Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.
szó, mely azt elmondani tudná, A nemesség valójában csak ekkor ébredt igazán tudatára, hogy eddigi közéleti hatalma végképp aláhanyatlott, de az események rohanását feltartóztatni már nem tudta. Pár hét múlva megtörtént az uj tisztikar kinevezése is. Mivel a régi tisztviselők Jobbára helyükön maradtak, ebben a vonatkozásban legfeljebb csak az jelentette az uj korszak kezdetét, hogy a viceperceptori állást a nem nemes származású Wimmer András nyerte e#A levéltár szempontjából azonban itt is hátrányos változás történt: a II, aljegyzői állást a kir. biztos egyelőre nem töltötte be s ennek folytán Dallos Márton levéltári működése is véget ért. Neki már csak az a szerep jutott a levéltárban, hogy a bírósági anyag már emiitett kiválogatását és a kőszegi ker, táblának elrendelt átadását végrehajtsa. (4787.J Régebbi feladatkörét a kir. biztos utasítására ismét a jegyzői hivatal vette át. Ez az intézkedés a levéltár intézményszerü önállóságát megszüntette és sorsát ismét a kancellária kénye-kedvére bizta, pedig nyilvánvaló volt, hogy a jegyzők az államivá vált igazgatás újításai nyomán keletkezett jelentékeny munkatöbblet miatt a levéltár rendbehozásával és rendt>entartásával alig törődhetnek. Ezt a hátrányos helyzetet csak súlyosbította a megfelelő helyiségek hiánya. És ezt nemcsak a levéltár, de a többi hivatalok is sínylették. Látólag akartak is ezen segíteni, hisz egyik elgondolás a másikat követte, de egyik terv - nem minden szándékosság nélkül -- a másikat döntötte halomra. Amikor például arról értesült az alispán, hogy a helyzet megkönnyítésére József császár a kiürített Szt Ferenc-rendi kolostort (a Templom utcában lévő későbbi Bencés-székházat) jelölte ki a megyei hivatalok számára, az akkor még gyűlésező rendek azonnal más elhelyezési tervvel álltak elő : ne a Ferencesek, hanem a Dominikánusok rendházát adják át megyeháza céljaira, mert ebben az épületben bőséges hely volna a közigazgatási és bírósági hivatalok beszállásolására. 'Á kir. biztos, csakhogy egyszer már véget érjen a hivatalok működését hátráltató bajok folytonos kerülgetése, ehhez is megszerezte az engedélyt, s felhívta az alispánt. - ekkor már a közgyűlések megszűntek -- hogy a szükséges átalakítások és a hivatalok elhelyezésének tervét sürgősen készíttesse el (-1787.). Az alispán ennek a meghagyásnak, igen késedelmesen ugyan, de végül mégis eleget tett, csakhogy ekkor meg - a tetemes átalakítási költségekre való tekintettel * arra tett előterjesztést a kir. biztosnak, hogy mégsem a Dominikánusok, hanem a Szt. Ferenc rendiek kolostorából kellene megyeházát csinálni, mert kevés költ/3 seggel ezt a házat is alkalmassá lehetne tenni a hivatalok befogadására. Ez a folytonos és kétségkívül politikai hátterű, szándékos huza-vona igen szomorú következményekkel járt: nemcsak a hivatalok szorongtak a szűk és alkalmatlan helyiségekben, hanem a levéltár is éveken át hányódott a különböző bérházak nyirkos odúiban, de végleges és megfelelő otthont kapni nem tudott. 3. A levéltár a napóleoni háborúk korában é s a reformkorban Néhány évig tartott ez a meddő s a levéltár érdekeit is veszélyeztető küzdelem, mig végre az 1790. év jelentős változást hozott a megyei életbe: újra életbe lépett az eltörölt régi nemesi alkotmány. A jogaiba visszahelyezett nemesség legelső feladatának azt tekintette, hogy a köztudatból a közelmúlt eseményeknek lehetőleg még az emiékét is kiirtsa. Ezt a célt szolgálta az a hatá rozata is, mellyel elrendelte a József császár alatt végrehajtott népszámlálás és földmérés iratainak .elégetését és eltörölte a gyűlölt császár intézkedésére bevezetett * megbélyegző* házszámozást. A székhelyváltozás okozta súlyos gondokat is ebből a szempontból kívánták a Kendek oly módon megszüntetni, hogy a kótyavetyén eladott nemeskéri megyeházát visszavásárolják és ismét ott helyezik el a hivatalokat és a levéltárat is. 7 ^ Esterházy Antal főispán helyesebbnek tartotta ugyan, ha a közgyűléseket ezentúl is Sopronban tartják, de a közhangulatnak engedve a megye elhatározásának szabad utat engedett. Közben azonban a székhelynek Nemeskér re való visszahelyezése tekintetében a vélemények megoszlottak és az ez ügyben döntésre felkért helytartótanács is a visszaköltözés elhalasztását ajánlotta. Ezért a megye az alispán javaslatára azt az előterjesztést tette a főispánnak, eszközölje ki a helytartó^ tanácsnál, hogy ideiglenesen a Szt Ferencrendiek kolostorát rendezhessék be megyeháza céljaira. A főispán közbenjárására a helytartótanács erről szóló engedélye nemsokára meg is érkezett, de az épület használatát csak arra az időre engedélyezte, mig annak értékesítéséről felsőbb 7i
