Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bautier, R.-H.: A levéltárak és a levéltárosok helye az államban: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciájára, Zágráb 1957. május 23–25. / 95–126. o.

Mindenütt másutt, ahol a levéltár fogalma lényeges mértékben bővült, as *országos» levéltárak érdeklődést mutatnak az ország levéltári ós történelmi birtokállományának eme fontos állagai iránt. Skóciától eltekintve, ahol a «Register llouse* nem fogad el olyan letéteket, amelyekben a kutatás lehetősége korlátozva van, a többi levéltárak mind egyetértenek abban, hogy minden felajánlott és minden letétbe helyezett iratanyagra vonatkozóan szabályzatot kell alkotni a felajánlónak, vagy a letétbe helyezőnek szerződésben kifejezett kívánságai szerint. Szerződés hiányában, vagy ha más intézkedések nincsenek érvényben, a hivatalos iratokra (papiers public) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a magánkézből származó iratokra is. (Franciaországban. Belgiumban, Olaszországban, stb. 50 évig tartó kutatási tilalommal.) De valahányszor magánjogi szerződés jön létre, azt a levéltáraknak szigorúan tiszteletben kell tartaniok. Egyes levéltárak lepecsételik a magánletéteket, pl. Dániában, Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban. A levéltárak elfogadhatnak olyan lepecsételt kötegeket, amelyek el vannak látva a felnyitás engedélyezésének időpontját jelző felirattal, A magánfélnek tehát van lehetősége arra. hogy az irataiban való kutatást tetszés szerinti ideig megakadályozza, vagy arra, hogy az iratok felhasználását külön engedélyhez kösse. E tekintetben az elmúlt év íolyamán egy igen jellemző eset íordult elő Dániában. Egy magánember egy politikus letétbe helyezett iratait akarta látni. Az első íoku bíróság - az állami levéltárakban őrzött iratok nyilvánosságának elve alapján az ő javára döntött, de fellebbezés után a legfelsőbb bíróság a levéltár által elfogadott letéti szerződés érvényességének elismerésével a levéltár javára itólt. Második rész A levéltárak az állam szervezetében 1. A LEVÉLTÁRAK HOVATARTOZÁSA ALKOTMÁNYJOGI SZEMPONTBÓL Mint miniszterközi jellegű államigazgatási szerv, melyre az állam belső igazgatásánál van szükség, - de mint egyidejűleg elsőrendű tudományos intézmény, mely szoros kapcsolatban áll a közoktatással, a könyvtárakkal és a tudományos kutatással, a levéltár mindig és a legtöbb or szagban ki volt téve annak a veszedelemnek, hogy ~ halehet ezt a kifejezést használni, - felnégyelik két minisztérium, a belügyminisztérium és az oktatásügyi minisztér-ium között. Másrészt jelentkezett a közelmúltban egy ujabb irányzat is, mely azt kívánja, hogy a levéltár igazgatását egy olyan miniszterközi jelleggel biró szervhez utalják, amelynek segítségével közvetlenebbül részesedhetnék a végrehajtó hatalom gyakorlásában s nagyobb hatalmat nyerhetne az összes közhiva talok iratbeszolgáltatási és iratkezelési teendőinek ellenőrzésére. Ez a nagyfontosságú kérdés szőnyegre került már a levéltárak első nemzetközi kongresszusán (Párizs, 1951) és különösképpen M. Pierre Caillet-nak az irattárak ellenőrzésére vonatkozó jelentésében, 3 Jegyezzük meg mindjárt, hogy igen sok országban a levéltárak igazgatása a XIX. században a belügyminisztériumra volt bizva. ós hogy utóbb ez a helyzet megváltozott olyan értelemben, hogy a levéltárak igazgatását a közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe utalták. Ez volt a helyzet Franciaországban (egészen 1884-ig), Belgiumban (a XIX. század közepéig). Hollandiában (1918-ig), Hondurasban, Nyugatben gáliában, stb. Ugyanígy Svédországban is a levéltárak 1878-ban a kancellária helyett a közoktatásügyi minisztérium igazgatása alá kerültek át. Jelenleg 'azonban a Német De m,o kratikus Köztársaság és Olaszország levéltárai még mindig a belügyminisztérium alá tartoznak. Olaszországban a Levéltárak 108