Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Halaga, R. Ondrej: Kassai városi könyvek, 1394–1737: Práce Archivu mesta Košic, zv. 3. / 518–549. o.

4. A városi igazgatás kifejlődése Fel kell tételeznünk, hogy a német telepesek Kassára telepítése az akkori szabályoknak megfelelően történt:- a földesúr e tevékenységet egy telepitőre (soltész) bízta, akinek számára viszonzásul élete végéig tartó vagy örökletes bíróságot, telket és jövedelmeket .biztosított. 24 \25 A kassai Husták nyugati részét a középkorban íiirófalvának (Kíchtersdörfel, villa iudicis) nevezték. Emléke mindmáig a Biró utcában maradt fenn. Itt kell keresni a király által, mint földesúri hatóság által örökös joggal vagy élete végéig megtett bíró eredeti telkeit a majorral és a szolganéppel (villa regia). A biró a polgárok közt az uraság felügyeleti és igazgatási szerve volt. E felsőbbség nevében elnökölt a bíróságban. Az ülnökök a polgároknak a íelsőbbség által kinevezett tisztviselői (genannte), akik a felsőbbségnek tetíek esküt (iurati cives, Geschworene). A íontosabb esetek és a biró ítéletei ellen való fellebbezés az téves* bíróság (iudicium bánni, iudicium bannitum) elé tartoztak. Ez utóbbiakat miként másutt ugy valószínűleg Kassán is a földesúri hatóság képviselője, tehát valószínűleg a királyi megyei szerv hivtá össze. ' , Kassa' város középkori igazgatásának terminológiája sokban tükrözi a jobbágykorszakból származó hagyományokat, amikor Kassa még királyi ialu volt. Feltehető tehát azért, hogy az intézmények és szakkifejezések beáramlása a XIV. század vé.gétől ~ miként azt az első városi könyv is elénk tárja - nem lesz teljesen független a 100 év előtti állapottól. Az ünnepélyesen tartott éves bíróságokat (iudicium bannitum) Kassán a XIV. század végén évente kétszer: húsvét és karácsony ünnepe előtti egyik, leginkább András napja körüli szombaton tartották. 1396-ban és 1398-ban ezenkívül még egy ilyen fő bírósági napot (iudicium bannitum) is tartottak, még pedig húsvét után. Valószínűleg az éves bíróság folytatásáról, tehát rendkívüli fő törvénykezésről van itt szó. Ezt pedig azért tartották, mivel a rendes bíráskodás idején nem tud27 tak minden fontos* ügyet letárgyalni. Ilyen eset azonban kevés volt. Az éves bíráskodások közötti időszakokban hasonló jogérvényességgel Ítélkeztek azokon a bíróságokon (iudicium, eyngehegit dynk), melyeket havonta, mégpedig a hét bármely napján tartottak (1394-ben 10, 1407-ben. pedig 13 alkalommal), a téli időszakban többször mint nyáron. Az reyngehegit dynk» kifejezés mint a bírósági iratok első bejegyzése fordul elő (Acta iudicialis íeria secunda post festum Ascensionis Domini). Az éves fő törvénykezéseket Acta iudiciaria Bánni, Acta iudiciaria bannita, Acta iudicii banniti-nek nevezik. Nem látszik tehát lehetségesnek az, hogy az * eyngehegit dynlo és a «iudicium banni» fogalma azonosítható lenne. Az a feltevés, hogy a '«bánni* szócska talán elkerülte volna az írnok figyelmét, itt nem látszik' jogosultnak. Ez az eset megtörtónt az írnokkal a 35. fólión 1397-ben, ahol is e szócskát pótlólag irta í/e, Ugyanez feltételezhető a 24. verzó fólión 1396-ban, valamint 40, verzó fólión 1397ben annak ellenéré, hogy ezt pótlólag nem jegyezték be. Mindkét esetben azonban mind a tárgyalt eseteknek számából (ami csak a rendes iudicium banni-kon fordul elő), mind pedig az ítélkezés napjából éá az esztendő időszakából, amikor a rendes téli éves bíráskodásokat szokták tartani (circumdederunt, sabbato in adventu Domini) az évi rendes bíráskodásra lehet következtetni. Ezzel szemben az ;eyngehegit dynk» kifejezés feletti latin feliratban nemcsak hogy nincs benne a «banni» szócska, de az egész itélkedésből is hiányzanak a fő éves bíráskodás többi ismérvei is. Ezenkívül a kiegészítő fő bírósági. (iudicium bannitum) jelleg sem ismerhető fel bennük ugy, amint ez megtehető az 1396. és 1398 években (amelyekben szintén kevés eset maradt fenn). A fő éves bíráskodás (iudicium bannitum) 1405-ben a Circumdederunt előtti szombaton rendesen már lefolyt Elmúlván már a kiegészítő fő bíráskodás szokott terminusa is, ezért más bíráskodások (iudicium) pótolták. Vojtisek a iudicium i)annitum-ot és a gehektes ding-et a cseh városokban a fő bíráskodások számára szinonim elnevezéseknek völi.

28a Hasonlóan* vélekedik/'A. Haas is, mert meqkülönb zteü tőle «a legfontosabb, legünnepélyesebb... főbiráskodást. .; Tegyük még ehhez hozzá azt, 522