Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Höhnel, Karl: Az állami levéltárak fejlődése az 1951. évi weimari levéltári kongresszus óta és munkánk perspektívái a második ötéves tervben: beszámoló a Német Demokratikus Köztársaság levéltárosainak 1957. június 25-én Lipcsében tartott II. kongresszusán / 463–482. o.

IX. Szakképzés Hölgyeim és Uraim 1 Az a kép, amelyet a.Német Demokratikus Köztársaság levéltárügyének fejlődéséről itt nagy vonásokban felvázolhattam, hiányos volna, ha nem egészíteném ki még a következő utalásokkal: A helyi krónikák kidolgozása az állami levéltári szervek állandó közreműködésével történik és ez különösen referenseink és városi levéltárosaink idejét már túlontúl nagy mértékben igénybe vette. A felhasznált idő mennyisége viszont eddig még nem állt arányban az elért eredményekkel. Meg kell emlékezni még az üzemi krónikák kidolgozásáról, a technika történetének megírásában való közreműködésről, a hazánkban levő más kulturális intézményekkel, a muzeumokkal, könyvtárakkal, műemlékvédelemmel vagy a Kulturbunddal való kapcsolataink ápolásáról. - ÉS végül a levéltárügy népszerüsitőse, illetve annak a széles tömegek: munkájába való bekapcsolása is olyan terület, amelyen - városmegtekintések vezetése, kiállítások szervezőivel való együttműködés, fiatal történészek munkacsoportjairól való gondoskodás, iskoláknak a levéltárakban való kalauzolása utján - éppen a városi levéltárosok tudtak elérni ugyanolyan jó eredményeket, mint amilyenéket az Állami Levéltárigazgatás és a városi levéltárak dolgozói értek el a plauei és stassfurti közigazgatási tanfolyamokon, nemzeti hadseregünk tiszti tanfolyamain, egyetemeken és főiskolákon, a Kulturbundban. s más intézményekben tartott előadásaikkal. Ezeknek a kérdéseknek egy része szerepet fog még játszani enaok az értekezletnek a referátumaiban. Részletesebben szeretnék még szólni a Német Demokratikus Köztársaság levéltáraiban szolgálatot teljesítő dolgozókról, azok szakképzésének lehetöségeirők, pályájuk nyújtotta kilátásaikról és anyagi helyzetéről. A Iévéltárügyi Iőosztály már 1950-ben megalakította a Levéltártudományi Intézetet, mint a tudományos utánpótlás tanintézetét. Az intézet befogadóképessége mintegy 18 fő. Eddig négy tanfolyam nyert befejezést, a hallgatók száma 53 volt. Ez íedezni tudja az állami levéltárak szükségletét, -- az egyetemi, a nagy városi és a különböző gazdasági s más egyéb levéltárakét azonban nem. Emellett tekintetbe kell venni, hogy a levéltárak egyre javuló rendezettsége követelőén megkívánja tudományos munkaerők nagyobb bevetését az anyagnak a kutatás számára való feltárása céljából. A korábban tközépsé magasabb fokú szolgálat*-nak nevezett fokon (ím mittleren gehobenen Dienst), jelenleg államvizsgát tett (staatlich geprüfte) levéltárosoknak nevezett munkaerők dolgoznak, akiket 1955-ig úgyszólván csak saját céljaiknak megfelelően az egyes állami levéltárak képeztek ki az ezekben a levéltárakban teendő szolgálatra. Ez a rendszer megváltozott akkor, amikor 1955. szeptember 1-én Potsdamban megnyílt a Levéltári Szakiskola, ahol most már a kétéves tanfolyamokon központilag minősített középkáderek nyerik kiképzésüket Ennek az iskolának a befogadóképessége is sokkal kisebb, mint amilyet a szükséglet megkíván, mert egyelőre csak 20-24 hallgató íelvételét teszi lehetővé, A pályázók, akik közt meglehetősen sok a nő, számra messze túlhaladják a felvételi lehetőségek határait. Főleg az irattárosok és az üzemi levéltárosok számára megszerezhető legmagasabb képesítés megszerzésére. A Levéltári Szakiskola levelező tanfolyama nyújt lehetőséget. Az első tanfolyam 1956. szeptember 1-én nyilt meg. Emellett alap- és felsőfokú tanfolyamok vannak szervezve abból a célból, hogy azokon a levéltári szolgálatot kezdő uj munkaerők megismerjék feladatukat. Az ilyen képzettség természetesen nem jelenti a legmagasabb kvalifikációt 1957. március l-e óta van lehetőség arra, hogy különleges vizsga leteltével okleveles levéltáros (Diplomarchivar) címet nyerhessen valaki, mig az tállamvizsgát tett» levéltárosi cim megszerzéséhez szükséges vizsga rendszeresítésére még csak az előkészületek vannak folyamatban. Végül tervbe van véve. hogy a legmagasabb képzettség elismerése céljából a tstaatlich geprüíter* cim egyes kivételes esetekben, éspedig a kiváló teljositménveket felmutató egyének részére vizsga kiállása nélkül is odaítélhető legyen. Az utolsó évek folyamán tehát jelentékeny előrehaladás történt a levéltárosképzés terén. Ezt tanúsítják a következő számadatok is : 479