Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Szedő Antal: Beszámoló a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Értekezletéről / 127–131. o.

a tudományos alapból kap támogatást. Jögers kiöld (Svédország) szerint náluk csak levéltári munkát végezhet a hétórai munkaidő alatt a levéltáros. Indokolt esetben tudományos munkára csökkentett fizetéssel szabadságot kaphat. Sulkovska (Lengyelország) elmondta, hogy náluk a napi 7 órai munkaidőből 2 órát fordíthatnak a levéltárosok tudományos munkára. (Pl, doktorátusra készülnek). Gazdasági és politikai történet müvelése terén vannak a levéltárosoknak eredményei. A forráskiadványt készítők számára tanfolyamot tartanak, Lombardo (Olaszország) ismét szembehelyezkedik az általános nézetekkel. Szerinte minden levéltári munka tudományos. A levéltáros elsősorban rendezzen és leltározzon. Szabad idejében foglalkozzon személyi, tudományos munkával. (Olaszországban 6 óra a munkaidő a levéltárakban). Amióta ő áll a levéltárak élén, a levéltárosok szabadidejükben is levéltári jellegű tudományos munkákon dolgoznak. Még leltárirás, archiviszüka müvelése, történeti monográfia hagyján, de van aki filozófiával vagy más tudománnyal akar foglalkozni. Marianovics (Jugoszlávia) az eddigiek során nem mindenben értett egyei Lombardoval, de ebben egyetért. Szerinte is minden levéltári munka tudományos. De sok helyen a levéltár az egyetlen tudományos intézmény és szükségszerűen szervezi a helytörténeti kutatást Nem lehet kinai falat emelni a kétféle munka közé, V inter (Német Szöv. Köztárs.) terminológiai bizonytalanságot lát. Nem levéltári munka és tudományos munka állanak egymással szemben, hanem tudományos munka és egyéni célokból végzett munka. Braibant megjegyzi, hogy szerinte mind a kétréle munka tudományos, de az egyiknek minden kutató hasznát veszi, a másilmak nem. Egyébként a vita során e sorok irója ismertette a magyarországi rendszert, mely szerint a tudományos dolgozók -munkaidejük 4/3 -át fordíthatják kutató munkára. Végül Braibant összefogta a 3 napi tanácskozások eredményét és határozati javaslatot terjeszt elő. E szerint olyan minisztériumhoz való tartozás a kívánatos, amelyikben csak kulturális kérdésekről van szó, tehát még az oktatás számára is külön minisztérium van ez esetben. Az értekezlet - megvizsgálván a levéltárak tudoraányos és adminisztratív feladatait, ugyanis a levéltárak tudományos jellege mellett döntött, bár leszögezte, hogy a levéltárak munkája az adminisztrációt is hathatósan támogatja. A levéltárak számára megfelelő anyagi eszközöket kell rendelkezésre bocsátani, hogy íeladataikat elláthassák. A levóltárügyet levéltáros szakembernek kell vezetni. Ezt a javaslatot általában elfogadják, Belov (Szovjetunió) azonban kifejti, hogy a Szovjetunióban az Akadémia foglalkozik a tudományos ügyekkel, ott tehát nem lehet szó arról, hogy a levéltárak egy tudományos ügyekkel foglalkozó minisztérium ho_z tartozzanak. San te (Német Szöv. Köztársaság) viszont kifejtette, hogy náluk centralizációról nem lehet szó. De mikor M arján ovics elnök szavazásra teszi fel a kérdést, ők sera mondanak ellent. Altman (Lengyelország) szellemesen fejtegeti a technika fejlődésének szerepét a Levéld tárakban. Lehet, hogy a 25, Table Ronde-on már az elektromos agy szerepét vitatják meg a levéltár szolgálatában és akkor Bautier referátuma bevezető részében, a kérdés történetének áttekintésénél meg fog emlékezni az ő jelen relszálalásáról. Braibant megköszönve a jugoszláv kollégák fáradozásait, vendégszeretetét, azzal ágondolattal vesz bucsut a konferencia résztvevőitől, hogy ha már a természettudományok művelői szükségszerűen a pusztulás rémét festik az emberiség jövőjeként, a történeti tudományok művelőinek szükségszerűen a humanitás és a béke védelme mellett kell kiállniok. 131