Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 27. számú törvényerejű rendelete a magyar levéltárügy irányításáról / 3–. o. - Borsa Iván: A magyar levéltárügy irányításának újjászervezése / 3–7. o.

nísztériumot szerveztek, E szervezés két legfontosabb eredménye az lett, hogy a volt Belügyminisztéríum rendészeti ügyekkel foglalkozó szervezeti egységeit s néhány igazgatási jellegű íeladatot ellátó részlegét (pt anyakönyv, állampolgárság), valamint az Államvédelmi Hatóságot közös szervezetbe vonták össze, ugyanakkor a helyi tanácsok felügyeletét ellátó egységek kiváltak a Belügyminisztérium kebeléből s a Minisztertanács Helyi Tanácsok Titkárságaként alakultak újjá. - Ez az átszervezés az igazgatási feladatok legfelső irányítását széttördelte, (pl. valamivei később az Oktatásügyi Minisztérium lett a gyámügyi 'főhatóság) s ennek következtében a megyei tanácsok végrehajtóbizottságai igazgatási osztályainak szakmai felügyelete ma sincs minden tekintetben kielégítő módon rendezve, A Belügyminisztérium fenti nagyarányú átszervezése során az iratkezelés és iratselejtezés elvi irányításának feladata is a Minisztertanács Titkárságához került át, mint amely a helyi tanácsok végrehajtóbizottságainak felügyeletét is gyakorolta. Minthogy azonban helyesen, felismerték, hogy az iratkezelés és az iratselejtezés ügye nem csupán a tanácsok végrehajtóbízott" ságaít érintő kérdés, a feladatot a Titkárság elnöki osztálya, majd pedig az ebből szervezett jogi osztály vette át A titkos ügykezelés főfelügyelete a Belügyminisztérium feladata maradt ** Már ebből is látható, hogy nem lehetett egyértelműen, vita és pröbleinatizálás nélkül eldönteni, hogy a levéltárak igazgatási profiljuknál fogva hová kapcsolódjanak. Ilyen körülmények közölt a levéltárait esetében nem egykönnyen volt alkalmazható a más tudományos intézményeknél bevált ama recept hogy tárcahovatartozásukat a második profil szerint állapítsák meg, A tárcahovatartozás eldöntésének kérdése ennélfogva tehát közel három évig húzódott Bár a döntés gondja a minisztériumot terhelte, teljes súlyát a levéltárosok is érezték. Hiszen elképzelhető, .milyen mértékig viseli szivén valamely minisztérium az olyan terület gondjalt-bajait melyen *• mert idegen testnek tekinti saját homogén szervezetében - minden áron tul akar adni. A külföldi szakirodalom alapján történt tanulmányozása után s figyelembe véve a hazai helyzetet, levéltári részről az az álláspont alakult ki, hogy a levéltárak szempontjából legcélravezetőbb megoldás, a központi levéltári szakhatóságnak - a Levéltárak Országos Központjának - közvetlen felügyeletét a Minisztertanácsra illetőleg annajc Titkárságára ruháznL Ez a szervezeti megoldás ugyanis egyrészt növelheti a levéltárak tekintélyét az iratokat létrehozó szervek előtt másrészt a legkisebbre csökkenti azt a veszélyt hogy a levéltárak egyik feladatkörének aránytalan előtérbe helyezéséve!, vagy másik feladatkörének kellő meg nem értésével felborul az az egyensúly, amely pedig a tudományos és igazgatási jellegű feladatok között íeltéüenül kívánatos. Az -1955. év második felében sikerült meggyőzni az illetékes vezetőket arról, hogy a levéltárügy egyre sulyosodó szervezeti helyzetéből a kivezető utat egyedül a minisztertanácsi közvetlen felügyelet irányában lehet megtalálni. Ez álláspont elfogadtatásánál megkönnyítette helyzetünket az a körülmény, hogy az államapparátus adminisztratív centralizációja s így legfelső irányításában a differenciálódás is - rövid átmeneti időszaktól eltekintve «• tovább fejlődött A minisztériumok és a Minisztertanács közvetlen felügyelete alá tartozó szervek száma igy oly magasra emelkedett hogy a Minisztertanács elnöke egyedül e sok hatóságot már nem is tudta összefogni, s igy a minisztertanács elnökhelyetteseinek száma is egyre növekedett Az elnökhelyettesek több minisztérium és országos íőhatóság fölött gyakorolva felügyeletet segítették a Minisztertanács elnökét munkájában. Kialakult végül tehát a Minisztertanács Elnöksége, mely a minisztertanács elnökéből és elnökhelyetteseiből állt E nagyfokú tagoltság mellett végül is nem volt akadálya annak, hogy a felügyeletet a Levéltárak Országos Központja felett is közvetlenül a Minisztertanács vegye át Ez az uj szervezet 1956. január 4-ével lépett életbe. A Minisztertanács közvetlen felügyeletének elrendelése azonban nem oldhatott meg egy csapásra minden szervezeti problémát A Minisztertanács elnöke, illetőleg egyik elnökhelyettese nevében a felügyeletet gyakorlatilag a kulturális osztály vezetője látta el. Ugyanakkor a Minisztertanács Titkárságán belül az iratkezelés és iratselejtezés elvi irányításának ügyei továbbra is a Jogi osztály feladatkörében maradtak, bár az osztály ez időben (4956) éppen arra törekedett hogy ezeket a feladatokat másnak adhassa le. Ez a törekvése annyiban eredménnyel Járt hogy 1956. Júniusában a Minisztertanács hatályon kivül helyezte az 1951. óta életben lévő iratkezelési rendeletét melyet még az akkori Belügyminisztérium készített elő, s az iraticezelós elvi irányításának feladatát az egyes miniszterekre, ilL az országos hatáskörű szervek vezetőire bízta. (Megjegyzendő, hogy ezzel az intézkedéssel a Levéltárak Országos Központja elvileg nem értett egyet) Az iratselejte5