Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 27. számú törvényerejű rendelete a magyar levéltárügy irányításáról / 3–. o. - Borsa Iván: A magyar levéltárügy irányításának újjászervezése / 3–7. o.

zés elvi irányításának kérdésében ez á minisztertanácsi határozat nem intézkedett s igy ezt to vábbra is ugy kellett tekinteni, mint amely a Minisztertanács Titkársága jogi osztályának feladai körébe tartozik, 1956ben megkezdődtek a tárgyalások abba az irányba, hogy az iratkezelés ügyeinek szak véleményezését a tárcák felé a Levéltárak Országos Központja lássa el, az iratkezelés és irattc rozás gyakorlati szakellenőrzését pedig az állami levéltárak gyakoro'ják. Ugyancsak a Központnak kellett volna átvennie az iratselejtezéssel kapcsolatos irányító feladatok vonatkozásában a Minisz tertanács ilyen irányú intézkedéseinek előkészítését. Ezek- a biztatóan indult tárgyalások azonban. az 1956. októberi események következtében megszakadtak s a tárgyalások fonalának újra való felvételére mindezideig nem került sor. Időközben ugyanis a szervezeti kérdések vonalán ismét a levéltárügy tárcahovatartozásának problémája nyomult döntően előtérbe. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nem sokkal hivatalbalépése után elhatározta. hogy lényegesen egyszerűsíti a túlságosan differenciálódott és elbürokratizálódott állam apparátusi E cél érdekében több minisztérium összevonására, illetőleg megszüntetésére került sor, s jelentősen csökkentették a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt működő szervek számát is. Ez az átszervezés kulturális területen igen nagy jelentőségű változást hozott A kormányzat Művelődésügyi Minisztériumot szervezett, mely a volt Oktatásügyi és Népművelési Minisztérium összevoná

: sából jött létre, de magába olvasztotta, illetőleg felügyelete alá vonta a volt országos hatáskörű szer vek közül az Állami Egyházügyi Hivatalt a Levéltárak Országos Központját, a Kulturkapcsolatok In tézetét és a Magyar Testnevelési és Sporthivatalt biztosítva ezáltal, hogy az ország kulturális életének minden ága végülis egy minisztériumnál fusson össze. (Ezzel az intézkedéssel egyidejűleg fölöslegessé vált a Minisztertanács Titkárságának kulturális osztálya, mert a Művelődésügyi Minisz térium ennek a kulturális terület önálló hatóságai közt végzett koordináló szerepét is átvette ) A Művelődésügyi Minisztérium megszervezése (és ennek kapcsán a Minisztertanács titkár sága Kulturális Osztályának megszüntetése) tehát ismét felvetette a Levéltárak Országos Központja államapparátuson belül való szervezeti elhelyezkedésének kérdését £ kérdés megoldásánál döntő szerepe volt annak az újonnan kialakult elképzelésnek, mely az államapparátus átszervezésének egyik fő céljaként az úgynevezett «középszervek» (a minisztériumok, valamint a vállalatok és ir< tőzmények között elhelyezkedő középfokú irányító és ellenőrző szervek) felszámolását tűzte ki mit' den olyan esetre, ha a középszerv feladatát az illetékes minisztérium szervezeti egysége is el tudja látat így az eddigi két fokú (középszerv és minisztérium) irányítás egyfokúvá válhatík. A fent vázolt célkitűzések mellett nem volt lehetőség arra, hogy a Levéltárak Országos Köz pontjának ideálisnak mondható helyzete a közvetlen minisztertanácsi felügyelet továbbra is fennma radjon„ Tehát ismét tudományos vagy igazgatási profiljának kellett eldöntenie azt hogy a levéltárügy irányítását melyik szaktárca vegye át Minthogy pedig az igazgatási területen a fentebb vázolt helyzetben a levéltári terület szempontjából számottevő változás nem következett be, természetsze rüleg ismét a tudományos (és közgyűjteményi) profilnak kellett megszabnia a tárcahovatartozás kér dését Természetes, hogy igy a levéltárügy csakis a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá kerülhetett Hátra volt még annak az eldöntése hogy a Művelődésügyi Minisztériumnak ez a felügyelete milyen szervezeti formák között realizálódjék és milyen legyen a levéltárak ügyeit immár hetedik éve irányító, s az utóbbi években jelentős önállóságra szert tett Levéltárak Országos Központjának helyzete. Nem volt vitás, hogy az 1950 '55o évi megoldás, amikor a Központ felett még egy minisz tériumi szervezeti, egység gyakorolt felügyeletet ma már nem állhatja meg a helyét A Központ ugyanis egyaránt el tudja látni mindazokat a feladatokat, melyeket az 1950. évi 29. számú Trvéltári törvény erejű rendelet az akkori Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 111. a Központ feladatkörébe utal Ilyen körülmények között az a megoldás mutatkozott a legcélravezetőbbnek, hogy a Központ mint a Művelődésügyi Minisztérium szervezeti egysége folytassa működését Ez a szervezeti forma al kalmas ugyanis arra,, hogy a miniszter vagy egyik helyettesének legfelső irányítása mellett a Köz pont ellássa az 1950„ évi 29, számú törvényerejű rendeletben előirt szakhatósági és főhatósági feladatokat -. . , 6