Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Charles Braibant hozzászólása / 65–66. o.

(Szünet után az elnöki széket Borsa Iván a Levéltárak Országos Központjának vezetője foglalja el).. BORSA IVÁN elnök: Ülésünket a hozzász5lásokkal folytatjuk. Átadom a szót Charles Braibant urnák, a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa képviselőjének, a francia levéltárak igazgatójának. CHARLES BRAIBANT : Elnök Ur ! Kedves Kollégák ! Szeretném néhány rövid szóval elmondani benyomásomat a ma reggel elhangzott beszámolóróL Igen helyesnek tartottam azokat a megállapításokat, amelyeket a beszámoló tett A francia levéltárak eddig is mindent megtettek s a jövőben is meg fognak tenni az irat- és mikrofilmcsere tekintetében. Eddig is igen jelentős irat-dokumentumcse réket hajtottunk végre, köztük az egyik legfontosabb cserét AngiiávaL Mint tudják, Anglia és Franciaország a történelem során szoros kapcsolatban állt egymással. Mint egy francia történész, Petit-Dutaillis, megállapította, a két ország az egész középkor folyamán szinte szimbiózisban élt így sor került arra, hogy a két ország között kötött egyezményeket filmen kicseréljék. Egyrészt a Franciaországban található angol-francia egyezményeket filmen átküldték az angoloknak, másrészt az Angliában meglévő ilyen egyezmények filmjeit a franciák kapták meg. így most már a La Manche-csatorna mindkét partján az egyezményeknek teljes gyűjteménye áll a kutatók rendelkezésére. Tudják azt is, hogy Franciaországnak a történelem során nagyon szoros kapcsolata volt a ma Belgiumot alkotó vidékekkel. A burgundi hercegek, akiknek fővárosa Dijon-ban volt, egyben flandriai grófok is voltak, s a flandriai grófság székhelye Iüle volt Ez lehetővé tette a belga központi tudományos kutatóintézet számára, hogy mikrofilm felvételeket készítsenek a dijoni és lille-i levéltárban. Amikor ezek a felvételek elkészültek, akkor az illetékes belga miniszter hat történész kíséretében átment Párizsba, hogy átnyújtsa nekem a mikrofilmek másolatát, a mikrofilmek elhelyezésére szolgáló felszereléssel együtt Rendkívül örültem annak, hogy a francia levéltárak gazdag anyagát má3 országok számára is hozzáférhetővé tettem. Az a tény, hogy a belga oktatásügyi miniszter külön ebből a célból utazott Párizsba, mutatja, a levéltárügy fokozódó fontosságát Igen jelentős mikrofilm-csere müveletet hajtottunk végre Olaszországgal. Mint tudják, 1860-ban Savoyáí Franciaország kapta meg. A savoyal levéltárak kérdése azóta viszályt okozott, két táborra osztotta a francia és olasz levéltáro sokat Végre sor került 1949-ben a kérdés rendezésére. Mindkét oldalról a legnagyobb jóakarattal fogtak hozzá a kérdés megoldásához és az olasz levéltárosok segítségével ezek a levéltárak visszakerültek Savoyából Franciaországba. Cserében lehetővé tettem az olasz levéltárosok számára, hogy megőrizzék az anyag lényegiét, illetve mikrofilmre vegyék fel az egész anyagot Ez óriási felvételezési munkát jelentett és az olasz kormánynak harminc millió lírájába került Végül egy kisebb terjedelmű csereakciót is folytattunk az egyik i# képviselt országgal, Lengyelországgal. 1949-ben pecsétekről készített pacskolatok cseréjét hajtottuk végre LengyelországgaL Remélem, hogy a magyar levéltáraknak is lehetőségük lesz arra, hogy filmre vegyék a francia levéltárakban őrzött magyar vonatkozású iratanyagot Meg kell mondanom, hogy Franciaországnak a történelemben játszott európai és nemzetközi szerepe következtében a francia levéltárak anyaga több időszakban túlmegy a francia nemzeti kereteken és Európa igen sok országára vonatkozólag értékes forrásanyagot tartalmaz. Így legutóbb annak a három idegen államfőnek, aki utoljára járt Franciaországban, Gronchi olasz köztársasági elnöknek, Tito marsallnak és a görög királynak bemutattam oizonyos fontos, az ő országukat érintő iratokat és ezek az iratok felkeltették a három államfő érdeklődé65