Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

Alig hozta meg a közgyűlés az erről szóló határozatot, máris megérkezett a főispán levele, melyben felszólította a megyét, tartsa függőben a házvétel lebonyolítását, mert a legközelebbi országgyűlés a megyei igazgatás tekintetében uj rendelkezéseket fog tenni, addig tehát a levéltár bajainak orvoslásáról --ez a törekvés vetette ugyanis felszínre és tette első sorban sürgőssé a házvételt vagy megyeház építést, -- másként kell gondoskodni. A rendek azonban ezúttal nem tágítottak : azonnal küldöttséget menesztettek a főispánhoz, hogy öt álláspontjának megváltoztatására bírják, A küldöttség még az nap eljárt megbízatásában és hosszas rábeszélése sikerrel is járt: a főispán hozzájárult az emiitett határozat végrehajtásához, sőt ehhez támogatását is megígérte. Erre az alispán, a közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján, a házvételre vonatkozó szerződést 4793. május 4-én aláirta?

6 Mielőtt a megye a házat birtokába vehette volna, ujabb nehézségek merültek íeh A helytartótanács mindaddig, mig a közgyűlés a megvásárolt épület alaprajzát, az átalakítási terveket s ezek költségjegyzékét fel nem terjeszti s a házvétel ügyében a felsőbb jóváhagyás meg nem érkezik, a vételár és a mintegy 5000 Ft-ra rugó átalakítási költségek kifizetését megtiltotta ; de a főispán is megismételte azt a korábbi rendelkezését, hogy a levéltár rend beszedésére s az uj helyiségekbe leendő átszállítására Dallos Márton táblabíró nem kaphat megbízást. A rendeltet ez sem téritette el álláspontjuktól és végül is diadalt arattak. Nemcsak a főispán nem emelt többé kifogást az ellen, ha az aljegyzők helyett ezt a fontos munkát (rendelendő ajándék mellett* Dallos Márton végzi el, mint akinek «az archívumban levő aktákrul a legnagyobb tudománya vagyon*, hanem a helytartótanács is, igaz ugyan, hogy csak egy évi huzavona után. de végül mégis csak jóváhagyta a megye határozatát. (4794. május 46.)

87 Dallos Márton táblabiró tehát újból visszakerült a levéltárhoz és nekilátott az iratanyag rendezésének. Nyolc hónapon át - mint jelentésében irja. - napkeltétől napnyugtáig dolgozott napi 2 Ft-ért, mig végre 4793. decemberében befejezte munkáját és beszámolhatott annak eredményeiről? Mint a jelentésből megállapítható. Dallos Márton a rendezésnél ezúttal is azt a módszert alkalmazta, melyet az 4774-9. évi rendezés alkalmával követett Ennek megfelelően a megnövekedett iratanyagban az eddigieken felül nemcsak ujabb csoportokat alakított (acta diarialía tori politlci; caehalia. conscriptiones. patentales, rationes perceptoraies stb.), hanem több, gyakorlati célokat szolgáló nyilvántartást is készített (Regestra taxalfum ; protocolla in-et extabulationum stb.). Ezzel az ujabb rendezéssel tehát a levéltár anyagának tagozódása s kezelési rendszere véglegesen kialakult s a mostoha viszonyok folytán annyiszor megbomlott belső rendje is újból helyreállott. Most már valóban csak az hiányzott, hogy a már rendezett levéltári anyag befogadására alkalmas, állaadó levéltári helyiség is meglegyen. Az első soproni megyeháza megszerzésével éppen ezt a célt kívánták a rendek elérni és ezzel egy ujabb pillérrel támasztották alá magát a levéltári ügyet is. A levéltárnak ez a néhány évtized alatt immár harmadik rendezése még egy eredményt hozott : ez keltette újra életre éspedig a leghatározottabb alakban azt a kívánságot, hogy a most már újrarendezett levéltárnak necsak állandó otthona, hanem más ügykörbei) nem foglalkoztatott külön kezelője is legyen 4$ e réven a levéltárban annyiszor előfordult zűrzavar megismétlődésének gátat lehessen vetni. Ezért a megye azzal a kéréssel fordult a főispánhoz, majd a helytartótanácshoz, hogy megfelelő fizetés mellett archivariust alkalmazhasson és ezt a tisztséget, eddigi érdemei Jutalmául. Dallos Márton táblabiró nyerhesse eli*** A rendek annyira bíztak kérésük kedvező elintézésében, hogy Dallos táblabiró a rendezés befejezése után is a levéltárban maradt. Egyelőre napidíj mellett. 4794. aug. 5-től kezdve pedig mint a vármegye első kinevezett levéltárosa, folytatta a jegyzői hivataltól átvett iratok rendezését ós az egész anyagnak az uj helyiségekbe való átszállításához szükséges előkészítést. Amikor ezzel a munkával elkészült, és a levéltári helyiségek átalakítása is belejezödött, 1795. nyarán az egész levéltárat átszállittatta a megyeházára, melynek a várfal felé benyúló első emeletén két helyiséget jelöltek ki erre a célra. A nagyobbik szobában a politicum. a kisebbikben pedig a iur.idicum anyaga 90 nyert elhelyezést. A levéltár már közel egy évtized óta tartó hányódása, ugy látszott, ezzel véget ért.jpedig csak nyugvópontra jutott. Dallos Márton levéltáros, amint idevonatkozó Jelentései igazolják, az uj • 73