Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A nyugatnémet rádió hangarchívumának vokális részlege / 299–302. o.

A NYUGATNÉMET RÁDIÓ HANGARCHÍVUMÁNAK VOKÁLIS RÉSZLEGE Az «Archivar» múlt évi folyamában Martin Kunath cikke a levéltárügy területének egy olyan szektorát világítja meg, amelyet nálunk még nem is szokás a levéltárügy körébe tartozónak tekinteni. Tudjuk azonban, h )gy több európai országban,, ~ köztük a Szovjetunióban is, ahol az Állami Levéltári Fond keretében speciális központi Fénykép- Hang- és Mozgófilmlevéltár is működik -* valamint az Amerikai Egyesült Államokban a levéltári hálózat már régen bevonta az iratanyagot őrző levéltárak közé a modern technika adta lehetőségek felhasználásával készített merőben más dokumentumok őrzőholyeit is. A hang-dokumentumok archívumának dolgozói számos olyan problémával találkoznak mun kájuk során, amelyet a régi értelemben vett levéltárak dolgozói nem ismernek. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy Kunath fejtegetései szerint minő jellemző tulajdonságai vannak a <hang-archívumi* munkának. Már eleve hangsúlyozni kell, hogy amiről itt sző van, az nem maga a «hang-archívuma, csak annak egyik részlege, nevezetesen az emberi beszéd rögzítésére szolgáló viaszlemezek és magnetofon- szalagok őrzésével foglalkozó része a hangarchívumnak. Az a részleg nem gyűjt másféle hang-dokumentumokat, tehát pl. zenei felvételekéi Ez utóbbiak gyűjtésével a Hang-archívumnak egy másik részlegéi bízták meg. A két részleg, a tzeneio és a *beszéd» (utóbbit az alábbiakban «vokális»-nak nevezzük) részleg működésében természetesen sok a hasonlóság (hiszen dokumentumaik technikai szempontból analógok), de sok a különbség is (mert dokumentumaik tartalmi szempontból különböznek, tehát felhasználásuk és főleg nyilvántartásuk másként történik). A hang- archívum gyűjtési és kezelési szempontjai természetesen élesen különböznek az irat gyűjtéssel foglalkozó Io vél táraké tói. Ui, nem a dokumentumok provenienciája, de még csak nem is tartalma általában határozza meg az archívum gyűjtési körét A gyűjtés körét egy merőben külsődleges ismérv határozza meg ; a dokumentum rögzítésének módja, az ti., hogy nem hangok egyezményes jelekkel, írásjelekkel való leírásával, hanem közvetlen akusztikai rögzítésével van doigunk. Ez a íormai megkötöttség kétségtelenül leszűkíti a hang-archívum gyűjtési körét (hiszen csak aanglemezeket, vagy magnetofonszalagokat gyűjti de egyúttal szinte végtelenül ki is tágítja azt. Egyáltalában nincs tekintettel a proveníenciára (teljesen közömbös, hogy ki. milyen elvi, vagy gyakorlati okokból rögzítette a beszédet) és teljesen mellékes a tartalom is (hogy szélsőséges példákat említsünk, lehet a magnetofonszalagon egy parlamenti vitaülés felvétele, lehet egy Thomas Mann noyella egy nagy színész felolvasásában, vagy egy bohózat előadása). A dokumentumanyag rendezését megkönnyíti az a körülmény, hogy az anyag a szó szoros értelmében önmagában áll. semmiféle eleve adott szervezeti formához nem kell ragaszkodni, mint a levéltárakban az irattári provenienciához Az anyag kezelőjének nem kell a múlttal törődnie, csak a jövővel (hogy ti. mindent gyorsan megtaláljon). A hangarchívum voktilis részlegében őrzött anyag hihetetlen sokrétűsége •• Kunath szavai szerint - a mai gondolkodás komplex jellegét tükrözi. A levéltárügy mai fejlődési fokával megegyezik abban, hogy ma már a levéltárak is * ellentétben a régi gyakorlattal - nemcsak politikai jelentőségű anyag gyűjtésével foglalkoznak. Már emiitettük, hogy elvileg bármilyen tartalmú hang-dokumentum bekerül a hang-archívumba. Egyetlen kritériuma az, hogy illetékesek véleménye szerint megéri-e, hogy a hang-dokumentumot rögzítsék és egyszeri felhasználása után megérik hogy továbbra is megőrizzék? 'Legnagyobb probléma a hang- archívumokban - csakúgy, mint a levéltárakban - a helyhiány leküzdése. Ha a papirosiratokat őrző levéltáros is panaszkodik, hogy az egyre beáramló iratanyag ellepi raktárát, még íokozattabban joga van emiatt panaszkodni a hang-archivariusnalc Az élőbeszédről felvett magnetofonszalagon egy másodperc alatt átlagosan 75 cm telik meg, ez azt jelenti, hogy egy órai beszédhez három egész szalagot kell felhasználni. Die Wortabteilung im Lautarchiv des Deutschen Rundtunks, vo..i Dr Martin Kunath, Bad Homburg v.d.H. - Der Archivar IX. Jahrgang 3. Heft pp. 210- 220» 299