Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bakács István: A személyi levéltárak rendezésének kérdése / 24–28. o.

lyeket ón külön-külön főcsoportba soroltara - egyáltalában nem lényegbevágó, azonban - véleményem szerint - ezt csak ott lehet alkalmazni, ahol a számlák és perek száma nem túlságosan nagy ez pedig T nem az illető személy vagyoni helyzetétől függ, hanem attól, hogy az illető mennyire őrizte meg azokat, s - az ujabb korban - mennyire selejtezhetők. Hasonló az álláspontunk a leve ^ési anyag tekintetében is: nagyobb terjedelmű levélanyagnál a gyakorlat, azaz a kutathatóság s era pontiából az irók betűrendjében lévő levélsorozatnak valamilyen formában való tagolása nagyon cél szerű - ezt pedig elsősorban a családtagok levelezésének különválasztásával segíthetjük elő A családi levéltár felépítése tehát egy sajátos proveniencia elv alapján történik nemzedéke ken keresztül az -egyes családtagok irataiból tevődik össze az élet az emberi társasérintkezés, a társadalmi, a politikai, az alkotói tevékenység révén Az egyes személyek különböző tevékenységi köreivel kapcsolatban keletkezett iratokat a tevékenységi körök szerint csoportosítjuk, amikónt azo kat az illető személyek is így tartották és igy is tartják - s a kutató, aki valamely témájával kapcsolatban hozzányúl a politikus, a tudós, a művész hagyatékához, a megfelelő tevékenységi körrel ilL alkotással kapcsolatos iratokat együtt is akarja találni. Vagyis az illető személy * ügyvitele* - azaz az iratoknak az iratképző által kialakított rendje (csoportosítása, lényegében: «regisztraturája») a legtökéletesebben egybeesik a ma kutatójának igényeivel - a meghatározott témára, vonatkozó iratok a legnagyobb mértékben hozzáférhetők. S tegyük hozzá: az «ügyvitelnek> (vagyis az iratanyagnak még a levéltárba való kerülés előtt kialakult rendszerének) és a <hozzáférhetőségnek» ez az egybeesése nem véletlen A tapasztalati adatok alátámasztják, hogy ami az életben hasznos volt, az a lovéltár és a történettudomány részére is elfogadható. Természetesen, ha az illető személy az iratait nem tartotta a gyakorlati szempontoknak megfelelő rendben, vagy az általa kialakított rend felbomlott s az - mivel e rendre vonatkozó adataink nincsenek - nem rekonstruálható, akkor oly rendet kell kialakítanunk, amely az illető személy életében a gyakorlati célokat a legjobban szolgálta volna, s a kutatás igényeit is lehetőségig kielégíti, Nem vitás tehát, hogy a családi levéltárak iratai - akár a családtagokkal, akár a birtokkal kapcsolatban jöttek létre - szervesen keletkeztek, az egyes iratok között az összefüggések felismerhetők és megállapíthatók, természetszerűleg minden egyes családtaggal, s minden egyes birtokkal létrejöttek'külön-külön. Minthogy a családi levéltár többnyire számos családtag és számos birtok iratait foglalja össze: a családi levéltár valójában a családtagok és birtokok levéltárainak gyűjteménye. Az egyes családtagok levéltárait a leszármazás, a birtokét pedig a megszakítatlan nemzedékeken és különböző esaMdokon keresztül történő birtoklás ténye fűzi egymáshoz. Ez az összefüggés sem mesterséges, hanem magától értődő <szerves* kapcsolat A handleiding szerzői pedig csupán a * gyűjtemény* jelleget ismerték rel de nem az egyes levéltárak között és az egyes levéltárakon belüli szerves, genetikus összefüggést 0 0 0 27