Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése / 63–76. o. - Szedő Antal elnöki megnyitója / 63–. o. - Vörös Károly: A levéltári iratanyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése: különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira: kivonat / 63–64. o.

DL »A LEVÉLTÁRI FORRÁSANYAG NEMZETKÖZI FEimSZNÁIÁSiMK-NÉflfe KÉRDÉSE * (különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira) 1956. június 16 szombat Az ülés a Kossuth-klub előadótermében 9b 50'-k)r nyilt meg. Az elnökség­ben helyet foglalt Szedő Antal a Levéltárak Országos Központjának helyettes ve­zetője mint az ülés elnöke, Charles Braibant a francia levéltárak igazgatója mint a Nemzetközi Levéltári Tanács képviselője és Borsa Iván a Levéltárak Országos Központjának vezetője, SZEDŐ ANTAL elnök: Kedves Vendégeink ! Kedves Kartársak ! íMnepi ülés­szakunk mai ülését megnyitom. Felkérem Tőrös Károly kartársunkat, hogy előadását a levéltári anyag nem­zetközi felhasználásának néhány kérdéséről tartsa meg. VÖRÖS KÁROLY: felolvassa előadását (Az előadás kivonata a következő) : 1, Az előadás bevezetésében hangsúlyozta, hogy a multat rekonstruálni kivá­nó minden tudományos igénnyel fellépő tevékenység számára feltétlenül szük­séges a levéltári anyag felhasználása. A levéltárak min^l teljesebb kiaknázása emellett azzal, hogy segit elmélyíteni az illető nép múltjának, történetének kul­túrájának ismeretét, olyan történeti kép kialakulását is elősegíti, mely a népek múltjának leghaladóbb hagyományaira támaszkodva, egyszersmind hozzájárul­hat békés egymás mellett élésüknek megerősítéséhez is. A valamely esemény vagy fejlődés megvilágítására felhasználható forrás­anyag : a forrásbázis teljes kiaknázását azonban nem egy esetben rendkívül megnehezíti e forrásbázis területileg szétszórt, egyes országok között meg­oszlott volta. Napjaink felé haladva az egyes országok levéltári fondjában egy­re nő az olyan iratok mennyisége, melyek már más népek történetére is vo­natkoznak. Ezért a levéltárak számára, ha valóban a felhasználható teljes for­rásanyagot akarják a tudománv rendelkezésére bocsátani, saját anyaguk minél teljesebb használhatóvá tétele mellett egyre elkerülhetetlenebbé válik a nemzet­közi kapcsolatok kiépítése is. Magyarország számára ez a kérdés különös jelentőséggel bir, hiszen a Keleteurópa e részén élt népek történetének számos olyan közös vonása van, mely az egyes országok levéltári anyagát a többi szomszédos ország történe­ti kutatása számára is jelentőssé teszi. Ezt a megállapitást szerző a követke­zőkben a Magyarország történetére vonatkozó forrásanyag: a magyar forrás­bázis példáján bizonyította. 2, A magyar történelem forrásbázisának kialakulását földrajzi elhelyezkedését, és továbbfejlődését a magyar történelem folyamán két körülmény döntő módon befolyásolta. Egyik a XVL-XVBL századi Magyarország nagyrészének a török által történt elpusztítása illetve másfélszázados megszállása, másik az ezzel egyidejű­leg megjelenő, a XVL-XVIL században még csak az ország egy részére, a tö­rök kiűzése után pedig egészen 1918-ig az ország egész területére kiterjesz­kedő Habsburg uralom, A török uralom alá került területeken elpusztultak a középkori írásbeliség emlékei (ennek méreteire következtetni lehet abból a tényből, hogy az Orszá­gos Levéltár az 1526 előtti időszakból 120.000 oklevelet őriz eredetiben, filmen vagy másolatban) és megszűnt a kor hazai írásbeliségének fejlődése. A magyar történelem forrásbázisát konzerváló és továbbképző tényezők a török elől az 63

Next

/
Thumbnails
Contents