Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - Höhnel, Karl: Az állami levéltárak fejlődése az 1951. évi weimari levéltári kongresszus óta és munkánk perspektívái a második ötéves tervben: beszámoló a Német Demokratikus Köztársaság levéltárosainak 1957. június 25-én Lipcsében tartott II. kongresszusán / 463–482. o.

Ezen a területen még a háború utáni első évek alatt is jelentékeny veszteségek érték bennünket értékes levéltári iratanyagban. Csak az NDK létrejötte után kerülhetett sor olyan törvényes intézkedések kibocsátására, melyek kellőképpen gondoskodtak minden iratanyag levéltári megőrzéséről. Ezt a feladatot az!950-es években a levéltárosok weimari kongresszusáig a belügyminisztériumnak dr. Korres Ottó vezetése alatt álló levéltárügyi főosztálya oldotta meg, éspedig mint a gyakorlat ismételten beigazolta, mintaszerű módon. Ez az 4949 őszén megalaloilt levéltár ügyi főosztály különös jelentőségű határvonalat jelent a német levéltárügy igazgatási és szervezeti Telepítésében, Mig a megelőző években a levéltárügy szervezete - ugyanúgy, mint a Szövetségi Köztársaságban jelenleg is -* föderálisztikus alapon nyugodott, a levéítárügyi főosztályban a német levéltártörténet sorári elsőizbea alakult ki •» ha csak Németország egyik felére vonatkozóan is a levéltárügy központi igazgatása. Ennek tevékenysége kezdetben főleg alapvető rendeletek, utasítások., munkavezérfonalak kiadására korlátozódott. A főosztálynak közvetlenül csak a Német Központi Levéltár és a potsdami Levél tártudományi Intézet voltak alárendelve. A. tartományi íőlevéltá* rak és a tartományi levéltárak az illetékes tartományi kormányoktól függtek. A többi később törvényes szabályozás eredményeként felállított levéltárat ~ ebből a szempontból * itt egyelőre nem vesszük figyelembe. -1952' nyarán az NDK tartományait a demokratizálást célzó intézkedések során közigazgatásilag kerületekre osztották. Az államapparátus ilyen átszervezése során került sor arra az intézkedésre, mely a tartományi fölevéltárakat és a tartományi levéltárakat közvetlenül a levéltárügyi főosztály alá rendelte. Magát a levéltárügyi fosztályt az 1952. év második félőben bekövetkezett szem ölyv álíozás után 1953 februárjában Állami Levéltárigazgatósággá szervezték át Élére Meier Ottó ur került. Az utolsó évek tapasztalatai alapján kialakult vélemény szerint ez a hatóság a maga jelenlegi szervezetével (két osztály a megfelelő szakelőadókkal, egy főelőadó a személyzeti kiképzési és oktatási ügyek és egy előadó a pénzügyek intézésére) meg tudja oldani. a jelenlegi íeladatokat. A potsdami Levéltári Szakiskola 1955*en történt felállítása. - és a lipcsei német Személy- és Családtörténeti Központ 1957 februárjában történt átvétele után az Állami Levéltárigazgatónak ma a következő, neki alárendelt hivatalokat keE ellenőriznie: a Német Központi Levéltár a maga nagy, igazgatási és szervezeti szempontból majdnem teljesen önálló merseburgi osztályával (a volt porosz titkos állami és a brandenburgi házi levéltárral),, az öt tartományi íölévéitár, - székhelyeik Drezda, Magdeburg, Potsdam, Veimar és Schv/erin, a tizenkét tartományi levéltár, - székhelyeik Altenburg. Bautzen, Glauchau, Gotha, Greifswald, Greiz, Leipzig. Lübben. Meiaingen, Merseburg, Oranienbaum és Rudolístadt, a Levéltártudományi Intézet (Institut für Archivwissénschaft), a potsdami Levéltári Szakiskola, a lipcsei német Személy- és Családtörténeti Központ A drezdai Levéltári Iratrestauráló Központ igazgatásilag a Szászországi Tartományi Főlevéltárnak van alárendelve. Ez a szervezet az uj igazgatási feladatok egészsorát hozta magávaL Ilyenek: a megfelelőhelyiségekről való gondoskodás, gazdálkodási és hivatali tervek szerkesztése, illetmény ügyek és személyi ügyek szabályozása, beosztást és a képzettséget kifejező státusok kialakítása, a levéltárak technikai műhelyeinek kiépítése stb. Engedjék meg, hogy itt mindjárt a férőhely kérdésével kapcsolatban mondjak el néhány dolgot A weimari kongresszuson tartott beszámolójában dr. Schvvineköper ur a levéltári anyag roppant tömege által felvetett problémával kapcsolatban többek között hangsúlyozta, hogy «az államnak, ha törvényalkotásával a levéltári anyagnak az egész nép szempontjából való fontosságát elismeri, előbb-utóbb figyelmet keE szentelnie a tartós megőrzést kivánó levéltári iratanyag férőhelyeivél kapcsolatos problémáknak is.» Rámutatott a továbbiakban azoknak a provizórikus, rögtönzött raegArchivarbeit und Geschichtsforschung 139,'1, 464