Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Kanyar József: Nagy Lajos: Levéltári kis tükör / 36–38. o.

Az ötödik fejezet a megye főispánjainak kronológiai tábláját tartalmazza 4408--1870-ig. A hatodik íejezet a megyei alispánokét 4660-18704g, a hetedik fejezet a megyei főjegyzőkét, íőszolgabirákét és főügyészekét 4714-4870-ig. Nyolcadik fejezetben a vezérszavak gyűjteményét (tulajdonképpen gyakorlati levéltári terminológia) állította össze, korszakonként latinul, és magyarul. Egyes vezérszavak mögött részletesebb magyarázatba is bocsátkozik. Pl. A tneoacquisticum ius»-sal kapcsolatban megemliti, hogy magyar kiejtése a lajstromokban nincs*. Javasolja a * sommás birtok vitatás* kifejezést, mivel a neoacquistica Commissiok előtt a birtokok előtt a birtokok vitatása ísommás, rövid utu* volt. A rendkívül értékes és nagy haszonnal forgatható Levéltári Kis Tükör utószavában még ma is figyelemre méltóak azok a csaknem száz esztendővel ezelőtt elmondott szavai, amelyeket késői levéltáros utódainak foglalt össze. *A levéltárnok soha se legyen olyan elbizakodott, hogy csak saját localis emlékezetét kövesse a keresésben, hanem gondolja meg, hogy bár mily éles emlékezete idő és kor haladtával hanyatlani fog, s gondolja meg azt is. hogy utódai lesznek, kiknek de főképpen a közönségnek érdeke megkívánja, hogy legyen egy irott Calauz is. egy jegyzék, mely a különféle tárgyak és ügyek a levéltárban hol Jetét? tolmácsolja T ezen jegyzék nem lehet más, mint egy «Levéltári leltári melynek folyószámai az iratok és tárgyak időnkénti beérkeztével végnélküliek s örökösek, mint maga a levéltár. Ugy a már egyszer elhelyezett tárgyak és iratok többé helyükről nem mozdíthatók anélkül, hogy a változás egyúttal a leltárban is meg ne jegyeztessék*. A levéltári leltár - szerinte -- azért is szükséges, mivel 4849 óta - ta többször egymást felváltott (kergetett) politikai változások* következtében megszaporodtak az irattermelő szervek és az általuk termelt iratok mennyisége is. További tanácsként leszögezi a lajstromok, «mint elvezető útmutatók* és a vezér szavak állandó tanulmányozását. Intelmeit ezzel kapcsolatban így folytatja: «Tartózkodjék a levéltárnok a hasonértelmü szavak - synonimák - cserélgetésétől. Ha ezek közül már egyet használt e mellett maradjon meg.

#

Nem egyszer történt velem is, hogy a keresett tárgyat csak azért nem lehetett, vagy nagy fáradsággal felfedezni, mert más helyütt, más szó alatt fordult elő. Nem árt tehát, sőt szükség a vezérszavaknál egy jegyzéket (Sylabus vocabolorura) tartani és vezetni s ha valahol — bizonyára e helyen a legnagyobb pedantéria szükséges. Minden figyelmét oda fordítsa a levéltárnok, hogy használandó vezérszavai, akár egyéneket, akár testületeket, akár tárgyakat, akár heryeket tekintve: maradandók legyenek s mintegy örök időkre szolgáljanak.* Tétele igazolására példákat idéz. Pl. Horváth Izidor, andocsi zárdafőnök folyamodásánál- a maradandó vezérszó mindig az Andocsi zárda legyen. Vagy : Kováts Beatrice Gosztonyi Istvánné panaszánál a vezérszó az utódokra való tekintettel Gosztonyi Istvánné legyen. Több esetnél rámutat a vezérszavakat iUetően a lajstromok fogyatékosságára. Pl. A kutasi vásár privilégiumának vezérszavát sem Kutas, sem vásár alatt nem találta, hanem özvegy Boronkayné címszó alatt Négy esztendős nagy müvét, amelynek magvas tételei ma is időtállóak 4870-ben a következő mondattal fejezte be Somogy öreg levéltárosa: «Aki a múltnak emlékeit tiszteletben nem tartja, a Jövendőség. mint előtte még ismeretlen valami iránt, mi vágyat sem táplál... igazi levéltárnok nem lehet.* •".-..'., 38