyazon kézírást mutat fel az 1489-1528. évi városi könyv is Scheutzlich J. nótárius idejéből, noha benne magára a nótáriusra vonatkozó bejegyzések is olvashatók. A 260v lapon például a jegyző tiltakozása (vorbot) a következő bejegyzéssel található: i c oram consuíatu in consistorio; per dominum Oswaldum signatum.* A kezirás pedig ugyanolyan előtte mint utána. Ugyanez állapitható meg Baksa Bálint nótárius bejegyzéseinél is 1516-ban (334. lap) stb. Az 1406. és 1607. évi statútumok értelmében sem a biró sem pedig a tanács, tagja önmaga nem eszközölhetett bejegyzést a városi könyvekbe, hanem csak az azzal megbízott nótárius. Azonban ő sem tehette ezt abban az időben, amikor a birói tisztség betöltésével volt megbízva. Abban az osetber> ezt az aljegyző végezte,, 50 525
