Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Gazdasági levéltári problémák a kettéosztott Németországban / 280–285. o.

g">ndot fordítsanak, Erre kell törekedni már a levéltárosi kiképzés kezdeti és gyakorlati szakaszában is az idősebb kartársak és szakemberek segítségének igénybevétele utján. A levéltártudomány nak meg kell kísérelnie e módszertani problémák rendszeres feldolgozását hogy ezáltal a történetírás módszertanához megadhassa az igényelt kiegészítést Mindez pedig másik következményt is von magaután. Az iratkiválasztás magasabbrendü-ségének tudatában el lehetne érni meghatározott jellegű, de egyszersmind tartalomban gazdagabb levéltárak megalkotását. Az úgynevezett levéltári testek létrehozására irányuló eszményi törekvés is ugyanilyen szempontból fakad és a selejtezéseket reánk kényszerítő térszüke arra ösztönöz hogy mintalevéltárakat hozzunk létre. A levéltárosok gyakorlati tudása és művészi képességű eredményesen működhet együtt ennek a célnak a szolgálatában. Mindezek az általános, elvont értelmű rejtegetések tulajdonképpen csak felhívást tártaim áznak az erre hivatott és főleg fiatalabb szakerőkhöz, hogy e gondolatok terén tovább munkálkodjanak, miként a többé-kevésbé tudatosan a felelősségérzettől áthatott levéltárosok századokon keresztül tették. Hadnagy Albert GAZDASÁGI LEVÉLTÁRI PROBLÉMÁK A KETTÉOSZTOTT NÉMETORSZÁGBAN Az alábbiakban rövid tartalmi ismertetését adjuk 2 keletnémet és 2 nyugatnémet szakcikk nek, melyek az üzemi levéltárak helyzetével és sürgősen megoldandó problémáikkal, feladataikkal foglalkoznak. Érdekes bepillantást nyerünk általuk Németország levéltárügyének azon részlegébe, melyet ott is csak a legutóbbi időben részesítettek kellő figyelembeno A tanulmányok arra is alkal masak, hogy hazai viszonyainkat elsősorban a Központi Gazdasági Levéltár helyzetét összehasonlítsuk a német üzemi levéltárakéval. Alfréd Opitz Wirtschaftsarchivalien - Wirtschaftsarchive •*• Virtschaítswissenschaít című x cikke elmondja, hogy amikor -1950-ben a Német Demokratikus Köztársaságban az üzemi levéltárak felállítását kötelezően elrendelték, ugy látszott, hogy a kb. 50 éves múltra visszatekintő gazdaság! levéltári probléma kielégítő megoldást nyert A kezdeti fejlődés útjába azonban hamarosan komoly akadályok gördültek. Annak ellenére, hogy a nyugatnémet s általában a kapitalista viszonyokhoz képest határozott szervezeti fölény állapitható meg, mélyrehatóan szemügyre kell venni a felszínre került nehézségeket I A külső megőrzés biztosítottsága ui. még nem jelenti az anyag levéltári szempontból való elégséges felhasználhatóságát is. A levéltári felügyelet alá került iratanyag sok esetben ma is tel jesen áttekinthetetlen. Ennek oka nemcsak a levéltári anyagnak, még meglévő lebecsülésében leli. magyarázatát, hanem a kellő hozzáértés hiányában, mely e sajátságos területen az állami levéltári szervezetben is fellelhető. Ezen pedig sem a rendelkezések, sem az üzemi irattárosok munkaközösségei nem tudtak segíteni. Hiányzanak az egyes szakminisztériumok alá rendelt üzemek részére kidolgozott irattári tervek és selejtezési ügykörjegyzékek. Pedig csak ezek elkészítése után lehetne kiválasztani a 4&* véltárb őrzésre érdemleges iratanyagot és selejtezni a szükségtelen ballasztot Sokszor olyan levéltárosok felügyelete alatt folynak ilynemű munkálatok, akiknek a gazdasági iratanyagban való jártasságuk kiképzésük másirányu jellege miatt csekélynek mondható. Jó selejtezési ügykörjegyzéket csak hosszas gyakorlattal rendelkező üzemi irattárosok és tudományos képesítésű levéltárosok együttes munkájától lehet várni. Közgazdászok bekapcsolása is elengedhetetlenül fontosnak látszik. Legsürgősebb feladat tehát a szakminisztériumok irattári terveinek (Aktenplan) és selejté zési ügykörjegyzékeinek kidolgozása, melyeket munkaközösségek tudnának leggyorsabban létrehozni. Az.eddig kidolgozott ideiglenes selejtezési ügykörjegyzékek fő hibája az, hogy nem vették figyelembe a gazdaságtörténeti-tudományos szempontokat hanem a népgazdaság sürgető papirszükséglete miatt tisztán gyakorlati szempontok szerint készültek. Az irattári tervek és selejtezési ügykörjegyzékek közt igy nincs meg a szükséges összhang. Félő, hogy gazdaság- és technikatörténeti szempontból értékes jratok mennek veszendőbe. Ezért ezeket a címszavak szerint összeállított ideiglenes selejtezési ügykórjegyzékeket a legnagyobb elővigyázatossággal kell kezelni. A nyilvánvalóan levéltári értéket képviselő anyag elraktározása után megmaradó kétes iratok ügyében a végleges dön test csak a jövőben felállítandó központi gazdasági szaklevéltárak mondhatják ki. x

Archivmittei!ungen, 4956. 2. füzet. 55. 1. 280