Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

rendelettel más intézkedés nem történik. E döntés alapján a közgyűlés azonnal megadta a felhatalmazást az alispánnak, hogy az épületet kezelő győri kamarai adminisztrátorral az épület átvételére vonatkozólag előzetes megállapodást köthessen (4794.). Mivel pedig az alispán szerint a kolostorban a pénztár számára eléggé biztonságos helyet nem lehetett találni, a megye ugy döntött, hogy a Székely-ház már leimondott bérletét még egy íélévre meghosszabbítja, - ide helyezik át a pénztárt, - a klastromban pedig (valószínűleg a mai Kolostor-utcára néző részen) a levéltár, a jegy zók és a gyűlések számára biztosítanak helyet. Az utóbbira vonatkozó szerződést 4794. június 24-én kezdődő érvénnyel meg is kötötték,

79 így nyílt ismét mód arra, hogy a levéltárnak a politikai események forgatagában szenvedett sebeit gyógyítani lehessen. A rendek nem is késlekedtek: ezúttal Dongó János aljegyzőre bizták a feladatot, hogy a levéltár 4786. óta megszakadt kezelése miatt és folytonos ide-oda hurcolása folytán támadt rendetlenséget eltüntesse, s pótolja azokat a regesztrálási hiányokat is. melyek a levéltárnak visszaadott bírósági iratokban mutatkoztak. E munka gyorsabb elvégexhetése céljából 2 írnok felvételét is engedélyezte a főispán. A levéltár rendbeszedése ennek ellenére csak nagyon lassan haladt; még egy éy múlva is olyan nagy volt a rendetlenség, hogy alig-alig lehetett a levéltárban valamit megtalálni. Esterházy főispán levéltárrendezést sürgető levelére a rendek maguk is elismerték ugyan, hogy a jegyzői hivatal 4780. óta nem gondoskodott arról, hogy az iratokat és jegyzőkönyveket lemásolják és a levéltárnak átadják, annak okát azonban, hogy az iratok még mindig lajstrom és helyes rend nélkül víeküsznek a levéltárban, nem ebben a mulasztásban, hanem abban a sajnálatos körülményben találták, hogy a levéltár, amióta Nemeskérről Sopronba szállították, már négyizben költözött egyik helyről a másikra. S mivel az eddigi tapasztalatok szerint a jegyzők nagymérvű elfoglaltsága mellett a* levéltári érdekek csak kárt szenvednek és minden Jószándék ellenére folyton háttérbe szorulnak, a rendek szerint ezen csak ugv lehet segíteni, ha, mint régebben, ismét Dallos Márton veszi gondjaiba a levéltárat Esterházy Antal főispán azonban, akinek az volt a nézete, hogy a levéltárkezelés a jegyzői hivatal feladata, nem engedélyezte az akkor már táblabíró Dallos Márton napidíj mellett való. tehát költséges alkalmazását; közben pedig, mivel maga is szivén viselte a levéltár sorsát, nem mulasztotta el, hogf folyton sürgesse a megyét a levéltár állapotáról szóló részletes jelentés beterjesztésére. Erre a megye, hogy korábbi javaslatának helyes és szükséges voltát beigazolhassa, külön bizottság feladatává tette a levéltári állapotok megvizsgálását és ama módozatok keresését, melyek segítségével a levéltári kérdés megoldható. A bizottság tagjai - Pászthory Mihály II. alispán, lllyéssy István főjegyző, Várailyay György főügyész és Prusinszky József táblabíró - tüzetesen megszemlélték a levéltárat, mely akkor már a Szt. Ferencrendiek kolostorának egyik szobájába és 4 kisebb cellájába zsúfoltan, a padozaton hevert (iratszekrényeket ugyanis a szűk cellákban nem lehetett felállítani)„ s egyértelmüleg megállapították, hogy hiába is kötelezik a jegyzőket a levéltár rendezésére, mert a helyiségek szűkek (a falak mellett felrakott irattömegek között egy ember is alig tud megfordulni), nem fűthetők (csak nyáron lehet bennük a rendezést végezni) és a szűk utca miatt tűzveszélyesek is; igy csak egyetlen helyes megoldás lehetséges, amint ezt a Rendek már előbb is kívánták (4779.) ; házat venni Sopronban és abban egyszer már véglegesen elhelyezni a levéltárat, hogy az a biztos pusztulás tói megóvható legyen, (4793.) • A közgyűlés, a jelentés és javaslat alapján, a nemeskéri ház visszaszerzésével szándékolt megoldást hallgatagon mellőzve, egyhangúan a házvétel mellett döntött. Erről jelentést tett a főispánnak, egyben az alispán elnöklete alatt megbízta Niczky Zsigmond és Eötvös Pál táblabirákat, valamint Hegedűs János megyei mérnököt, hogy Széchényi Ferenc és Festetics Ignác eladó házait (ezeket javasolták a gyűlésen) szakértők bevonásával vizsgálják meg, alkalmasak-e megyeháza céljftira s erre nézve tegyenek javaslatot. j. A bizottság, mivel a Festetics-házról tulajdonosa időközben másként rendelkezett, csak a Széchenyi-házat vizsgálta meg, azt megyeháza céljaira alkalmasnak is találta s ezért megvételét javasolta. Széchényi Ferenc ekkor már csak 20 000 Ft-ot kért az épületért, majd pedig hosszabb tárgyalás után «a nemes vármegyéhez különös szüvességel kívánván bizonyétani», a vételárat véglegesen 49 000 Ft-ban szabta meg. Ezt az ajánlatot a rendek is elfogadták. 72