Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Maria Bielinska hozzászólása / 37–42. o.

levéltárak Lengyelországban több irattár fölött gyakorolnak ellenőrzést, éspedig nemcsak az államigazgatási szervek irattárai felett, hanem az olyan ipari üze­mek, kereskedelmi vállalkozások, bankok és szállítási vállalatok iratanyaga fe­lett is, melyeknek érdekeltsége többségben állami tulajdont képez. Mindezeknek az intézményeknek az iratanyaga az állami levéltárak részére van fenntartva, így a selejtezés különös jelentőséggel bir egyrészt az iratok történeti értéke miatt, azok megsemmisítésének elkerülése végett, másrészt azért nehogy a levéltárba olyan iratok kerüljenek, amelyeknek nincs történelmi jelentőségük. Erre a körül­ményre különösen fel kell figyelni, mert hiszen az állami levéltárak raktáraival takarékosan kell gazdálkodni. Ezenfelül fontos probléma itt az is, hogy a hivata­lokban éu az intézményeknél a megőrzés legjobb módjai alakuljanak ki. Minden szervtipusnak megfelelően megtalálható most már az ügykörök olyan kimutatása "(klasszifikátor), amelyben a vezérszavak megjelölésén kivül fel van tüntetve a megőrzés ideje is, tehát a nem selejtezhetőtől kezdve -50 éves őrzé­si határidőig. - A nem selejtezhető iratok a meghatározott határidőkön belül átadandók az állami levéltáraknak (5-1CM5 év az iratot őrző intézmény jellegé­től függően). Az egy bizonyos határidőig őrzendő iratok a számukra előirt határ­időn tul selejtezhetők és nem adandók be a levéltárba. Abból a célból, hogy a mindenütt megtalálható ügykörökbe tartozó iratok megőrzésének határideje egy­ségesen áilapittassék meg, a levéltárak főigazgatósága az egész államigazgatás területén kidolgozta a tipus-ügyek jegyzékét és jelenleg ennek első három feje­zete már feldolgozásra is került Az iratselejtezés eljárását a hivatalokban, méginkább az irattárakban az ál­lami levéltárak rögzitették. A lengyel jogalkotás az 1951 má*cius 29»-i rendelet­ben, amely az állami levéltárakról szól, feljogosította az állami levéltárakat, a hi­vatalokban, intézményeknél, szervezeteknél és vállalatoknál folyó selejtezés ellen­őrzésére. Ez a rendelkezés a következő alapetvet fejezi ki: »a tulajdonképeni le­véltári hatóság engedélye nélkül nem szabad levéltári iratokat sem selejtezni, sem megsemmisíteni.« A Lengyel Népköztársaságban a levéltári dolgozók képzése a levéltári élet egyik legfontosabb problémája s egyben a levéltár! hatóságok legjelentősebb ügye is. A D. világháború a levéltári hálózatot nagyon súlyosan érintette. A levéltári káderek képzésének problémája Lengyelországban még nem nyert teljesen kielé­gítést és végleges megoldást Az egyik lengyel egyetemen már 1945-től kezdődően kísérletképpen bevezették levéltári előadások tartását és gyakorlati bemutatáso­kat Jelenleg a Torun-i egyetemen az archiviszükának és a történeti segédtudo­mányoknak az egyetem EL és IV. éves történész-hallgatói részére önálló tanszé­ke van. A tanulmányi program a levéltári elmélet és gyakorlat három főterületét ölefl fel: 1) analitikus levéltártan, amelynek körébe tartozik a levéltári munka mól­szertana és a lengyelországi hivatalszervezetek ismerete, 2) a leiró levéltártan, amely magábanfoglalja a levéltárak történetét Lengyel­országban és külföldön és végül ­3) a levéltári szervezettan, amely a levéltári hálózat szervezeti kérdéseit, valamint a levéltárban folyó munka technikáját és a levéltári jogszabályok kér­déseit ismerteti. E tanulmányok kiegészítésére kötelező azok befejezése után egy hénapi szünidei gyakorlat az állami levéltárakban és az állami vajdasági levél­tárakban, Függetlenül a levéltári káderképzés feném emiitett, az egyetemi tanulmányok keretében történő formáitól, a levéltári főigazgatóság saját hatáskörében is fog­lalkozik a személyi állomány képzésével. Ezt a központi levéltárakban, a vajda­sági és a kerületi levéltárakban szervezte meg. 1949 óta havonként levéltári tanfolyamokat szervez a legfiatalabb munkatársak és a kerületi levéltárak veze­tői részére. Az említett általános jellegű tanfolyamolon kivül a főigazgatóság súlyt helyez a speciális kiképzésre, melyben a levéltári személyzet idősebb tagjai vesznek részt Az ilyenirányú tanfolyam magábanfoglalja a paleográfia és a német újkori Írástörténetről szóló előadásokat és gyakorlatokat, melyeknek ismerete nélkülöz­40

Next

/
Thumbnails
Contents