Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jaros, Jerzy: A legújabbkori iratok selejtezése: Archeion, 1956. XXV. k. / 191–206. o.

kat arra hogy az értékelés rendjén változtatást eszközöljenek, ha az helytelennek bizonyult Ezt a feladatot a további részletes utasítások tömege sem oldotta meg. Nagyon sok esetben ellentmondások támadtak a végrehajtás során. Ilyen ellentmondás adódott pL az Igazságügyminisztériumnak a bírósági iratok selejtezése tárgyában 4937. június 2-án kiadott rendelkezéséből, amely a levéltárat felhatalmazta, hogy selejtezze a bíróság által megtartandónak ítélt iratokat, viszont azt a jogot nem adta meg, hogy a bíróság^ álta! selejtnek minősített iratokat az «A» kategóriába, tehát a megőrzendők közé soroztasson, A helyzetet csak rontotta a levéltári hálózatban működő személyzet kicsiny száma, valamint a raktárak hiánya. A szűk raktári férőhelyek következtében, melyek még a felosztás előtti és a megszállás alatti Lengyelország iratanyagát is alig tudták berogadni. nem volt mód arra, hogy a két háború között keletkezett közigazgatási iratanyag levéltári őrizetbe kerüljön s igy ez az iratanyag - gyakran sötét, nedves pincékben vagy szobácskákban - folyamatosan pusztult Moraczewski már 1938-ban megállapította, hogy «amennyiben a levéltárak nem veszik védelmükbe legalább az önálló Lengyelország fennállásának első tíz esztendejében keletkezett iratokat - tehát gyakorlatilag nem veszik tényleges levéltári kezelésbe azokat az iratok teljes megsemmisülés veszélyének vannak kitéve, A magánkézben, valamint különböző szervezetek és vállalatok birtokában lévő értékes gazdasági levéltárakat a megsemmisüléstől még olyan elégtelen rendelkezések sem védték, mint amilyenekben a közigazgatás iratai részesültek. De nem állott jobban a helyzet más kapitalista államokban sem. Amint az Értelmiségi Együttműködés Nemzetközi Intézetének ankétja megállapította, csupán egyes polgári államokban hoztak többé-kevésbé kötelező előírásokat amelyek elismerték a levéltárosok véleményének jogosságát a közigazgatási iratok megsemmisítése előtt A bányák, huták, gyárak, bankok, földbirtokok, kereskedelmi vállalatok iratai magukkal a vállalatokkal együtt a magántulajdonosok, *> egyes tőkések, társulások, tőkés szövetkezetek kezében - maradtak, s ezek a legtöbb esetben önkényesen járhattak el azokkal. Mint az iU*chivalische ^eitschrift -1932. évfolyamában Stois "M. *As állam joga a magánlevéltárak kérdésében* c. tanulmánya kifejtette., Németországban semmiféle jog nincs annak megakadályozására, hogy, tekintet nélkül a közérdekre a magántulajdont képező iratokat megsemmisítsék,, Stois relteszi a kérdést vajon a levéltáros megőrizheti-e a letétbe helyezett iratokat ha a tulajdonos ugy intézkedik, hogy halála után olvasás nélkül semmisítsék meg azokat, s arra a következtetésre jut, hogy ez az egyetlen mentési lehetőség, annak ellenére, hogy a fennálló jogi rendelkezésekkel ellenkezik* A polgári jogalkotással ellentétben a Szovjetunióban mindjárt az Októberi Forradalom győzelme után néhány hónappal 1948* június -lén a Népbiztosok Tanácsának rendelete 5. cikkében elrendelték a bvéltári szolgálat újraszervezését és központosítását valamint azt hogy a levéltárak Főigazgatóságának engedélye nélkül iratokat nem szabad megsemmisíteni. Ebben az irányban haladnak a mi rendeleteink is, igy az állami levéltárakról 4951. március 29-én kelt rendelet vala= mint a Minisztertanács 1952, április 26-i rendelete az Állami Levéltári Fond ügyében. Ezek a rendeletek a levéltári szolgálat kötelességévé teszik nemcsak azt, hogy őrködjenek a múltból szár mázó iratok fölött hanem azt is, hogy vigyázzanak az állandóan növekvő uj iratokra is, amelyek a munka több tízezer különböző területén születnek meg. Ahhoz, hogy megtaláljuk a legujabbkori iratok védelmének helyes módszerét habár megközelítő mértékben, de számba kell vennünk először is az irattárak számát valamint az állami levéltárak ellenőrzése alatt álló iratok hozzávetőleges mennyiségét Az 1944. július 22 előtt Lengyelországban őrzött iratok mennyiségét durva megközelítéssel, százezernél több folyóméterre kell becsülnünk. Ezek a H. világháború során bekövetkezett pusztulás következtében szétesett állagok, melyeket a háború utáni években, sőt később is, tervszerűtlen selejtezések még tovább rongáltak. Az 1944. július 22. után megmaradt iratanyag mennyiségének kiszámítása nagyon nehéz feladat és minden eredmény ezen a téren többé-kevésbé csak megközelítő feltevés lehet Kezdem az irattárak feltételezett kiszámításán, -figyelmen kivül hagyva az állami levéltári szolgálat által nem ellenőrzött ágazatokat 492